Országgyűlési napló, 1975. I. kötet • 1975. július 4. - 1977. december 16.

Ülésnapok - 1975-17

1149 Az Országgyűlés 17. ülése, 1977. június 30-án, csütörtökön 1150 összefüggésben az európai vízi útrendszer kialakításával is — feladatban és lehetőségben mit jelentene számunkra ennek a nagy munkának az előrehozása. Végül engedjék meg, hogy arról szóljak, amiről a bizottsági ülésen nem esett szó: az ár elleni küzdelemről, az árvizek megakadályozásáról, amihez korábban széles tömegeket kellett mozgósítani. Az elmúlt években erről kevesebbet hallottunk, márpedig volt néhány veszélyes árhelyzet. Ügy vélem, itt a hallgatás is értékelés. Arról beszél, hogy a mozgósított tömegek szerepét mindinkább átveszi a vízügy szervezett ereje és a technika, amit ez a felkészült, hozzáértő munkássereg mindjobban hasznosít. Tisztelt Országgyűlés! A beszámolóhoz hasonlóan én is azzal kezdtem hozzászólásomat, hogy a víz mind jelentősebbé váló természeti kincsünk, amit hatékonyan kell megőrizni és hasznosítani. Értékéfc ma közvetlenül személy szerint elsősorban azok érzik, akik lakásuk építésével egy időben vagy azt követően társulatba lépve 5000—10 000 forintos vagy azt meghaladó összeggel járulnak hozzá, hogy idővel egészséges vizük legyen, és további sokezer forintot fordítanak arra, hogy háztartásukban ennek a víznek a kulturált felhasználását biztosítsák. A víz mindenütt érték, és a jövőben erre figyelnie kell mindenkinek, a közösségnek és az egyéneknek egyaránt, hogy kulturált és gazdaságos felhasználását minél jobban és szélesebb körűen biztosíthassuk. Ezekkel a gondolatokkal az Országgyűlés mezőgazdasági bizottsága és a magam nevében az Országos Vízügyi Hivatal elnökének beszámolóját elfogadom és a tisztelt Országgyűlésnek elfogadásra ajánlom. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik Vadkerti Miklósné képviselőtársunk. VADKERTI MIKLÓSNÉ: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Dr. Gergely István államtitkár elvtárs átfogó tájékoztatást adott az ország vízgazdálkodásának helyzetéről és az V. ötéves terv feladatairól. A beszámoló segítségével betekintést nyertünk a vízgazdálkodási ágazatba, az árvízvédekezéstől a hévízhasznosításig. Az államtitkár elvtárs beszámolója kapcsán Heves megye árvízvédelmi és öntözési helyzetéről, problémájáról és feladatairól szeretnék röviden szólni. Tisztelt Országgyűlés! Heves megye 368 ezer hektár kiterjedésű területe igen változatos domborzatú és éghajlatú. A megye déli határán folyik a Tisza, amely a Zagyva, a Tárna, az Eger—Laskó és Hányi vízfolyások befogadója. A vízrendszerekben a hegyvidéki, dombvidéki és síkvidéki szakaszok, illetőleg vízgyűjtő területek egyaránt előfordulnak. A Zagyva, a Tárna és az Eger—Laskó vízrendszereket szélsőséges vízjárás jellemzi, mert a hóolvadások általában néhány napig, a nyári záporok néhány óráig, ritkán 5—10 napig is tartó árvizeket okoznak. Ezzel szemben a Tiszán hosszan tartó árvizek alakultak iki. Ezek a tények alapvetően határozzák meg az árvízvédekezés, illetőleg az árvízvédelmi művek építésének módját. Heves megye területéhez összesen 225 kilométer hosszú árvízvédelmi fővonal tartozik, amelyből 47 kilométer a Tisza jobb-partján van. Az árvízvédelmi töltések 45 ezer hektár terület árvízmentesítését szolgálják. A Tiszán és a beletorkolló folyásokon jelentkezett árvizeket az elmúlt időkben igen komoly ár víz védekezési munka árán sikerült kártétel nélkül levezetni. A kiskörei vízlépcső megépítése ezen az állapoton jelentős javulást eredményezett. A tározók kiépítésének keretében elkészült töltések a Tisza Kisköre feletti szakaszán gyakorlatilag megszüntették az árvízveszélyt. Meg kell azonban vizsgálni, hogy a töltések mögött megépített szivárgó árkok megoldják-e az állandó duzzasztás hatására megemelkedő talajvíz okozta problémákat. A belvízrendezést az 1977. évi tapasztalatok figyelembe vételével kellene elvégezni és át kell térni a belvíz felhasználására. Megyénk legszeszélyesebb vízfolyása a Tárna és mellékágai. Az elmúlt évek során gyakran levonuló rendkívüli árvizek sok gondot okoztak a lakosságnak, az érintett vállalatoknak, mezőgazdasági üzemeknek és az ebben érdekelt szerveknek egyaránt. A Tárna és mellékágainak árvízmentesítése fejlesztésének kérdésekor külön kell beszélni az árvízvédelmi töltésekkel védett alsó és a töltésekkel nem védett felső hegyvidéki szakaszokról. A csaknem 120 kilométer hosszú árvízvédelmi töltést többszöri erősítéssel építették ki a jelenlegi méretre. Ezek a töltések az utóbbi évek során előfordult rendkívül magas árvizeket teljes biztonsággal levezetni nem tudták. A tapasztalatokat leszűrve szükségessé vált, hogy a vízügyi szervek tanulmánytervet készítsenek a Tarna-rendszer továbbfejlesztésére. A tanulmányterv elkészült és eszerint a Tárnát és mellékágait az előforduló legnagyobb árvizek levezetésére alkalmas meder- és töltésméretekre kell kiépíteni. Az építés a (torkolati szakasznál már megkezdődött, a folyamatos építést azonban az elkövetkező években tovább szükséges folytatni. Az elmúlt évek rendkívüli árvizei során ideiglenesen kijelölt szükségtározók igénybevétele csökkentette a térségben az árvízveszélyt. Bebizonyosodott, hogy a szükségtározók végleges létesítése indokolt. Az érintett szervek megállapodása alapján már sor került a Tárna menti szükségtározók kijelölésére, a kialakításukkal kapcsolatos munkák elvégzése az V. ötéves tervidőszak feladata. Szükség van azonban a terület igénybevételének jogi szabályozására is. Feladat az is, hogy az ezzel ikapcsolatos költségeket az érintett mezőgazdasági üzemek megismerjék, hogy idejében meg tudják teremteni a pénzügyi alapokat. Az árvízszintek alatt fekvő települések önálló védelmét a községi körtöltések szolgálják. Az árvizek alkalmával a Tárna mentén levő mélyebb fekvésű községek belterületei és mezőgazdasági művelési területek kerültek víz alá. Ennek okai a recski Tarna-meder rende-