Országgyűlési napló, 1975. II kötet • 1978. március 23. - 1980. március 6.

Ülésnapok - 1975-23

1631 Az Országgyűlés 23. ülése, 1 landó elsőredű feladata, amely eddig is szocialista államunk figyelmének homlokterében állt. Gazdasági szerkezetünk mai arculatának kialakulását az a szocialista iparosítási folyamat fémjelzi, amely az elmúlt három évtized alatt országunkban végbement, s amelynek eredményeként a termelőeszközök gyártása, a modern technikát hordozó gép- és vegyipar szerepe egész népgazdaságunkban meghatározóvá vált. Harminc év alatt folyamatosan kiépítettük és továbbfejlesztettük olyan termelési kultúráinkat, mint az alumíniumipar, a gyógyszeripar, a vákuumtechnikai ipar, a közúti járműipar, a híradástechnika, a számítástechnika és a petrolkémia. A központi fejlesztési programok jól szolgálták a termelési szerkezet korszerűsítését. Most arra kell törekedtünk, hogy a rendelkezésre álló energiából, nyersanyagból és félkész termékekből korszerű módszerekkel minél korszerűbb termékeket gyártsunk. Olyan termékeket, amelyekben sok a kvalifikált fizikai és szellemi munka, amelyeket a belső és a külső piac magas árakkal honorál. E feladat végrehajtása olyan hosszú időre szóló feladat, amely magas színvonalú kutató-, fejlesztő- és gyártásszervező munkát, és igen jelentős beruházásokat is igényel. A minőségileg megnövekedett követelményeknek csak úgy tudunk eleget tenni, ha energiánkat olyan területekre — olyan gyártási ágakra, termékekre és termékrendszerekre — összpontosítjuk, ahol a legkedvezőbbek a magas színvonalú, minden piacon eladható termékek előállításának hazai és nemzetközi feltételei, tehát nagyfokú szelektivitásra van szükség. Ezzel szemben korlátozni kell, és bizonyos esetekben tervszerű előkészítés után meg kell szüntetni azoknak a termékeknek a termelését, amelyeknél sem emberi, sem anyagi feltételeink nem kedvezőek a gazdaságos termeléshez és exporthoz. Az élelmiszergazdaság szelektív fejlesztésének gerincét a kenyér- és takarmánygabona, a takarmányfehérje, a takarmányfeldolgozás, az állattenyésztés, a hústermelés és húsfeldolgozás képezi. Jelenleg nyers és feldolgozott élelmiszer-termelésünk egynegyedét, másfél évtized múlva már egyharmadát kizárólag exportra termeljük. Hosszú idő óta, s a jövőben is a mezőgazdaság és az élelmiszeripar az egyik legbiztosabb devizát termelő ágazatunk a lakosság igényeinek maradéktalan kielégítése mellett. Reális célként tűzhetjük ki azt, hogy másfél évtized múlva a búza-, a kukorica- és a hústermelést a hozamok növelésével megközelítőleg másfélszeresére növeljük. Bővíteni kell a hazai fehérjetakarmány-bázist, bővíteni és korszerűsíteni kell a keveréktakarmány-gyártást. Fontos feladat a zöldség- és gyümölcstermelés fejlesztése, mind a kiegyensúlyozott belföldi ellátás, mind az exportkötelezettségek teljesítése végett. Az élelmiszeripart gyorsabb ütemben kell fejleszteni. Az iparágnak a mezőgazdasággal összhangban kell fejlődnie. Meg kell szüntetni a technológiai elmaradást, a tároló- és hűtőtérhiányt. 978. július 6-án, csütörtökön 1632 A gépiparban a jövőben a következők lennének a fejlesztés súlypontjai: A közúti járműgyártás hagyományosan fejlettebb területei, mint az autóbusz, a motor, a futómű és még számos alkatrész, illetve részegység termelése.; az elektronikai, híradástechnikai és vákuumtechnikai ipar egyes, elsősorban beruházási célú berendezéseinek, illetve alkatrészeinek termelése ; a műszeriparnak azok a területei, ahol a leginkább rendelkezünk a fejlesztés belföldi feltételeivel, így például az orvostechnikai termékek, mérőműszerek, optikai műszerek, számítástechnikai, automatizálási és folyamatirányítási berendezések egyes családjai; a szerszámgépek, a beruházási célú erősáramú gépek és felszerelések gyártásának egyes, fejlett hazai ipari háttérrel rendelkező családjai; a mezőgazdasági és élelmiszeripari gépek egyes termékcsoportjai; s végül olyan komplett ipari technológiai gyártóberendezések, amelyeknek termelésében hagyományokkal rendelkezünk. Törekednünk kell arra, hogy az egyedi gépek exportján túl mindinkább alkalmassá váljunk komplett gyártósorok, kulcsrakész berendezések, valamint komplex termék- és szolgáltatásrendszerek exportjára, mindenekelőtt a szocialista és a fejlődő országokba. A vegyipart továbbra is szelektíven, a szocialista nemzetközi munkamegosztásba illesztve kell fejlesztenünk. Ezzel összhangban a következő fejlesztési irányokat szükséges figyelembe venni : A petrolkémiai ipart — műanyag- és szintetikusszál-igényünk kielégítése érdekében — továbbra is fejleszteni kell, a szocialista nemzetközi munkamegosztásban összehangolt fejlesztés útján. A biológialag aktív termékeket előállító gyártási ágakat — itt a gyógyszer- és növényvédőszer-iparról van elsősorban szó — az átlagosnál gyorsabban kell fejleszteni, beleértve a szükséges közbenső termékek, intermedierek hazai igényeket meghaladó mértékű szelektív fejlesztését is. A vegyiparnak továbbra is fontos feladata a mezőgazdaság növekvő műtrágya- és egyéb vegyianyag-igényének zavartalan biztosítása. A vaskohászat, öntészet és színesfémkohászat továbbfejlesztésénél elsődleges törekvésünk, hogy az importált nyersanyagokat minél értékesebb termékekké dolgozzuk fel, és a szocialista országokkal kialakított szakosításra támaszkodva magas színvonalon biztosítsuk a gépipar megnövekedett minőségi alapanyagszükségletét. Alumíniumiparunkat továbbra is a szocialista együttműködés keretében kell fejlesztenünk, törekedve annak bővítésére is. Növelni kell az alumínium feldolgozási fokát; erőteljesen fejleszteni kell az alumínium félkész- és készárugyártást. A könnyűipari rekonstrukciót tovább kell fejleszteni, a változó strukturális és növekvő minőségi követelményeknek megfelelően. Ezek-