Országgyűlési napló, 1975. II kötet • 1978. március 23. - 1980. március 6.

Ülésnapok - 1975-23

1619 Az Országgyűlés 23. ülése, ha nem is széleskörűen, de helyenként provinciális szemlélet mutatkozik.'' így igaz, ezen viszont nekünk a megyén belül kell változtatni. Mindezek figyelembevételével, de egyéb tapasztalatoknál fogva is úgy gondolom, hogy a feladat jelentőségét és fontosságát mérlegelve érdemes volna áttekinteni, erősíteni a jó tapasztalatokat, változtatni bizonyos helytelen szemléleten és gyakorlaton. Tisztelt Országgyűlés! Befejezésül Békés megye lakossága nevében megköszönöm a Minisztertanácsnak, hogy a legutóbbi ülésén állást foglalt a földrengés által okozott károk megsegítésében és támogatásában. A gyors intézkedések, főleg az Országos Tervhivatal, a Pénzügyminisztérium és az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium és szervei részéről kedvezően hatott, és jól befolyásolta a lakosság hangulatát. A kormány beszámolójával egyetértek, azt elfogadom. (Taps.) ELNÖK: Következik Szabó István képviselőtársunk. SZABÓ ISTVÁN: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Elvtársak! A miniszterelnök elvtárs beszámolójából örömmel vehettük tudomásul, hogy a mezőgazdasági termelés elérte az V. ötéves terv időarányos szintjét. Számottevően nőtt a termelékenység, mezőgazdaságunk és ezen belül a termelőszövetkezeti mozgalom az eddig eltelt tervidőszakban teljesítette a vele szemben támasztott követelményeket. Mindez azt igazolja, hogy a mezőgazdasági szövetkezetek gazdasági munkájukban a népgazdasági tervből kapott tájékoztatást figyelembe vették, a gazdasági szabályozók és a piaci követelmények szerint hasznosították üzemi adottságaikat. Az elért eredményeknek nyomatékos hangsúlyt ad, hogy az 1976-ban bevezetett szabályozórendszer feltételei szigorúbbak voltak, de fenntartották a fejlődési ütem reálisan feszített követelményeit. A feladatok teljesítésében viszont sokat segítettek az 1977-ben alkalmazott új ösztönzők is. A tervben előirányzott növekedés elérése azt igazolja, hogy a szövetkezetek tagjai, vezetői szervezettebb, jobb munkával válaszoltak az új követelményekre, munkájukkal bizonyították, hogy a termelés növelésére még sok a lehetőség a közös gazdaság és a népgazdaság javára egyaránt. Tapasztalataim alapján őszintén remélem, hogy a tervidőszak előttünk álló második felében is sikerül ezt az ütemet tartani, és az ötéves terv végeztével hasonló eredményekről számolhatunk be. Ennek a reményemnek azért is hangot adok, mert a 30. évébe lépett termelőszövetkezeti mozgalom eleget kíván tenni annak a társadalmi követelménynek, hogy fő erőit a gazdasági feladatok sikeres megoldására kell összpontosítania. Tisztában vannak a termelőszövetkezetek azzal, hogy a népgazdaság jelenlegi fejlődési szakaszában a belső és a külső körülmények egyaránt sürgetik az eredményesebb gazdálkodást. Amikor jóleső érzéssel sorolom ezeket a té2978. július 6-án, csütörtökön 1620 nyéket, kijelenthetem, hogy összességében azonosuló szándékkal vállaljuk az előttünk álló feladatok teljesítését. A magyar mezőgazdaság, ezen belül a termelőszövetkezeti szektor fejlődése töretlen ívű, konstrukciója egészséges, korszakos összefüggésekben nézve jogosan kelt elismerést. Természetes dolog azonban, hogy időről időre gondok jelentkeznek, feszültségek alakulnak ki, amelyeket rendre meg kell oldani, így elengedhetetlen, hogy a figyelmet néhány olyan időszerű feszültségre irányítsam, amellyel a mezőgazdasági termelőszövetkezeteknek munkájuk folyamán meg kell birkózniuk. Elsőként mindjárt a mezőgazdasági árarányokkal kapcsolatos gondokat tenném szóvá. Mezőgazdaságunk mai ár- és támogatási rendszere túlságosan bonyolult. Sokszor nem közvetíti egyértelműen a tervfeladatok követelményeit es néhány fontos területen nem rangsorolja kellőképpen a tervben kifejezett célokat. Mindez nehezíti mind az állami irányító szervek, mind az üzemek munkáját, és az ösztönzés, valamint a tervelőirányzatok közötti összhang megteremtése igen intenzív politikai munkát követel az irányító szervektől és az üzemektől egyaránt. Ezért nem könnyű a tervhez való fokozottabb igazodás, pedig az üzemekben él ez a törekvés. Támogatni kell kormányunknak azt a szándékát, hogy tökéletesíteni kívánja a közgazdasági szabályozást, benne az árrendszert, mert ha a szükséges korrekciók elmaradnának, az elkövetkező években az üzemi szándékok és a tervcélok távolodása is bekövetkezhetnék. Ebben a témában konkrétan szeretném megemlíteni a kukorica problémáját. Látnunk kell, hogy e fontos növényünk termelésének jövedelmezőségi gondja minden mezőgazdasági nagyüzemet közvetve vagy közvetlenül érint. A mai termelési feltételek között egy hektár kukorica termelési költsége 12 ezer forint. Legalább 45 mázsát kell termelni hektáronként a költségek megtérüléséhez. Erre a szövetkezetek csaknek 40 százaléka nem volt képes 1977-ben. Ügy érzem, ahhoz a kritikus ponthoz érkeztünk el, hogy a beavatkozás már nem halasztható 1980-ig. Ezzel összefüggésben az elkövetkező években az állattenyésztés néhány fontos ágazatának a helyzetét is át kell tekintenünk, mert az elmúlt 3 évben szépen fellendülő állattenyésztési színvonalat mind a kis üzemekben, mind a nagy üzemekben veszélyezteti a kukoricaágazat átmeneti megtorpanása. A mezőgazdaság belső arányain túl a szövetkezetek fejlődésének további feltétele a mezőgazdasági termékek árainak és az ipari áraknak arányos ütemű mozgása. Szerteágazók az árkérdés gyökerei és nagyon nagy mértékben függünk a világgazdasági helyzet alakulásától is. De semmiképp sem szabad olyan helyzetnek bekövetkeznie, hogy a termőföld jobb hasznosítása érdekében teljesített és műszakilag teljesen megalapozott ráfordítások ellenére egyes ágazatokban tömegméretű legyen a veszteséges termelés. Ma már eljutottunk ahhoz a felismeréshez, hogy gazdálkodva kell termelni,, és