Országgyűlési napló, 1975. I. kötet • 1975. július 4. - 1977. december 16.

Ülésnapok - 1975-16

1115 Az Országgyűlés 16. ülése, 1977. június 29-én, szerdán 1116 megyénknek ez az évtized. A IV. ötéves terv kiemelkedő eredménye volt a kiskunhalasi korszerű, 600 ágyas kórház építése, és most már épül a kecskeméti 680 ágyas, új megyei kórház. Hatalmas lépés ez annak a nemrég alkotott egészségügyi törvénynek a valóra váltásához, amely minden magyar állampolgár számára biztosítja az ingyenes és magasszintű orvosi ellátást. Szeretném gyorsan hozzátenni, hogy e két nagyszerű létesítménnyel korántsem kerül megyénk kiváltságos helyzetbe ezen a téren, csupán azt érjük el, hogy sok évtizedes elmaradásunkat pótolva felzárkózunk az országos átlagszinthez. Ez a „csupán" azonban felmérhetetlen változást jelent nálunk, amiért a megye egészségügyi dolgozói nevében ez úton is szeretnék köszönetet mondani itt az Országgyűlésen. További fontos feladatunk, hogy régi kórházainkat rekonstrukciókkal korszerűsítsük és tegyük alkalmassá a mai követelményeknek megfelelő gyógyító munkára. Baján és választókerületemben, Kiskunfélegyházán a legégetőbb ennek a munkának a megkezdése, amit a közeljövő legfontosabb feladatai közé sorolunk. Jelenleg működő kórházi ágyaink egyharmada minősíthető korszerűnek. Ezért a legégetőbb mennyiségi hiányok enyhítése utón erőinket a korszerűsítésre kívánjuk összpontosítani. A korszerűsítés nemcsak az épületeknél, hanem a gép- és műszerparknál is igen szükséges. Az egyre égetőbb munkaerőhiány miatt az eddigieknél nagyobb gondot kell fordítani az egészségügyi szakemberek tervszerű letelepítésére, a kisegítő munkák komplex gépesítésére a takarításnál, a belső szállításnál, a konyhai és a mosodai munkáknál. Nagy gondot okoz minden egészségügyi intézményünknél a gépek és műszerek javítása. Országosan sincs megnyugtatóan megoldva ez a feladat, pedig az egyre nagyobb értékű és egyre bonyolultabb berendezések üzembiztonsága ezen a helyen fontosabb, mint talán bárhol másutt: a szó szoros értelmében véve élethalál-kérdés lehet. Az országos szervek gyors és hathatós intézkedésére lenne szükség ez ügyben. Befejezésül szeretnék szólni arról, hogy néhány egészségügyi intézményünknél a dologi kiadásokra biztosított költségvetés fajlagos értéke nagyon alacsony, és messze elmarad a szükségestől, de a hasonló intézmények országos átlagától is. Ilyen pl. a kecskeméti, bajai és a kiskunfélegyházi kórházak egy ágyra jutó költségvetési összege. Ez gyakran fékezi vagy akadályozza a gyógyító munkát. A megye tanácsai lehetőségeik határán belül igyekeztek és igyekeznék javítani ezen a helyzeten. Az évek óta felhalmozódott elmaradás pótlásához azonban központi segítségre is szükség lenne. Tudom, hogy ezt most felvetni nem szimpatikus dolog, hiszen nagyon sok célra kell szétosztani az adott pénzügyi kereteket. Mégis azt kérem, hogy az 1978. évi költségvetési tárgyalások során közös erővel igyekezzünk megoldást keresni ezekre a gondokra. Higgyék el, nincs nagyszerűbb dolog, mint egy beteg embernek visszaadni egészségét, teljes értékű embert és — ha úgy tetszik — új értéket termelő munkaerőt adni az életnek, a társadalomnak. Gondjaink sorolása mellett tiszta szívvel, lelkiismerettel jelezhetem az Országgyűlésnek: kollégáim munkája, hasznos kezdeményezései néhány területen kiemelkedők, örömmel mondom el, hogy egy félegyházi munkacsoport tapasztalatokkal segítette a hatévesek iskola előtti szűrővizsgálatáról szóló rendelkezés kidolgozását, hogy a bajai szemosztályon rendszeresen sikeres műlencse4>eültetést végeznek, ami az országban ily módon csak két helyen folyik és az egyik a mi megyénkben van. Sok munkánk, szakmai gondunk és örömünk fűződik a gyermekszemészeti gondozás megyei hálózatának megszervezéséhez. Képzeljék el kedves képviselőtársaim, egy rossz látása vagy kancsalsága miatt visszahúzódó, gátlásos gyermek segítségünk révén kiegyensúlyozott, teljes értékű tagja lehet a közösségnek. Bocsássák meg az egyoldalú példákat, és ha túlzottan igénybe vettem ezzel türelmüket, de szemész lévén munkám szeretete elragadott. Meggyőződésem — és ezt mindnyájan értjük és tudjuk —, hogy az egészségügy fejlesztése nemcsak fogyasztja a megtermelt nemzeti jövedelmet, hanem áttételesen, de egyértelmű összefüggésben hozzá is járul ahhoz. Az előterjesztett törvényjavaslatot elfogadom és a tisztelt Országgyűlésnek elfogadásra ajánlom. (Taps.) ELNÖK: Nagypataki Imre képviselőtársunk felszólalása következik. NAGYPATAKI IMRE: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Elvtársak! Megismerve az előterjesztett törvényjavaslatot és meghallgatva a pénzügyminiszter elvtárs beszámolóját, ilyenkor mindnyájan mérlegelünk, mert nem kerülhetjük meg azt a felelősséget, hogy egybe ne vessük választókerületünk helyzetét a zárszámadásról szóló törvényjavaslattal. Tudom, hogy a zárszámadás vitája minden évben a választókerületi igények és a népgazdasági lehetőségek szembesítésére, továbbá az elosztás módszereinek értékelésére irányul elsősorban, mégis legyen szabad olyan kérdésekről szólnom, amelyek nem az elosztást érintik, hanem a felosztható értékek gyarapításával vannak kapcsolatban. Ezt azért teszem, mert a törvényjavaslat indokolása eredményeink és gondjaink részletezésével olyan sokoldalúan mutatta be népgazdaságunk helyzetét, hogy lehetetlenség észre nem venni azt a jelentős különbséget, ami az elmúlt évi eredményeink és népgazdaságunk potenciális teljesítőképessége között fennáll. A XI. kongresszus határozatai és ötéves tervünk előírásai pontosan megjelölik a gazdaságpolitikai célokat és azt az eszközrendszert, amellyel ezeket a céljainkat valóra válthatjuk. Sőt, a megvalósítás folyamatában is további fontos intézkedések születtek, amelyek a kedvező tendenciák erősítését, az egyensúllyal kapcsolatos gondok rendezését, a fejlődési folyamat meggyorsítását célozták.