Országgyűlési napló, 1975. II kötet • 1978. március 23. - 1980. március 6.

Ülésnapok - 1975-25

1735 Az Országgyűlés 25. ülése, 1978. október 26-án, csütörtökön 1736 ban kisebb a terhelés, viszont nem jó, hogy a tanulók az utóbbi években szinte kizárólag a felsőfokú továbbtanulás szempontjából döntő felvételi tantárgyakra összpontosították figyel­müket és erejüket. Ezekre a tanulságokra hív­ták fel figyelmünket a pedagógusok. A tanulók sokoldalú művelődése, nyitott­sága, érdeklődésük szélesítése érdekében módo­sítani kell korábbi intézkedésünket. Ennek elő­készítése folyik: a pedagógusok segítségével ké­szítjük ezt a nagy jelentőségű munkát elő. Természetesen eredeti célunkat, a tanulók arányos terhelését továbbra is alapelvnek te­kintjük. Azt már biztosan tudjuk, hogy törté­nelemből újból kötelezővé tesszük az érettsé­git, természetesen megfelelő felkészülési idő biztosításával. Megkülönböztetett érdeklődéssel és figye­lemmel követjük a magyar oktatásügy tartal­mi korszerűsítésének egyik legnagyobb szabá­sú vállalkozását, az új matematika-tanterv ér­vényesítését. Nyolcévi tapasztalat alapján, leg­jobb meggyőződésünk szerint vezettük be az új matematikai tantervet. Az eddigi tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a tanulók többsége nagyobb kedvvel tanulja ezt a fontos tárgyat, gyorsab­ban fejlődik logikai gondolkodásuk, javul szá­molási készségük. Tudjuk jól, hogy ma még nemcsak a szülőknek, de a pedagógusok egy részének is gondot okoz az újszerű matematika. Más tantárgyaink változásai is kelthetnek ha­sonló közérdeklődést. Tisztelt Országgyűlés! Az oktatás célja és megvalósuló tartalma közvetlenül és közvetve egész társadalmunkat érinti. Milliók sorsát, egész jövőnket befolyásolja, és színvonalának fenntartása, fejlesztése hatalmas szellemi ener­giát, anyagiakban növekvő milliárdokat köve­tel. Ezért is kell gondosan mérlegelve meghatá­roznunk a fejlesztés, különösen pedig az okta­tásügy távlati fejlesztésének feladatait. A közoktatás fejlesztése gyorsan változó korunkban, a társadalmi átalakulás és a tudo­mányos-technikai haladás mai üteme mellett folytonos feladat. Ehhez a folytonos megújulást igénylő korkövetelményhez hozzá kell szok­nunk, hozzá kell szoktatnunk magunkat, gon­dolkodásunkat. Nincs egyszersmindenkorra adott, örök érvényűén ideális iskolarendszer, az az optimálisan korszerű iskola és iskolarendszer, amely értékeit megtartva rugalmasan tud iga­zodni az élet változó körülményeihez, a fejlett szocialista társadalom növekvő igényeihez. Ezt tartva szem előtt, 1972-ben azt az utat válasz­tottuk, hogy köznevelésünket az adott szerke­zeti keretek között fejlesszük, korszerűsítve az iskolák belső életét, javítva az oktatás-nevelés tartalmát és módszerét. Azt a reális utat vá­lasztottuk, hogy megőrizve iskolarendszerünk értékeit, eredményeit, ott és akkor lépünk elő­re, ahol és amikor az igények megkövetelik, amikor a problémák megértek a megoldásra, a szükséges személyi, tárgyi, anyagi feltételek pe­dig adottak. Tudtuk és tudjuk, hogy a jelenlegi iskola­rendszerben sok még a kiaknázatlan lehetőség, a belső tartalék. Meggyőződésem, hogy adott társadalmi és gazdasági lehetőségeink, demog­ráfiai helyzetünk közepette a helyes utat vá­lasztottuk. Így tudtuk és tudjuk erőinket azok­ra a feladatokra összpontosítani, amelyek va­lóraváltása a továbbhaladást, a köznevelés táv­lati fejlesztését alapozzák meg. A folyamatos előrehaladás nem nélkülöz­heti a hosszú távú fejlesztés elveit, irányait. És válaszolnunk kell arra a kérdésre: változtas­sunk-e, illetve hogyan változtassunk az okta­tási rendszerünkön? A fejlesztés csomópontjait ma már nagy biztonsággal meghatározhatjuk, de jócskán vannak még megválaszolatlan vagy kevésbé kidolgozott kérdések. A jövő érdekében is cselekszünk, amikor megteremtjük az óvodai nevelés, az ötévesek iskolai előkészítésének mind jobb személyi, tár­gyi és szervezeti feltételeit, amikor az óvodai nevelést a 3 és 6 évesek számára fokozatosan teljessé tesszük. Mind az általános iskolai oktatás színvo­nalának emelése, mind a különböző társadalmi rétegekben felnökvekvő gyermekek indulási hátrányának mérséklése összefügg ezzel. To­vább kell növelnünk az általános iskolát ered­ményesen befejezők, és tovább kell csökken­teni a tanévvesztők számát, arányát. Mindezt úgy, hogy mindenütt emelkedjék az oktatás és a nevelés színvonala. Az eddiginél gyorsabb ütemben kell csökkenteni az iskolák közötti színvonalkülönbségeket oly módon, hogy a rosz­szabb feltételek között dolgozók körülményeit, lehetőségeit kell nagyobb ütemben, lendülete­sebben fejlesztenünk. Minden további, az oktatásügy fejlesztését szolgáló lépésünk eredményessége attól függ, hogyan, milyen ütemben tudjuk az általános iskola munkáját javítani, kiteljesíteni. Pártunk programnyilatkozatával összhangban általános­sá, majd teljessé kell tennünk a középfokú ok­tatást, végzettséget. Az egész iskolarendszernek eredményesebben kell csökkentenie a művelt­ségi színvonalban mutatkozó különbségeket, nö­velni az esélyeket minden rétegnél a középfo­kon, a felsőfokon való tavábbtanuláshoz. A jövőben a mindenkire nézve egységes, általános képzés időtartama a maihoz képest minden bizonnyal emelkedni fog. Az alsó-, kö­zép- és a ma napirenden nem szereplő felsőfo­kú oktatás együttes képzési ideje azonban nem nőhet. A szakemberek képzésében az iskolának a továbbiakban még inkább széles alapú szak­mai képzést kell biztosítania, tartalmában, a képzési idő tekintetében differenciáltabbnak kell lennie. Tisztelt Országgyűlés! Az iskola, nevelés­ügyünk korszerűsítésének céljait lehetőségeink figyelembevételével kell megterveznünk. Az ok­tatáspolitikai határozat külön kiemelte a fej­lesztéshez szükséges feltételek megteremtésé­nek, biztosításának, illetve a rendelkezésre álló eszközök jobb, körültekintőbb felhasználásának szükségességét. Az ötödik ötéves tervben tervezett össze­gek, ráfordítások nagyobb része a település­szerkezet változásával összefüggő, újonnan je­lentkező szükségletek kielégítését szolgálta. Ezért a feltételbeli különbségek csökkentésére kevés lehetőség marad.

Next

/
Thumbnails
Contents