Országgyűlési napló, 1975. II kötet • 1978. március 23. - 1980. március 6.

Ülésnapok - 1975-24

1689 Az Országgyűlés 24. ülése Kecskeméten felépült a baromfifeldolgozó vál­lalat húsliszt üzeme, Kalocsán, Kecskeméten gabonasiló épül. öröm tölti el az embert, ami­kor arról értesül, hogy a terveknek megfelelőben jó ütemben halad a hajdúsági cukorgyár, a ti­szai növényolajipari vállalat építése, és a sort tovább lehetne folytatni, öröm ez azért is, mert mindez egyben számomra azt is jelenti, hogy nálunk, a Magyar Népköztársaságban a képvi­selők, ha igaz ügyet támogatnak, akkor megér­tésre, támogatásra találnak, és ami ennél több, a javaslat megvalósulására számíthatnak. Tisztelt Országgyűlés! Hozzászólásom to­vábbi részében röviden egy kérdéssel kívánok foglalkozni, nevezetesen a népgazdasági és a helyi érdekek összehangolásának problémájá­val. Azért határoztam így, hogy e kérdésben elmondom véleményemet, javaslatomat, mert munkám során több esetben találkoztam, ami­kor az érdekek összehangolásáról volt szó, bi­zonytalankodásokkal. Természetesen nem vállalkozhatom arra, és nem is e fórum feladata, hogy itt valami tudo­mányos pontosságú megfogalmazást vagy rend­szerezést adjak e témában, csak arra tudok vál­lalkozni, hogy néhány olyan kérdéssel foglal­kozzam, amely a napi munkában és gyakorlat­ban előfordult. Vannak a témával kapcsolatban mindenki által elfogadott alapvető igazságok. Ilyen pél­dául, hogy a népgazdaság és a helyi érdekek összhangját meg kell teremteni. Vagyis a szabá­lyozó rendszer úgy működjön, hogy a népgaz­dasági érdekek érvényesülését biztosítsa és az érdekek ütközése esetén úgy kell kialakítani a szintézist, hogy általa a népgazdasági érdekek megvalósulása biztosított legyen. Az is elfogadott, hogy a nyereségérdekelt­ségen alapuló szabályozás alapvetően bevált, bár a mikéntje talán a kívánatosnál is sűrűb­ben változik. Én úgy látom, hogy az esetek dön­tő többségében a népgazdasági és a helyi érde­kek egybeesnek, és amit nagyon fontosnak tar­tok: mint egy azok közül, akik a helyi érdekelt­ségi szférákban dolgoznak, hogy én is, meg munkatársaim is, meg'talán fogalmazhatok úgy is, hogy mi, akik ebben a szférában dolgozunk, arra törekszünk, hogy a népgazdasági érdekek megvalósulását biztosítsuk. Ebben — úgy gon­dolom — országosan is egység van. Ennek ellenére mégis milyen jellegű prob­lémák fordulnak elő? Három problémakört érin­tenék. Az első: van, amikor a helyi érdekek megvalósulása ténylegesen sérti a népgazdasági magasabb érdekeket, aminek lehet olyan szél­sőséges megnyilvánulása, mint volt például a termelőszövetkezeti segédüzemági túlburjánzás vagy az állami dotációkkal való manipulálás. Ezeknek a rendezése akkor is, a jövőben is ad­minisztratív kérdés. Ma már nincs vita az ilyen dolgok helyes megítélésében. Nehezebb a hely­zet akkor — és ilyennel sokszor találkoznak a képviselők —, ha látszólag helyes a döntés, jól szolgálná a helyi érdekeket, a népgazdaságit is, vagy legalábbis a dolognak ilyen színezete van. Ilyenkor azután ösztönzik a képviselőt, hogy járjon el a választók érdekében a helyi érdekek megvalósulásáért. 67* 1978. július 7-én, pénteken 1690 Egy példával is bemutatom, hogy világo­sabb legyen. Tőlünk, a kalocsai járás északi ré­széből, Szalkszentmárton, Tass, Àpostag, Duna­vecse községből sokan járnak dolgozni Dunaúj­városba. A helyi vezetők, és mert jelentkező is van bőven, azt mondják: mindenkinek jobb lesz, telepítsünk ipart, hozzuk haza az embere­ket. A javaslat szimpatikus, és megvalósulását sokan kívánják. Szóval a helyzet nehéz és a képviselőnek azt kell mondania, hogy nem, mert ebben az esetben nekünk, az országnak az a fontosabb, hogy a dunaújvárosi vasműnek, a papíripari vertikumnak a munkaerő-ellátottsága biztosított legyen. Hogyan szolgálhatja az ilyen esetekben a képviselő a helyi érdekeket? Ügy szolgálhatja helyesen, ha közreműködik az utazás feltételei­nek kulturáltabbá tételében, hogy ha közremű­ködik az. üzemek és községek közötti szorosabb kapcsolat kiépítésében. Elmondható, hogy mi ilyen tekintetben Dunaújváros üzemeivel, veze­tőivel jó kapcsolatot építettünk ki. Még egyszer azt szeretném ismételni, hogy a helyi érdekek nagyobbrészt egybeesnek az or­szágos érdekekkel, és nagyon jó dolog az, hogy országos koncepciók alapján olyan társadalmi megmozdulások, kezdeményezések bontakoznak ki, amelyek a szocialista ember alkotni akará­sát, a közösségért érzett felelősségét is kifejezi és amely megmutatkozik az óvodák, az iskolák, a bölcsődék, a parkok építésében és megmutat­kozik a társadalmi életünk megannyi területén. Nálunk, Bács megyében például az elmúlt két évben a társadalmi munka értéke megha­ladta a 780 millió forintot. A második: közis­mert és egész népünk nagy megelégedéssel vet­te tudomásul, hogy az elmúlt években olyan akut problémákat sikerült megoldani, mint ami­lyenek a zöldségtermesztésben, a szarvasmarha­tenyésztésben, a tejtermelésben jelentkeztek, és úgy tűnik — hogy el ne kopogjam —, talán a sertéstenyésztésből is sikerült a ciklikusságot kiiktatni. Mivel magyarázható ez? Ügy gondolom, eh­hez legalábbis két dolog nagyban hozzájárult. Az egyik, hogy a népgazdasági érdek és célki­tűzés egyértelműen meghatározást nyert úgy, hogy az mindenki számára, aki az ügyben érde­kelt volt, egyértelmű feladatot, kötelességet je­lentett. A másik, hogy a kapcsolódó szabályzó rendszer úgy változott, hogy megfelelő színvo­nalon kifejtett tevékenység a nyereség elérését biztosította. Az ebből adódó következtetés is egyszerű, kézenfekvőnek tűnik. Nem árt talán azt a jövőben is hasznosítani. Nevezetesen: ha valami tényleg népgazdasági érdek, akkor azt egyrészt világosan meg kell fogalmazni — és a mi szocialista vezetőink ebből tudják, hogy mi a kötelezettségük —, másrészt a szabályzó rend­szernek is ez irányba kell hatnia, mert más­képpen nem vagy nagyon nehezen valósítható meg a cél. Bevallom, a korábbi években nekem sze­mély szerint is sok problémát, gondot okozott, mint járási pártbizottság első titkárának, a sza­bályzó rendszer hatása, ellentmondása, mert mondtam, többször nagyon határozottan is, hogy több tehén, több juh, több zöldség kell,

Next

/
Thumbnails
Contents