Országgyűlési napló, 1975. II kötet • 1978. március 23. - 1980. március 6.

Ülésnapok - 1975-24

1659 Az Országgyűlés 24. ülése, 1978. július 1-én, pénteken Í66Ü bá kell tenni az áruelőkészítést és csomagolást. Ennek megfelelően kell változtatnunk a gazdálkodási egységek szervezettségét, informáltságát, érdekeltségét és technikai felszereltségét. Ez utóbbit, a technikai felszereltséget, és benne iparunk szerepét különösen szeretném hangsúlyozni. A hazai ellátás, a belföldi kereslet az elmondottakhoz hasonló igényeket támaszt. Az élelmiszertermelés több cikkből rendszeresen vagy időnként a keresletnél nagyobb. A fogyasztás kiterjesztése, növelése, az áru „terítése" mind a termelésben, mind a forgalmazásban új feladatokat jelent. Bővíteni kell a közvetlen árukapcsolatokat, gyorsítanunk a gyártmányfejlesztést, a szállításokat, több árut kell fogyasztói csomagolásban árusítani. Mindennek elvégzésére fokozatosan alkalmassá kell tenni vállalatainkat és szövetkezeteinket, úgy, ahogyan azt az 1976. évi élelmiszerekről szóló törvény is előírja. Az élelmiszeripari kapacitások — így a mezőgazdaságon belüli ipari feldolgozó középüzemek — további fejlesztését a lakossági igények sürgetik. Városaink, különösen nagyvárosaink élelmiszerkereslete mindinkább meghatározó, amit nagy figyelemmel kell követnünk. Amíg Budapest részesedése például az országos liszteladásból csak 11 százalékos, a rizsértékesítésből 14, a száraz tésztából pedig 18 százalékos, addig a sajteladásoknak 32 százaléka, a zöldségfélék értékesítésének 33, a konzerv- és mirelitáru-forgalmazásnak pedig 25, illetve 45 százaléka jutott a fővárosra 1977-ben. Az előkészített közvetlen fogyasztásra alkalmas élelmiszerek kereskedelmi forgalma Miskolcon, Győrött és más városainkban is a lakossági aránynál nagyobb, ami utal a kereslet növekvő voltára és egyben különbségeire is. Mind a hazai, mind a külkereskedelmi igények további kielégítéséhez, de az ipar, főleg a könnyűipar mezőgazdasági nyersanyaggal való ellátásának növeléséhez, terveinkben megjelölt céljaink eléréséhez nélkülözhetetlen: — a mezőgazdasági termelés, feldolgozás, tárolás, az értékesítés feltételeinek arányos komplex fejlesztése, az élelmiszeripar viszonylagos elmaradásának mielőbbi megszüntetése, — a termelés és a kapcsolódó ipari alapok erőteljes és folyamatos fejlesztése, a nemzetközi együttműködés lehetőségeivel való összehangolása, — a termelés üzemi és területi szakosodása, a gazdaságközi együttműködés előnyeinek fokozott kihasználása, a szocialista gazdasági integráció fejlesztése és mindehhez — az irányítás és tervezés vállalati és ágazati színvonalának emelése. Az említett célokat és feladatokat a Központi Bizottság márciusi határozata tartalmazza. A mezőgazdasági üzemek, vállalatok, élelmiszeripari gyáraink, valamennyi kollektívánk mindinkább érti ezeket a célokat, elérésükért lelkiismeretesen a közösség és saját javára dolgozik. Tisztelt Országgyűlés! A mezőgazdaság időszerű munkájának helyzete az ország közvéleménye előtt ismert. A sajtó és a tájékoztatás más forrásai gyakori és hiteles hírekkel szolgálnak erről. Lázár elvtárs tegnap minősítette is üzemeink idei felkészülését. Most a legidőszerűbb munkáról szeretnék végül szólni. Július, Európának ezen a táján, a kalászosok aratásának az ideje, s mióta elterjedtek a kombájnok, egyben a cséplés ideje is. Az idén a múlt évinél később, több gonddal és nagy várakozással láttunk ehhez a munkához. A gond azért több, mert az aratási feltételek roszszabbak, a gabona jelentős része ledőlt, a talaj felázott. Ez segítheti majd a tarlóvetést, de nehezíti a gépi munkát. A várakozás pedig azért nagy, mert az idei terv 40 mázsa búza egy hektárról, azaz 23 mázsa kataszteri holdanként országos átlagban. Hangsúlyozom az országos átlagot, hogy jobban érzékelhető legyen egy 25 évvel ezelőtti adat, amely ugyancsak az Országgyűlés nyári ülésszakán hangzott el. Idézem: „1953. évben nem egy kísérleti intézményünk több száz holdas táblákon 16—18 mázsa búzatermést aratott le." Eddig az idézet. Bács-Kiskun képviselőjének, Mészöly Gyula Kossuth-díjas növénynemesítőnek hajdani szavaihoz hozzáteszem: és akkor az országos átlag 9,5 mázsa volt holdanként, vagyis 16,5 mázsa egy hektárra számítva. Hogy a tudomány, a technika, szocialista gazdaságaink fejlődése mit hozott, jól mutatja a búzaátlag alakulása is. Az 1970—75. évek átlaga 31,3 mázsa volt. A hivatalos becslések most arról szóltak, hogy az idei terv, a 40 mázsa körüli termés a földeken, a búzatáblákon ott van. Más kérdés, hogy a viharkárok után, a betakarítás során mennyit lehet majd ténylegesen learatni, elcsépelni, magtárba helyezni, uszályba rakni, vagonokba szállítani. Gépeink vannak, a gazdaságok, a közreműködő vállalatok felkészültek. A legújabb kombájnok napi 15—20 vagon búza aratására, cséplésére is alkalmasak. Mindez, úgy gondolom, mégsem egyszerűen a gép, hanem az ember fontosságát növeli a mostani munkákban is. A kombájnnak és a többi gépnek, legyenek bár a 'egtökéletesebbek, parancsnokaik az emberek, kormánykerekeiknél a kombájnosok vigyáznak. Egyszóval: az idén sem a kombájn, hanem a kombájnos arat. A kombajnos felkészültsége, gondossága, szorgalma és helytállása, valamint a sok tízezer közreműködő munkája tartja mozgásban az aratás gépezetét. Róluk gondoskodni, ellátásukkal foglalkozni egyáltalán nem valami ódivatú dolog. A küzdelem sikere — mint annyiszor — most is az első vonalban dől el. Azt kell elérni a szervező és irányító munkában, a feltételek folyamatos megteremtésében, hogy ez a siker mindenütt teljes legyen. Folytatódjék a kertészeti termelés fellendülése, az állattenyésztés és valamennyi ágazat gazdaságos növekedése. Kell persze a körülmények szerencsés alakulása is, de a szerencse is oda pártol előbbutóbb, ahol jó munka van, ott kisebb a kiesés, ahol csökkentésére, megelőzésére minden lehetségest megtettek. Kedves Elvtársak! Az idén aratott, majd ősszel elvetésre kerülő gabona már az 1979—80as gazdasági év búzáját és kalászos takarmá-