Országgyűlési napló, 1975. I. kötet • 1975. július 4. - 1977. december 16.

Ülésnapok - 1975-17

1179 Az Országgyűlés 17. ülése, 1977. június 30-án, csütörtökön 1180 lom, hogy a vízügyi szervek vizsgálják meg, hogy közös erőfeszítéssel hol és milyen módon valósítható meg a korszerű öntözéses zöldségtermesztés. Közismert, hogy Magyarország lakosságának táplálkozása nem felel meg teljes egészében a korszerű irányelveknek. Jól ismert az is, hogy a halhús értéke biológiai szempontból milyen kiváló, és emellett mégis könnyen emészthető. Sajnálatos módon a halastavak építése az utóbbi években nem kielégítő mértékű. Ügy gondolom, ezen a területen feltétlenül érdemes volna előre lépni. Elsősorban itt is megfelelő vízügyi szakmai mérlegelés után a gazdaságokat kell érdekeltté tenni, inspirálni halastavak létesítésére, Végül mint oryos, néhány egészségügyi, szociális gondolatot szeretnék felvetni. A főváros és Pest megye lakosságát is érintő vízi környezet fejlesztésével már régóta foglalkoznak az illetékes hatóságok. A hétvégi pihenésre alkalmas Duna-kanyarban és a ráckevei Duna partjai mellett csaknem 1 millió ember pihen, regenerálja munkaképességét. E térség fejlesztése szépen példázza a megfelelő infrastruktúra kialakítására irányuló törekvéseinket. Helyeslem, hogy ezen kívül Budakeszi határában, a Csiki-pusztán hamarosan több célú tározó építésére kerül sor, amely a főváros és a megye lakosságának kellemes pihenésre és kirándulásra alkalmas vízterületet ad. Ügy gondolom, hogy az üdülésen és a pihenésen kívül a gyógyítást szolgáló vízfelhasználásról sem szabad elfeledkezni. Az a véleményem, hogy a termálprogram nem eléggé ismeretes a lakosság előtt, de sok esetben még az illetékes szervek előtt sem. Talán az lehet az egyik oka annak, hogy egyes helyeken igen jó minőségű gyógyvíz kihasználatlanul marad. Túrán például 10 évvel ezelőtt találtak 90 fokos, több célra használható termálvizet, amelynek felhasználása a mai napig sincs megoldva. Gödöllőn is több mint négy éve jó minőségű, 50 fokos gyógyvíz található. Nem érzékelhető, hogy konkrét intézkedési terv állna az illetékes szervek rendelkezésére a termálvizek hasznosítására vonatkozóan. Ez pedig különösen a gyógyhatású vizek tekintetében az infrastruktúra további fejlesztésének igen fontos része. Az előttem szólott Barcs Sándor képviselőtársam megállapításaihoz csak azt szeretném hozzátenni, hogy az az országgyűlési bizottság, amelynek tagja vagyok, s ülésein, szemléin részt veszek, csak az idén ráfordított időt számítva kiemelten foglalkozott a gyógyvizek, gyógyhelyek, s az egyszerű vízellátás egészségügyi és közegészségügyi problémáival. Lényegbe vágó javaslatokat is tett a legilletékesebb vezetőknek, és mindnyájunkban éil a remény, hogy ezek megvalósulnak, anélkül, hogy egyszerre oly sok milliárdot kívánnánk lekötni egy megvalósíthatatlan ritmus erőltetésére. Kár, hogy a kérdés egyes részleteivel foglalkozó nagy tekintélyű képviselőtársaink mindeddig nem kapcsolódtak be az évek óta megindult bizottsági munka termékeny vitáiba. Ez is oka annak, hogy a szociális és egészségügyi bizottság legutóbb a terv- és költségvetési bizottságot kérte, foglalkozzék az egészségügy gazdasági jellegű problémáinak sorában a gyógyvizek és a gyógyhelyek aktuális kérdéseinek megoldására szolgáló javaslatainkkal. Hozzászólásomban csak töredékét érintettem annak a sokrétű vízgazdálkodási tevékenységnek, amelyet tervszerűen, összehangoltan, de egyre feszítettebb ütemben végzünk az Országos Vízügyi Hivatal támogatásával. Ügy gondolom, a beruházások fokozásán kívül mind nagyobb mértékben előtérbe kell. hogy kerüljön a vízgazdálkodásban az ipari üzemek és a lakosság részéről is a hatékonyabb vízfelhasználás és a takarékosság elvének megvalósítása. Mint orvos, felelősséget érzek és az átlagosnál jobban aggódom vizeink szennyezettsége miatt. Elismerve a vízgazdálkodás eddigi eredményeit, határozottabb előrelépést kérek vizeink minőségének védelme érdekében. Az államtitkár elvtárs beszámolóját elfogadom és képviselőtársaimnak elfogadásra ajánlom. Köszönöm figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Az ülést 90 percre felfüggesztem. (Szünet: 13.26—15.01 — Elnök: RAFFAI SAROLTA.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Tanácskozásunkat folytatjuk. Dr. Romany Pál mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter elvtárs kíván szólni. DR. ROMÁ

NY PÁL: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselő Elvtársak! A vízgazdálkodás nagy jelentőségéről már sokan szóltak. Igaz is, hiszen már az ősi kultúrák is a folyók, a vizek, a gátak mellé szerveződtek. Ezért azt gondolom, hogy már nem kell hangsúlyoznom a jelentőségét a mai napirendnek. A magyar vízgazdálkodás egészének tervszerű fejlesztéséről, nemzedékek munkájának eredményeiről pedig az Országos Vízügyi Hivatal elnökének beszámolója részletesen szólt. A vízügyi ágazatban is az igények és a lehetőségek oly fontos egyensúlyáról van szó. A mezőgazdaságban elemi érdek a jó vízgazdálkodás. Ezért különösen fontos az élelmiszer-termeléshez, az ipari növények termeléséhez, a feldolgozó iparhoz, az egész agrártermeléshez kapcsolódó jó vízellátás. Ebben az összefüggésben kívánok szólni a napirendhez. Magyarország éghajlata szárazföldi (kontinentális), ahogyan ez már az elemi iskolás tankönyvekben is szerepelt. Vagyis, hol sok a csapadék, hol kevés, egyik héten nagy a forróság, másik héten ugyanaz hiányzik. Éves átlagban gyakran kiegyenlítődnek ezek, csak éppen a növényzet nem honorálja ezeket az „átlagokat" Nem, mert nem évi átlagban, hanem konkrét időszakban, a fejlődés meghatározott szakaszában, állapotában szükséges a kellő vízellátásuk. A mezőgazdaság öntözővíz-felhasználása a felszabadulás előtt éves átlagban nem érte el a százmillió köbmétert. Most már jóval meghaladja az egymilliárd köbmétert. A. felszábadu-