Országgyűlési napló, 1975. II kötet • 1978. március 23. - 1980. március 6.

Ülésnapok - 1975-23

1629 Az Országgyűlés 23. ülése, 1978. július 6-án, csütörtököri 1630 színvonalának, mind pedig a megye idegenforgalmi fogadóképességének javítására. Ebben Vas megye természetesen csakúgy, mint eddig, a jövőben is megfelelő készséget fog tanúsítani. A kormány beszámolóját elfogadom. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Az ülést 20 percre felfüggesztem. (Szünet: 16.39—17.00. — Elnök: APRÓ ANTAL) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Folytatjuk tanácskozásunkat. Dr. Szekér Gyula, a Minisztertanács elnökhelyettese kíván szólni. DR. SZEKÉR GYULA: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselő Elvtársak! Felszólalásomban Lázár elvtárs beszámolójához szeretnék kapcsolódni, mégpedig úgy, hogy a kormány gazdaságszervező tevékenységéből néhány kérdést kiemelve külgazdasági kapcsolatainkról, a termelési és termékszerkezet korszerűsítéséről, valamint néhány gazdaságirányítási feladatról szeretnék szólni. A felszabadulást követő alig egy emberöltő alatt alapvetően megváltozott a magyar gazdaság arculata. Forradalmian átalakultak a termelési viszonyok, a szocializmus győzedelmeskedett a népgazdaság minden területén. Sok ágazatú, fejlett ipart építettünk ki, amely ma már meghatározó szektora a népgazdaságnak. A szocialista nagyüzemi mezőgazdaság biztos alapot szolgáltat az ország élelmiszer-ellátásához és rendszeresen gyarapítja exportálható árualapjainkat. Erőteljesen bekapcsolódtunk a nemzetközi munkamegosztásba. A nemzeti jövedelem az elmúlt három évtizedben 5,5-szeresére, az ország külkereskedelmi forgalma kereken 15-szörösére nőtt. 1960-ban a végső felhasználásra kerülő termelés 17 százalékát, ma 30 százalékát exportáljuk. Gazdaságunk további előrehaladása csak az intenzív fejlődés útján lehetséges. Ez azt jelenti, hogy meg kell gyorsítanunk a népgazdaság technikai fejlődésiét, a gazdasági élet minden területén az eddigieknél is magasabb fokú tervszerűséggel és szervezettséggel kell dolgoznunk. Az utóbbi néhány évben nagymértékben megváltoztak a világpiaci árarányok. Sokszorosára nőtt az alapvető energiahordozók és nyersanyagok ára. A korszerű beruházási javak és a technikailag igényes alkatrészek, féltermékek árai ugyancsak jelentős mértékben megnövekedtek. A tapasztalat azt mutatja, hogy ezek az árváltozások nem ideiglenesek. Hosszú távon is számolnunk kell az energiahordozók és az alapanyagok, valamint, hozzáteszem, a korszerű technika magas árszínvonalával. Ezek az árarányváltozások, valamint az azokat kísérő, illetve követő válságjelenségek kedvezőtlenül hatottak és hatnak ma is a magyar gazdaságra. Népgazdaságunk importjának több mint 60 százaléka energiahordozó, alapanyag, féltermék és alkatrész, vagyis többségében olyan jellegű áru, amelynek ára jelentősen emelkedett a világpiacon. Ezzel szemben exporttermékeink ára nem tudott lépést tartani az importár-emelkedésekkel, így külkereskedelmi cserearányaink jelentős mértékben, közel 20 százalékkal romlottak. A külkereskedelmi áruforgalomban keletkezett hiányt az elmúlt években hitelfelvétellel egyenlítettük ki. A cserearányromlás azzal a következménnyel jár, hogy a megtermelt nemzeti jövedelem jelentős hányadát a belföldi felhalmozás és fogyasztás helyett az árveszteségek fedezésére kell fordítanunk. A fejlett tőkés országok többsége az import és a gazdasági növekedés ütemének mérséklésével, valamint a belső árak növelésével reagált a világpiac változásaira. Az V. ötéves terv végleges elkészítésekor már számoltunk a kedvezőtlenné vált külgazdasági feltételekkel. Három év tapasztalata alapján sajnos azt mondhatjuk, hogy a gazdálkodás feltételei nehezebbek annál, mint amit a középtávú tervben megterveztünk. Jogosan vetődik fel a kérdés; hol a kivezető út a magyar népgazdaság számára ebből a helyzetből? 1975 végétől csaknem két évig tartó munkával több száz gazdasági és politikai munkás, szakértő, részletes felmérő, elemző munkát készített gazdaságunk állapotáról, és javaslatot tett a megváltozott körülmények miatt szükségessé vált intézkedésekre és javaslatókra. Az MSZMP Központi Bizottsága az elmúlt év októberében előremutató határozatot hozott hosszú távú külgazdasági politikánk és a termelési szerkezet korszerűsítésére. A határozat nyomán az állami szervek és a vállalatok megkezdték a konkrét gazdasági és fejlesztési intézkedések kidolgozását. Több évre szóló munkaprogramot készítettek, a tennivalók egy részét a folyó ötéves, más részét a VI. ötéves terv keretében fogják megoldani. A népgazdaság minden területén még jobban szervezett és tervszerűbb munkára van szükség. Jelenlegi gazdasági és termékszerkezetünk mellett is még sok kihasználatlan tartalékkal rendelkezünk, amely lehetőséget nyújt a racionálisabb gazdálkodásra, az importtal való takarékoskodásra és az export növelésére. Mindenekelőtt a termékek minőségének javítására, a meglevő termelő kapacitások és munkaerőalap racionális kihasználására gondolok. Számíthatunk továbbá a meglevő termelő kapacitásokon legyártható termékválaszték olyan irányú módosítására, amely magasabb szinten és rugalmasabban elégíti ki mind a belső, mind a külső piac igényeit. A külkereskedelem munkájának javításában is komoly tartalékok rejlenek. Nagyobb figyelmet kell fordítani a meglevő piacok megtartására, újabbak megszerzésére, kedvezőbb árak elérésére, a pontos szállításra és a kulturált külkereskedelmi szolgáltatásokra. Javítani kell a külkereskedelmi, a termelő, valamint az egymással kooperáló vállalatok kapcsolatát. Mindez igen gondos és fegyelmezett gazdaságirányító munkát követel, megköveteli a központi gazdaságirányítás hatékonyságának és az önálló vállalati kezdeményezésnek egyidejű erősítését, s a kettő közötti összhang javítását. Tisztelt Országgyűlés ! A termelési és termékszerkezet fejlesztése és korszerűsítése a gazdaságpolitika olyan ál65 ORSZÁGGYŰLÉSI ÉRTESÍTŐ