Országgyűlési napló, 1975. I. kötet • 1975. július 4. - 1977. december 16.

Ülésnapok - 1975-18

1221 Az Országgyűlés 18. ülése, 1977. szeptember 29-én, csütörtökön 1222 nem köteles az ügyben érdemben dönteni, és 15 nap után átteheti az ügyet a bírósághoz. Ez felesleges aktatologatás, ami az ügyek elhúzódását eredményezi. A javaslat ezeket a felesleges kitérőket szünteti meg, amikor kötelezővé teszi, hogy a szakigazgatási szerv meghatározott időn belül érdemben döntse el az odatartozó vitákat. Az öröklési jog korszerűsítését szolgáló új rendelkezések közül egy kérdést, az özvegyi haszonélvezetet szeretném kiemelni. Ismeretes, hogy ha az örökhagyónak leszármazottai vannak, a hagyatékot azok öröklik. Az özvegyet a gyermekek által örökölt vagyon haszonélvezete illeti meg. A haszonélvezet vagy más kifejezéssel az özvegyi jog nagyon régi jogintézményünk. Rendeltetése az, hogy biztosítsa a túlélő házastárs eltartását, ahol annak anyagi, vagyoni lehetősége megvan. Ma már bizonyos esetekben a szabályozás merevsége mind az özvegyre, mind a gyermekekre méltánytalan. A hagyatékban például tartós használati tárgyak vannak, ezek a haszonélvezet felhasználása alatt elhasználódnak vagy értékük jelentősen csökken. Mire az örökös az örökséghez ténylegesen hozzájutna, vagy nem kap semmit vagy értékében jelentősen csökkent vagyontárgyat vehet át. Sokszor hátrányos a mai helyzet az özvegyre is, hiszen a haszonélvezet tárgyával szabadon nem rendelkezhet. A javaslat ezért lehetővé teszi, hogy a haszonélvezetet a lakás és az özvegy által használt berendezési és felszerelési tárgyak kivételével megválthassák. Ez a szabályozás nem járhat az özvegy kisemmizésével, mert a jog ehhez nem nyújthat segédkezet. Tisztelt Országgyűlés! A Polgári Törvénykönyv szabályainak jelentős szerepe van gazdaságpolitikánk gyakorlati megvalósításában, a gazdaságirányításban, a termelés és a javak elosztásának megszervezésében. Mint ismeretes, a szocializmus is felhasználja az árutermelés formáját, mert a társadalmi munkamegosztás keretében a termékeket egymástól gazdaságilag elkülönült termelők állítják elő. Nálunk az árutermelés nem spontán módon megy végbe, hanem a szocialista tulajdonviszonyok és a tervgazdálkodás meghatározó talaján. A polgári jog aktívan közreműködik e tevékenységben a tulajdoni viszonyok rögzítésével és a termelés, a forgalom jogi feltételrendszerének megállapításával és működtetésével. A szocialista gazdasági egységek önállósága folytán megnőtt a szerződések tényleges jelentősége, szervező szerepe a gazdálkodó szervezetek kapcsolataiban. A szerződések ma már nem formális eszközei a tervek végrehajtásának, hanem fontos szerepet töltenek be a gazdálkodó szervezetek kapcsolatainak kialakításában és fejlesztésében. Ezért szükségessé vált a szerződésekre vonatkozó szabályozás korszerűsítése, s általában az összhang megteremtése a jogi szabályozás és a gazdaságirányítás mai rendje között. A szerződési rendszer korszerűsítésekor olyan szabályozásra törekedtünk, amely jobban biztosítja a népgazdasági célkitűzések megvalósítását, a gazdasági szervezetek együttműködését, a fegyelem és rend erősítését a gazdasági életben, a központi irányítás és a vállalati önállóság összehangolt érvényesülését. A gazdálkodó szervezetek számára jogszabályokban, így a Polgári Törvénykönyvben is biztosított önállóság és az eredményes gazdálkodásra való törekvés nem egyeztethető össze a tisztességes gazdálkodást sértő magatartásokkal. Ezeket jogunk ma is tiltja, és különféle szankciókat fűz hozzá, mint például a gazdasági bírságot. A jelzett tevékenység a polgári jog területét is érinti. A javaslat ezért az alapelvek közé veszi fel azokat a rendelkezéseket, amelyek tiltják a tisztességtelen gazdálkodást, így különösen a gazdasági erőfölénnyel való visszaélést, továbbá a tisztességtelen haszon szerzését. A törvényjavaslat fontos elvként állapítja meg az együttműködési kötelezettséget a gazdasági szerződések megkötésében, de a gazdálkodás egész menetében is. Az együttműködést a kötelezettségek pontos teljesítésével és a jogok rendeltetésszerű gyakorlásával kell megvalósítani. A felek a szerződéskötést megelőző tárgyalások során a szerződést érintő minden lényeges kérdésről egymást tájékoztatni kötelesek. Az együttműködési kötelezettség pedig különösen jelentős a szerződés teljesítési szakaszában. Nem szorul bővebb indokolásra, hogy mi ennek a gazdasági jelentősége. Gondoljunk csak arra, hogy egy-egy jelentősebb beruházás megvalósításában sokszor a vállalatok százainak összehangolt, tervszerű munkájára van szükség, amelyet a szerződési rendszernek is hathatósan elő kell segítenie. Régi igénye a gazdálkodó szervezeteknek olyan szerződésfajta létrehozása, amellyel hosszú távon biztosíthatják magukat a részükre szükséges termékszállításra, vállalkozásra vagy más szolgáltatásra. Alacsonyabb szintű jogszabályok eddig is lehetőséget adtak kapacitáslekötési és kapacitásfoglalási szerződés megkötésére. Ezek azonban a gyakorlatban nem mindenben váltották be a hozzájuk fűzött reményeket. Hiába biztosították ugyanis szerződéssel a jövőbeni kapacitást ió elQre. mert a realizáláskor gyakran előfordult, hogy partnereik megtagadták a konkrét szerződés megkötését, mivel az nem volt kikényszeríthető. E fogyatékosság kiküszöbölésére létrehozzuk az úgynevezett előszerződést. Ez a hosszabb távú tartós gazdasági kapcsolatok megszervezésének hatékony eszköze lehet, amelyre a gazdálkodó szervezetek terveiket biztonságosabban alapozhatják. Naivitás volna természetesen azt hinnünk, hogy a jogi szabályozással minden gazdasági problémánk megoldható. Távolról sem így gondoljuk, de bizonyosak vagyunk abban, hogy a megfelelő jogi szabályozottság is egyik olyan tényező a gazdaságpolitika gyakorlati megvalósításában, a szocialista gazdálkodás folyamatában, amely a kívánatos és tervezett irányokba segíti az előrehaladást. A törvényajavaslat több olyan rendelkezést húz alá nyomatékosan, amely szocialista elveinkből következik. így megismétli és megerősíti az állami tulajdon egvségességének és oszthatatlanságának elvét. Aláhúzza, hogy az állami szocialista tulajdon az egész nép vagyona, amelynek a népgazdaságban meghatározó