Országgyűlési napló, 1975. II kötet • 1978. március 23. - 1980. március 6.

Ülésnapok - 1975-23

1641 Az Országgyűlés 23. ülése, 1978. július 6-án, csütörtökön 1642 léma, hogy esetenként a vizsgálatok során nem kerülnek előtérbe a tényleges veszélyforrások, a valóban biztonságot szolgáló kérdések. Az egész vizsgálatnak szinte vizsgáztató jellege van. A kiadott hibajegyzékek az esetek többsé­gében megoldást nem tartalmaznak, csak azt regisztrálják, hogy az alkalmazott megoldás, az észlelt hiba milyen előírásba ütközik. A fény­képalbummal kiegészített hibajegyzékek szte­reotip, azaz állandóan ismétlődő szövegezése közismert. Feltétlenül el kell jutnunk rövid időn be­lül odáig, hogy az óránként 130 vagy ennél jóval több forintot számlázó intézmények mun­katársai az általuk hiányosságnak nevezett hi­bák kiküszöbölési módjára is adjanak javasla­tot, s így kettős célt valósítanánk meg. A vál­lalatok kevésbé vagy egyáltalán nem sokalla­nák a nem megfelelő minősítést kapott gépük hibajegyzékéért, egy szövőgép esetében például a 40—70 ezer forintot. De jó példát más ipar­ágból is hozhatnék, s ami legalább ilyen fon­tos, így nem kellene a beruházó vállalatoknak jelentős erőket elvonni a termelő feladatok­ból. Kedves Elvtársak! A minősítés hasznos és szükséges tevékenység, mert akadályozza a bal­esetveszélyes gépek, berendezések forgalomba kerülését és üzemelését. Elősegíti a tervezők, a gyártók és felhasználók biztonságtechnikai szemléletének fejlődését. A minősítés fő erénye a megelőzés. Ezért el kell érni, hogy a hazai gyártmányú gép, gépsor minősítését a sorozatgyártás megkezdé­se előtt, vagy ha ez nem lehetséges, legkésőbb az üzemi próbák során kelljen elvégezni. Ami más megfogalmazásban azt is jelenti, hogy el­sődlegesen a gépek, berendezések gyártóinak felelősségét kell érvényesíteni a munkavédelmi követelmények biztosításával. Importgép minő­sítését a forgalomba hozatal előtt, illetve a bel­földi kereskedelmi forgalomba nem kerülő gé­pek esetében legkésőbb az üzemi próbák során kell elvégeztetni, az eddigi gyakorlattól elté­rően a gépet forgalomba hozó külkereskedel­mi vállalatnak. Ez maga után vonja egyrészt, hogy a külföldről behozott gépeknél, berende­zéseknél a szerződések előkészítése során kell tisztázni a munkavédelmi követelményeket is. Tapasztalatom alapján így országos szinten mil­liókat takaríthatnánk meg az utólagos igény­kielégítés sokszor csak kényszermegoldást jelentő beavatkozásoknál. Másrészt feltétlenül szükségessé teszi, hogy az eddiginél jóval szé­lesebb körűvé tegyük a külföldi minősítő in­tézetek tanúsító dokumentumainak hazai elfo­gadását. így elkerülhetnénk például olyan igény be­nyújtását a minősítő szerv részéről, hogy az autokláv anyagösszetételét és minősítő paramé­tereit csak úgy hajlandó elfogadni, ha azt, mármint a berendezést megfúrhatják. Tisztelt Országgyűlés ! Meggyőződésem, hogy a jelenlevők egyetértenek velem abban, hogy a biztonságtechnika és a munkavédelem fontossága, elsődlegessége nem vitatható. Az er­re a szükségnek megfelelően fordított költsé­gek mind erkölcsi, mind anyagi vonatkozásban megtérülnek. Azzal is tisztában vagyunk, hogy a munkavédelmi szabályozási rendszer korsze­rűsítése nem egyik napról a másikra történ­het meg. A korszerűsítési munkák mielőbbi be­fejezése azonban az egész népgazdaság érdeke is. Tisztában vagyunk azzal is, hogy az új elő­írások hatályba lépéséig a jelenlegieket kell betartani és betartatni. A munkavédelmi szabá­lyozási rendszerünk korszerűsítése egyikünk számára sem lehet hivatkozási alap arra, hogy figyelmen kívül hagyjuk az előírásokat, hogy veszélynek tegyük ki a dolgozókat, hogy le­rontsuk az e területen eddig elért eredménye­ket. Tisztelt Országgyűlés! Amikor kifejezésre juttatom azon álláspontomat, hogy a Miniszter­tanács elnökének beszámolójával egyetértek és azt elfogadom, a munkavédelmi folyamat kor­szerűsítésében résztvevőket arra kérem, hogy munkájuk során ne abból a görög bölcsnek a mondásából induljanak ki, hogy akinek nincse­nek teljesíthetetlen vagy nagyon nehezen tel­jesíthető feladatai, az a teljesíthetőt se telje­síti. Akikkel kapcsolatosan pedig jószándékkal gondjainkat felvetettem, kérem fogadják el tő­lem, hogy abból az alapállásból indultam ki. amit nagy tanítónk így fogalmazott : kisebb baj hibát elkövetni, mint azt nem beismerni. Kö­szönöm figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik Pethő István képviselőtársunk. PETHŐ ISTVÁN: Tisztelt Országgyűlés! Képviselőtársaim ! Hozzászólásomban a kormány elnökének népgazdaságunk helyzetét értékelő beszámolójához kívánok néhány Veszprém me­gyei tapasztalattal, véleménnyel hozzájárulni. Veszprém megyében az V. ötéves terv végre­hajtása megfelelő ütemben folyik. Megyénk sokoldalú fejlődése bizonyítja, hogy az állami, tanácsi szerveink, gazdálkodó egységeink összes­ségében eredményesen dolgoznak. A lakosság érdeklődésének középpontjában a gazdasági, termelési kérdések állnak. Megyei eredményeinket hasonlóan az országos ered­ményekhez jónak értékelik és a közhangulat­ra a bizakodás jellemző. A miniszterelnöki be­számolóban felvetett gondok megyénkben is fellelhetők. Az elmúlt évben legfontosabb feladatunk­nak tartottuk a megye teljes gazdaságában, az állami, tanácsi és szövetkezeti termelőegységek­ben a gazdasági hatékonyság gyorsabb ütemű fejlesztését. Kiemelten kezeltük a munka ter­melékenységének emelését, a gyártmány- és gyártásszerkezet korszerűsítését, a külgazdasá­gi tevékenység fokozását. Differenciáltan való­sítottuk meg fejlesztési célkitűzéseinket, így az iparban a szelektív fejlesztést, az építőiparban a termelő kapacitások bővítését és koncentrá­lását, a mezőgazdaságban a nagygazdaságok megerősítését és a bennük rejlő lehetőségek jobb kihasználását. A népgazdasági főirányok­nak megfelelően nagyobb feszültségek nélkül erőteljesebben fejlődött megyénk ipara. Míg a IV. ötéves tervben az ipari termelés növeke­dési üteme meghaladta az évi 6 százalékot, ad-

Next

/
Thumbnails
Contents