Országgyűlési napló, 1975. I. kötet • 1975. július 4. - 1977. december 16.

Ülésnapok - 1975-17

1183 Az Országgyűlés 17. ülése, 1977. június 30-án, csütörtökön 1184 használása az elmúlt évtizedekben megtöbbszöröződött. Jóllehet, az összes ipari vízfelhasználásból nem jelentős a# élelmiszeripar hányada, viszont a víz minőségével szemben támasztott követelmények a gyógyszeripar után talán itt a legszigorúbbak. Ezért élelmiszeriparunkban az éghajlati követelményekre és a víztakarékos technológiák alkalmazására igen nagy gondot fordítunk. Az elmondottakból is kitűnik, hogy a mezőgazdaság és az élelmiszeripar együttesen az iparhoz hasonló vízfogyasztó. Közvetlenül érdekelt tehát a vízkészletek növelésében is. Ebben lehetőségeink számottevőek. Jelenleg csaknem 300 mezőgazdasági víztárolóban, mintegy 11 ezer hektár területen, 130 millió köbméter víz tárolható, örömmel említem meg a megyék sorában Baranyát, ahol a mezőgazdasági üzemek és a vízügyi szervek összefogtak, hogy a vízkészletgazdálkodásban jobban hasznosítsák viszonylag kedvező lehetőségeiket. Ebben a megyében 1960-tól ez idáig mintegy 40 mesterséges tavat hoztak létre ezer hektárnyi tófelülettel. Nyilvánvaló, hogy nemcsak víztárolásra, hanem öntözésre, halhústermelésre és víziszárnyas tenyésztésre is jól tudják ezt a lehetőséget hasznosítani. Ügy gondolom, ez közrejátszik abban, hogy Baranya adja az országban a legjobb halhústermelési eredményeket is. Az ott található Bikali Állami Gazdaság révén. Hasonló kezdeményezéseket más megyéből is említettek már, de a szomszédos Tolnában és más dunántúli megyékben is több helyen ismert ez. Azért is akartam ezt külön említeni, mert szeretnénk, ha a halhúsfogyasztás az ötödik ötéves terv végéig hazánkban megkétszereződne, alapvetően halastavi termelésből, miközben azzal is számolunk, hogy szépen növekszik a horgászok száma. Kedves képviselő elvtársak! Az elmondottakból is következik, hogy a mezőgazdaság nem csupán az öntözővíz jobb hasznosításában érdekelt. A rendezett vízgazdálkodásban, az ár- és belvízvédelemben is, és még sorolhatnám mindazt, ahol a mezőgazdaságnak és a vízügynek közösek a feladataik. Ezek közül csak egyet említek még külön. A tavalyi esztendő ismét szolgáltatott több tanulságot a mezőgazdasági üzemek és a vízügyi szervek számára a különböző területeken mindenkor szükséges, indokolt öszszefogás fontosságára vonatkozóan. A nem kellően rendezett vízállapotok közepette az elvezető csatornák — sok ezer kilométeres hosszúságban — az átereszek és más létesítmények a vízkárok elhárítása idején válnak igazán fontossá. Az eddigieknél — úgy vélem — többet kell tenünk, jól összefogott üzemi és központi munkával, idejében, hogy ez a készenlét mindenütt jó legyen. Itt szeretném hangsúlyozni azt a követelményt, hogy a vízgazdálkodásban országosan és regionálisan egységes rendszerre kell alapoznunk, hasonlóan az energiarendszerhez, vagy a közlekedési hálózathoz. A regionális összefogás nélkül megfelelő, az igazgatási és vállalati határokat átívelő irányítás nélkül nemcsak, hogy kellő eredménv nom érhető el. hanem még — a szándéktól függetlenül — károk is keletkezhetnek. Erre tanítanak bennünket a történelmi tapasztalatok és korunk vízgazdálkodásának társadalmi és gazdasági követelményei egyaránt. Tisztelt Országgyűlés! Az ötödik ötéves tervben a népgazdaság előtt álló feladatok megoldásában számolunk a vízgazdálkodási ágazatban kitűzött célok elérésével. A vízügyi szervekkel együtt azon fáradozunk, hogy a tervben biztosított anyagi lehetőségeket állandóan javuló koordinációval és nagy hatékonysággal használjuk fel. A vízgazdálkodásban előttünk . álló feladatok jó megoldásához növekvő számban szükségesek a jól felkészült szakemberek, új, korszerű ismeretekkel rendelkező szakmunkások. Egyetemeinken, a szarvasi, valamint a bajai főiskolai karon az elmúlt években öntözési és vízgazdálkodási szakmérnökök százai végeztek. Csaknem tízezer az öntözési szakmunkások száma is az országban. Az új gépi technika alkalmazása, a technológiai fegyelem erősítése új ismereteket igényel itt is. Ezzel sem vagyunk másképpen, mint a gabonakombájnok alkalmazásával volt a mezőgazdaság a hatvanas évek elején. Az utat a locsolólapáttól az önjáró öntözőgépig, ha gyorsabban is, de éppen úgy végig kell járni, ahogyan a kézi kaszától a nagy teljesítményű gabonakombájnig ezt megtettük. Az elmúlt másfél évtizedben a mezőgazdaság dolgozóinak tízezrei megismerték a korábban szokatlan módszereket, gépeket, és elsajátítják az ehhez szükséges ismereteket. Ebben a folyamatban nagy szerepet játszott a szervezett vízügyi szolgálat. Képzett szakembereivel, tapasztalataival, fegyelmezettségével szerepének megfelelően vette ki részét a mezőgazdasági vízhasználat fejlesztéséből. Tisztelt Országgyűlés! A világ földművelői és állattenyésztői nehezen kiszámítható, állandóan változó termesztési feltételek között dolgoznak. Küzdelmük eredményessége jelentősen függ a földművelők felkészültségétől, szorgalmától, a bevonható anyagi-műszaki apparátustól, és attól a társadalmi-gazdasági környezettől, amelyben a küzdelem folyik. A világ szocialista országaiban, köztük a Magyar Népköztársaságban mind több segítséggel és sikerrel vívják ezt a küzdelmet. Nálunk csak az elmúlt negyedszázadban hat aszályos, illetve különösen kedvezőtlen időjárású év volt. Míg az időszak első felében, az ötvenes években az előző évi eredményekhez képest 15—20 százalékkal csökkent a kedvezőtlen évben a mezőgazdaság termelése, addig az utóbbi egy évtizedben ez a csökkenés 6—7, illetve a múlt esztendőben három százalék között volt. A természeti elemek persze nemcsak a gyenge termésű években vannak jelen a mezőgazdaságban, hanem a jó esztendőkben is. Erről sem feledkezhetünk meg. És arról sem, hogy például a múlt évi búza rekordtermést ugyanazokban a gazdaságokban takarították be, amely gazdaságoknak a reményei azután, újabb nagy termésekre, más növényekből, a szemük láttára szertefoszlottak. Ezt is méltányolja a kormány, amikor a szőlő-, vagy a rizstermelő gazdaságok számára és más, jó munkájuk ellenére nehéz pénzügyi helyzetbe /