Országgyűlési napló, 1975. II kötet • 1978. március 23. - 1980. március 6.

Ülésnapok - 1975-24

l6Öl Az Országgyűlés 24. ülése, 1978. július 7-én, pénteken lüi)2 és közben tudtam, ha mindebből több lesz, akKor ez azt is eredményezi, hogy csökken az üzem nyeresége, mert a ielvásáriási áraü nem fedezik a ráfordításokat. A harmadik: a gazdaságpolitikai munka során soicszor elhangziK: csmaini keli, mert népgazdasági érdek. Van, amikor ez a kijelentés evidens, és akkor tényleg nincs más hátra, mint hogy csinálni kell. Előfordul azonban többször, hogy a népgazdasági érdekre való hivatkozás nem hat valami meggyőző erővel. Az világos és egyértelmű, hogy a vállalatoknak ahhoz alapvető érdekük iuződik, hogy nyereségesen működjenek. Ugy gondolom, azt is ki lehet jelenteni, hogy általában a népgazdaságnak is jó az, ha vállalatai jól, nyereségesen működnek. Igen ám, de ehhez hozzá kell tenni azt is, hogy a népgazdasági érdek több mint a nyereség, mert — és ez nagyon fontos — a népgazdasági érdeknél olyan tényezőkkel is számolni kell, mint a szükségletek kielégítése, és azzal, hogy a népgazdaság szempontjából végső soron mégiscsak a nemzeti jövedelem termelése a meghatározó. A nyereség és a nemzeti jövedelem pedig köztudottan nem esik egybe. Ügy vélem, soha nem is fog teljesen egybeesni. A tisztánlátást viszont nagyon zavarja az — és hogy ebből mennyi kár származik, azt talán ma senki nem tudja megmondani —, hogy nálunk az árak sok esetben az értékviszonyoktól nagyon eltérnek. Tehát nagyon nehéz azt mondani, hogy egy népgazdasági érdeknek tűnő dolog tényleg népgazdasági érdek-e. Épp ezért én szeretném erősíteni a kormányt annak az elhatározásának a megvalósításában, miszerint napirendre tűzi az árak ilyen irányú változtatását. Ez minden bizonnyal árszínvonal-emelkedéssel fog járni. Ettől azonban, véleményem szerint, nem kell félni, hiszen — és ezt eddigi múltunk is bizonyítja — lehetséges a növekvő árszínvonal mellett is az életszínvonal növelése. Megjegyzem, hogy az elmúlt két évtized gazdasági története éppen azt bizonyította, hogy ez eddig így volt lehetséges. Vannak sokan, akik ha áremelésről hallanak, akkor sokkot kapnak és mindjárt a politikai rendszerünket kezdik félteni. Én azt mondom, tisztelt képviselőtársaim, hogy a mi politikai rendszerünk szilárd, népünk szocialista egysége magas fokú, és ez az alap nemcsak lehetővé teszi, de további fejlődésünk meg is követeli, hogy a kormány ezen a területen is határozottan előrelépjen. E gondolatmenetben még egy dolgot szeretnék megjegyezni. Nevezetesen, hogy kik képviselik a népgazdasági érdeket jól. Ezt nem az dönti el, hogy ki hol dolgozik. Jól szolgálni a népgazdasági érdekeket mindenütt egyaránt lehet, fent is, lent is, döntő viszont, hogy a gazdasági dolgok megítéléséből mindenfajta szubjektivizmust száműzzünk. Tisztelt Országgyűlés! Befejezésül még két dolgot szeretnék röviden érinteni. Az egyik: valójában ma okkal-joggal sokat foglalkozunk a külkereskedelmi kérdésekkel. Azt mondjuk, hogy export-orientált termelést kell csinálnunk. A magunk területén igyekszünk is ezt tenni. Viszont zavar, hogy a külkereskedelmi árakat, amint gyakran tapasztaljuk, a „pexek" meg a „trösztök" is úgy kezelik, hogy az egyáltalán nem segíti elő a vállalati tisztánlátást. így van ez a mi területünk legnagyobb volumenű exporttermékénél, a paprikánál is, pedig állítom, hogy a vállalati tisztánlátás sok tartalékot rejt magában ezen a területen is. Megkérdeztem például a minap a Kecskeméti Baromfiipari Vállalat igazgatóját — ez nem kis vállalat, az országos baromfiipari termelés közel egyharmadát adja —, hogy mondjon nekem valamit a külkereskedelemről. A válasz az általánosságokon túl az volt, hogy ezt a tröszt meg a külkereskedelmi vállalat intézi, ök tudják. Én nem hiszem, hogy ez helyes magatartás, amihez rögtön hozzáteszem, hogy nem az igazgató tehet róla. Elgondolkodtató viszont, hogy miként érvényesülnek a trösztök esetében a vállalati törvényben foglaltak. A másik. Elég sok észrevétel hangzik el a trösztök munkájával kapcsolatban. A vállalati törvény tárgyalásánál ebben a teremben is sok szó esett erről. Munkakörömnél fogva elég széles körben mozgok, elmondhatom, hogy sok dicséretet én még egyik trösztről sem hallottam. A vállalati törvény értelmében a trösztök működésének vagy megszüntetésének engedélyezése a kormány hatásköre. Minden bizonnyal a kormány ezen a területen is megfelelő felelős elemző munkát végez. Osztom azokkal a véleményem, akik azt mondják, hogy ezen a területen mindenfajta kapkodás nagy bajok forrása lehet, és több területen a vállalatok tröszti szervezetben való működése indokolt. Mégis elmondom, hogy véleményem szerint van Magyarországon egy irányítási szervezeti rendszer, amely a központi akarat közvetítését nagyszerűen tudja megoldani úgy, hogy közben a teljes önállósággal járó helyi alkotó kezdeményező munkának is zöld utat biztosít. Ez a szervezet pedig az Állami Gazdaságok Központja. Munkájuk talán ilyen szempontból is több figyelmet érdemel. Tisztelt Országgyűlés! A Lázár elvtárs által elmondottakat elfogadásra ajánlom, köszönöm figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Tóth Géza képviselőtársunk felszólalása következik. TÓTH GÉZA: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Elvtársak! A kormány munkája az eltelt két év alatt véleményem szerint is színvonalas, eredményes és hatékony volt. A XI. pártkongresszus határozatainak megfelelően a legfontosabb kérdéseket készítette elő és terjesztette az országgyűlés elé, amelyek segítették és előrevitték a fejlett szocialista társadalom építését. Sok és fontos belpolitikai kérdés mellett megfelelően és eredményesen foglalkozott a kormány hazánk nemzetközi befolyásának és tekintélyének szélesítésével, a béke megőrzésével, a szocialista országok egységének erősítésével. Kiemelten nagy teret szentelt kormányunk a gazdasági építőmunka fejlesztésének, a kulturális nevelőmunkának is. Képviselőtársaimmal együtt úgy látjuk, hogy a kormány minden döntésében a dolgozó nép érdekeinek megfelelő állás-