Országgyűlési napló, 1975. I. kötet • 1975. július 4. - 1977. december 16.

Ülésnapok - 1975-17

1181 Az Országgyűlés 17. ülése, 1977. június 30-án, csütörtökön 1182 lás előtt mintegy 12 ezer hektáros öntözött terület így haladhatja meg a beszámolóban említett 400 ezer hektárt, a mezőgazdaságilag művelt terület 6—7 százalékát. Lényegesen megváltozott az öntözött területek vetésszerkezete. A felszabadulás előtt gyakorlatilag, szántóföldi növényeket nem öntöztek. A mezőgazdasági vízhasználat a rizstermesztésre, az úgynevezett bolgár kertészetekre és a helyi víznyerési lehetőségekre korlátozódott. A tavalyi öntözésből viszont — jóllehet növekedett a rizs vetésterülete — a régi időszakhoz képest mindössze tíz százalékot ért el a rizsöntözés. Hasonló volt az öntözött zöldségterület, és a többi megoszlott az egyéb növények között. Évente is változó az öntözhető területek hasznosítása. Az 1960-tól eltelt 16 esztendő adatai szerint mindössze három év volt, amikor az öntözéssel hasznosítható — az úgynevezett berendezett — területet csaknem teljes mértékben öntözték az országban, öt évben a terület mintegy 60 százalékát, három évben csak 30 százalékát öntözték. A 16 év átlagos területi kihasználása tehát 55 százalék körüli. Szeretném megjegyezni, hogy nem is lehet várni 100 százalékos kihasználást, mert az műszaki termelési lehetetlenség ebben az ágazatban. Mindez egyrészt utal azonban arra, hogy hazánk az úgynevezett feltételes öntözési zónában fekszik, vagyis a termelésnek nem kizárólagos feltétele az öntözés: adott esztendőben és időszakban a vízkár elhárítása előbbre való lehet, másrészt arra is utal ez a tapasztalat, hogy nagyon sok még a tennivaló a vállalati érdekeltség jobb érvényesítésében és az öntözési feltételek alakításában. Erről előttem a képviselő elvtársak közül többen szóltak. Gyakorlatunk során az öntözéses gazdálkodás rendszerének egyik-másik, gyakran egyszerre több elemét is megsértjük. Nagyobb gondossággal kell foglalkozni — mégpedig egyszerre, egy időben és arányosan — az öntözési rendszer fontosabb elemeivel. így a csapadékot megőrző talajműveléssel, mert az a bizonyos egykét milliárd köbméternyi öntözővíz roppant fontos ugyan, de nem kevésbé fontos az az 50 milliárdnyi csapadékvíz sem, amellyel egy évben az ország számolhat. Nagyon fontos továbbá megfelelően foglalkozni az öntözést megháláló fajták megválasztásával, a megfelelő színvonalú műtrágyázással és növényvédelemmel, a műszaki feltételekkel, az öntözéshez, a termeléshez kapcsolódó nem csekély beruházásokkal, az öntözés szervezésével, munkaerőigényeivel és az anyagi érdekeltséggel. Más szóval az öntözéses gazdálkodás más minőségi fokot jelent a gazdálkodásban, kimondottan intenzív gazdálkodási módot. Az öntözés technikai alapjai is csak úgy korszerűsödhettek és korszerűsödhetnek, ahogy erre más népgazdasági ágak együttesen utat nyitnak. Nyilvánvaló, hogy ebből a szempontból a mezőgazdaság lehetőségeit a vízügyi ágazat tevékenysége, valamint a gépiparé igen nagymértékben meghatározza. A magyar mezőgépipar immár több. korszerű, elemekből összeépített öntözőberendezés sorozatgyártását készíti elő. Erre igen nagy szükség van, mert még az elmúlt évben is 16 féle szárny vezetéket, esőztető öntöző berendezést íorgalmaztunk. Ennek hátrányai nyilvánvalóak. A berendezett öntözési területek jó kihasználása az üzemi érdekeken túl egyben népgazdasági érdek is. Elegendő utalni arra, hogy tavaly a nagyüzemi zöldségterületek egyharmada volt öntözhető, de ez a terület adta az áruzöldség 60 százalékát. Hadd említsem meg — tisztelt elvtársak —, hogy a zöldségtermelésnek csak a fele az, ami friss fogyasztásra kerül. Tartósítóiparunk, konzervgyáraink hatalmas gyomra nyeli el a másik felét, és ennek a fele pedig exportra jut. Említhetem, hogy a múlt évben összesen csak 6000 hektár burgonyát tudtak öntözni a nagyüzemek, ahol az országos termésátlag kétszeresét érték el burgonyából. Az idén az öntözött burgonya területe 11 ezer hektár, az összes nagyüzemi burgonyaterület 32 százaléka. És még egy jó példa: a cukorrépa összes területének 28 százalékát öntözték a gazdaságok tavaly. Ennek mintegy kétszeresét öntözték azonban Szolnok, Győr és Hajdú-Bihar megyében, tehát a jelentős cukorrépa-termelő körzetekben. Enélkül a múlt évben az elmúlt két évtized talán legalacsonyabb cukorrépatermésével kellett volna beérnünk. A legjobb üzemek, területek eredményei mellett látjuk még a kihasználatlan lehetőségeket is. Az öntözést fejlesztő munkában egyre nagyobb szerepet kell kapnia a racionalitásnak, mindinkább előtérbe kell kerülniük a víztakarékos és a beruházástakarékos öntözési megoldásoknak. Néhány üzemünk még ma is csak „végveszélyben" használja berendezéseit, úgy használva az öntözővizet, mint ha életmentő gyógyszer lenne. Az öntözővíz pedig folyamatos használat, kellő szakszerűség mellett lehet biztonságos táplálója, fejlesztője a növénytermelésnek. Szeretném annak fontosságát hangsúlyozni, hogy a meglevő lehetőségek teljes hasznosítása mellett a beszSrnolóban említett további fejlesztést — főművekben, öntözőcsatornákban mind a Tisza-völgyben, mind más területeken — terveink szerint folytassuk, valamint szeretném hangsúlyozni annak fontosságát, hogy ahol a mezőgazdasági vízhasználat feltételei már adottak, illetve könnyen megteremthetők, ott elsősorban az öntözővizet legjobban megháláló kultúrák termelése bővüljön, s ennek megfelelően kerüljön módosításra — ha indokolt — az illető gazdaság termelési szerkezete is. Ügy gondolom, hogy az öntözésfejlesztés irányításában, a jobb, eredményesebb módszerek terjesztésében, az akadályok elhárításában nemcsak a gazdálkodó egységeknek van nagyobb feladatuk, hanem a központi és területi állami, tanácsi és érdekképviseleti szervezeteknek is. Ezzel jobban és jól kell élni mindenkor. Van előttünk világos távlat, kidolgozott fejlesztési terv, együttesen kell érte dolgoznunk. Tisztelt Országgyűlés! Joggal szólt az Országos Vízügyi Hivatal elnöke a mezőgazdasági és egyéb vízhasználat jelentős emelkedése mellett az ipari vízhasználat emelkedéséről is. Ez utóbbiba tartozik, hogy az élelmiszeripar víz-