Országgyűlési napló, 1975. II kötet • 1978. március 23. - 1980. március 6.

Ülésnapok - 1975-23

162Í Az Országgyűlés 23. ülése, 1978. július 6-án, csütörtökön 1Ü2C Ugyanis megfelelő alapellátás hiányában kénytelenek vagyunk a tőkés bérmunkát is vállalni, amelynek gazdasági hátrányai ismertek. A külkereskedelmi vállalatokat sem ösztönözzük kellően a gazdaságos exportra. A termelő és külkereskedelmi vállalatok kapcsolatába több közös ösztönző elemet kellene beépíteni. A közös vállalkozás, a közös kockázatvállalás minden üzletkötésre legyen jellemző. A külkereskedelmi vállalatok olyan partnerek legyenek egy üzlet kötésénél, akik ugyanúgy ráfizetnek a gazdaságtalan exportra, mint a termelők. A nehezebb külkereskedelmi helyzet a termelő vállalatoktól korszerű terméket, rugalmas, az igényekhez gyorsan alkalmazkodni képes termelésszervezést kíván. Ez a külkereskedelmi vállalatoktól sokkal kisebb bürokráciával, gyorsabb ügyintézéssel, jobb együttműködéssel és még nagyobb szakmai igényességgel végzett munkát követel. Az államtól pedig azt, hogy csak az ilyen munkát ösztönözze. Fontosnak tartjuk még, tisztelt elvtársak, e témakörben az időtényező és fejlesztési munkánk tervszerűsége érdekében is, hogy a kiutazási keretek összességének meghagyása mellett nagyobb teret adjunk a gyártó vállalatok termelési és kereskedelmi szakembereinek a külpiacok megismerésére. Az üzletkötés eredményessége érdekében ugyanis a vevő felé gyors és szakszerű információ kell, amit a termelő tud leginkább produkálni. Itt a kiutazási arányokat érdemesnek ítéljük áttekinteni. Tisztelt Országgyűlés ! Az export mellett igen fontosnak és halaszthatatlannak ítélem az 'importtal való gazdálkodásunk javítását. Célszerű volna bátrabban ösztönözni azon vállalatokat, amelyek az importkiváltás ügyét magukénak vallva, bátran kezdeményeznek, de számuk még kevés. Elismerésként említeném például azt a fejlődést, amit a Könnyűipari Alkatrészellátó és Gyártó Vállalat az utóbbi években a cipőipari gépek hazai gyártásában produkált. Itt az árak négyötszörösével kisebbek, mint a tőkés piacon, és forintban fizethetők. Igaz, kimutatható 20—30 százalékos teljesítménykülönbség a tőkés gépek javára, de mivel ezek nem gépsorok, hanem egyedi gépek, az adott termelési környezetben plusz teljesítményük gyakorta ki sem' használható. Gond még, hogy a szervizelési munkában versenyképtelenek vagyunk, ehhez a jó kapcso-. lat és a szándék nem elégséges. A fogyasztási cikkek importjánál még akkor is, ha a korábbi években kicsit hozzászoktunk a behozatal felgyorsulásához, célratörőbben vissza kellene fogni azt a behozatalt, ami gyakran nem a célszerűséget, hanem inkább az erőnket meghaladó, és céljainktól eltérő nagystílűséget szolgálják. Tisztelt Országgyűlés! A nemzetközi piacot megváltoztatni egyáltalán nem, befolyásolni is csak alig tudjuk. Tehát magatartásunkat kell a piachoz igazítani. Meggondolandó, hogy esetenként inkább kisebb volumenű export- és importtevékenységet vállaljunk, és azt tegyük igazán gazdaságosabbá. Ugyanis esetenként úgy tűnik, hogy egy exporttermék gazdaságos, ugyanakkor drága áron hozzuk be hozzá a szükséges importanyagokat. A mérlegelés feladata természetesen a vállalatoké. Az áttekinthetőség, a pontos számíthatóság érdekében azonban le kell tisztítani a mutatókat, és ebben a vállalatok mellett a főhatóságoknak is jelentős feladatuk és felelősségük van. Mi magunk a megyében is próbáltunk számot vetni az export, illetve import — különös tekintettel a tőkés import — hasznosulásával. A kérdés felvetése kapcsán azonban kellő információk hiányában csak egymásra nézünk. Érdemben nem tudunk választ adni önmagunknak sem. Mivel azonban a tőkés importtal való gazdálkodást sok más fontos feladat mellett kiemeltnek ítéljük, nem különben az export valós eredménytartalmának ismeretét, elhatároztuk: megkíséreljük megyei vállalatainknál feldolgozni az importált termelőeszközök, anyagok hasznosulásának és az export gazdaságosságának színvonalát. Szándékunk ezzel az, hogy az áttekinthetőség birtokában céltudatosabban tudjuk segíteni e népgazdasági szintű gond csökkentését. Ugyanis, ha azt látjuk például, hogy a készen vásárolt importszőnyeg négyzetmétere 11—13 dollár, az azonos minőségű hazai előállításához pedig csak 2 dollár 20 cent importanyagra van szükség, mélyebb összefüggéseit is vizsgálnunk kell, hogy a tévedésektől mindinkább megóvjuk magunkat. Ehhez pedig a jelenlegi információk mennyisége és minősége nem elegendő. Tisztelt Országgyűlés ! Feladatunk világos a termelő berendezések, termelési alapok kihasználásának fokozása ügyében. Igen jó volt kimondani — ha kicsit késve is —, hogy összhangot kell teremteni a munkahelyek és a munkaerők között. Ez munkaerőhelyzetünk tisztánlátásához elengedhetetlenül szükséges. Ne teremtsünk legnagyobb értékünk, a munkaerő számára olyan-túlzott, szabad mozgáslehetőséget, amely a népgazdaságnak egyértelműen káros, munkaerőgondot egyáltalán nem old meg, és nem biztos, hogy hoszszabb távon a dolgozónak is előnyt jelent. Egyértelműnek látszik, hogy a munkahelyek számát csökkenteni kell. Itt csak e munka elvégzését tudjuk sürgetni, természetesen önmagunktól is számon kérve ezt. Fejlesztési elhatározásainknál is döntő szerepe van a munkaerőhelyzet pontos ismeretének. Fontosnak tartom, hogy minderről minden szinten szóljunk, mert jelentőségét — úgy tűnik, hogy ma még csak ott értik és érzékelik igazán, ahol az elvándorlás miatt veszélyeztetve van a tervek teljesítése. E gondolatkörben még egy társadalmi, ha úgy tetszik, szociálpolitikai és egyben gazdasági kérdést vetnék fel. Tudom, hogy még ma nem tartunk ott, hogy gyermekintézményeink szervezetét és munkarendjét minden esetben és nagyarányban hozzáigazíthassuk gazdasági életünk követelményeihez. Itt gondolok a műszakszám emelésével kapcsolatos célkitűzéseinkre, mely termelőberendezéseink kihasználásának egyik fontos eleme. Azt azonban időszerűnek és fontosnak tartom, hogy foglalkozzunk ezen elkerülhetetlen társadalmi, gazdasági problémával. Legalább hosszú távú ter«