Országgyűlési napló, 1975. I. kötet • 1975. július 4. - 1977. december 16.

Ülésnapok - 1975-17

1177 Az Országgyűlés 17. ülése, 1977. június 30-án, csütörtökön 1178 jelentékenyen lassabban készülő szigeti gyógyszálló egyszer mégiscsak felépül. Végezetül és összegezésül arra kérem az Országos Vízügyi Hivatalt, hogy továbbra is megalkuvást nem tűrve védelmezze népünk, jövőnk nagy kincsét, a gyógyvizet. Azt kérem az Egészségügyi Minisztériumtól és a Fürdőügyi Igazgatóságtól, folytassa szerény, de tervszerű „kis lépések" politikáját, a kormánytól pedig, hogy tanulmányozza a Projekt Iroda dokumentumát, azután helyezze megfelelő polcra és tartsa evidenciában. Tisztelt Országgyűlés! Kitűnő komikusunk, Alfonzó volt a világon az első ember, aki kitalálta az örök élet titkát, ami végtelen egyszerű, mint minden igazán nagy dolog: nem szabad abbahagyni a lélegzést! (Derültség.) Én ezt a magam részéről nem garantálhatom ugyan, de azt már igen, hogy amíg lélegzek, töretlen hittel harcolok gyógyvizeinkért. Arra kérem képviselőtársaimat is, fogadják szívükbe a magyar gyógyvíz ügyét, és jártukban-keltükben támogassák azokat, akik nagyon gyakran fanatikus hittel harcolnak érte. Igen nagyra becsülöm az Országos Vízügyi Hivatal munkáját, Gergely elvtárs beszámolóját elfogadom. (Taps ) ELNÖK: dr.: Vámos Marietta képviselőtársunk következik szólásra. DR. VÁMOS MARIETTA: Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársak! Gergely elvtárs beszámolója és az írásos előterjesztés is foglalkozik a lakosság, az ipar és a mezőgazdaság növekvő vízszükségletével és az ezzel összefüggő nehézségekkel. Közismert földrajzi adottságainkból eredően különös gondot kell fordítanunk a 'hazai vízgyűjtők elszennyeződésének megelőzésére. Azért is rendkívül fontos vizeink minőségének védelme, mert a víz kapcsolatban van az egyéb védendő környezeti elemekkel, a levegővel, a földdel, az élővilággal és a településekkel, ami az emberi élettér legfontosabb része. A választókerületem, illetve Pest megye településeit érintő vízgazdálkodás eredményeivel és gondjaival ezért szeretnék röviden foglalkozni. Vízgazdálkodási feladataink sajátosak. A megnövekedett kommunális igények kielégítésére az V. ötéves tervidőszakban több mint egymilliárd forintot fordítunk vízellátásra és csatornázásra. Ezzel a tervidőszak végére a megye lakosságának vízellátottsága 69—70 százalékra, a csatornázottság aránya 28—30 százalékra emelkedik. A tervidőszak végére 129 településen vízmű, 30 településen pedig csatornamű fog üzemelni. örvendetes a fejlődés üteme, de elgondolkoztató, hogy a 69—70 százalékos vízellátottság mellett a csatornázottság csak 28—30 százalékos lesz. Ez az arány még mindig rosszabb lesz, mint a jelenlegi országos átlag. Kilencvenkilenc településben a közműves vízellátás mellett nem épült csatornahálózat. Ez Pest megye vonatkozásában sok veszélyt rejt magában, mivel a talaj áteresztőképessége meglehetősen nagy és a víznyerés túlnyomórészt a felszín alatti vízadórétegből történik. Tisztítatlan szennyvíz veszélyezteti ezt a vízadóréteget. A mezőgazdaság is egyre fokozottabb szennyező forrás. Az ipar is gyakran terheli vizeinket illegális szennyvíziszap-kiürítésével. A tervidőszakban 53 ezer köbméter/nap szennyvíztisztító kapacitást létesítünk. Városaink közül Vácon, Cegléden, Százhalombattán, Gödöllőn, Szentendrén, Nagykőrösön és Dunakeszin, ezen túlmenően hét további településen készül csatornamű. A vízgazdálkodás fejlesztésének üteme óriási Pest megyében is. Ennek ellenére a vizek szennyezésének veszélye napról napra növekszik. Az elmondott indokok alapján mérlegelésre javaslom: a vezetékes yízellátás és a csatornázás közötti arányt javítani kellene a VI. ötéves terv során. À csatornázottság és a szennyvíztisztítás növelése felvet egy különösen nagy gondot, nevezetesen a keletkezett szennyvíziszapok elhelyezésének problémáját. Ennek érdekében a járások területein körzetesített, több település kiszolgálására alkalmas iszap- és szemételhelyező telepek tervezése indul rövidesen. Mivel a kérdés megoldása még csak a tervezés stádiumában van, szeretném felvetni: célszerű volna a keletkezett szennyvíziszap komposztálására alkalmas telepek tervezése, de mindenképpen a tervszerű deponálása, illetve ártalommentes elhelyezése. A komposztálás során keletkezett terméket a mezőgazdaság tudná hasznosítani. Érdemes lenne vizsgálni a hasznosítás módozatait is. Fokozott gondot jelent a főváros és a megye ipari üzemeinek toxikus anyagokat tartalmazó iszapjainak elhelyezése. Ennek megoldása — nagy mennyisége és veszélyessége miatt — sürgős intézkedést és főhatósági segítséget igényel, amihez kérem az OVH támogatását. A vízgazdálkodási kérdést, elsősorban a vízellátottság és a csatornázás megoldását az állami támogatás melletfigen széles körű társadalmi összegofás is segíti. Fel kell azonban vetni, hogy a vízmű- és csatornaépítéshez a lakosság anyagi hozzájárulásának mértéke egyre növekszik. Főként a községekben egves helyeken eléri, sőt meghaladja a 12 ezer forintot is. Meggondolandó, hogy ennek az összege meddig emelhető. Véleményem szerint a hozzáiárulás további emelése életszínvonal-politikánkat érintheti. Engedjék meg, hogy a vízgazdálkodást érintő egyéb problémával is foglalkozzam. Elsőként említeném Pest mesve részvételének fokozását a gyümölcs- és zöldségtermelési program megvalósításában. Ezt különösen azért kell kiemelni, mert megyénkben nagy hagyományai vannak a zöldségtermesztésnek. Nem ritka az olyan gazdaság, ahol 500—600 hektáron történik zöldségtermesztés. A földek minősége is kiválóan alkalmas erre a célra. A megye területén a zöldségtermesztés az öntözéses gazdálkodás fejlesztésével jelentősen fokozható. A megoldás a legtöbb helyen tározók megépítésével képzelhető el. A téeszek és az állami gazdaságok szívesen áldoznának e célra, ezért javas-