Országgyűlési napló, 1975. I. kötet • 1975. július 4. - 1977. december 16.

Ülésnapok - 1975-16

1113 Az Országgyűlés 16. ülése, 1977. június 29-én, szerdán 1114 mesén tanulmányoztam az ország 1976. évi költségvetési és fejlesztési alapgazdálkodásáról adott tájékoztatót. Összehasonlítottam a legfontosabb jelenségeket, tendenciákat megyénk adataival, s különös érdeklődéssel olvastam az engem legközelebbről érintő egészségügyi ágazat fejlesztéséről leírtakat. Bács-Kiskun megyében a tanácsok gazdálkodásában az országoshoz hasonló tényezők hatottak azzal a különbséggel, hogy a tanácsi bevételeket a mezőgazdaság gazdálkodási eredményei nálunk sokkal inkább befolyásolják, mint más megyékben. Az elmúlt évben a kedvezőtlen időjárás nagy terméskieséseket okozott országszerte, de ezt megyénk a mezőgazdaságnak, az élelmiszeriparnak a gazdasági szerkezetben betöltött nagy súlya miatt az átlagosnál jobban megérezte. A tavaszi fagyok például másfél millió mázsa szőlőt és a gyümölcs nagy részét tönkretették, és így a legjelentősebb termékeinkből az átlagos termésmennyiségnek a felét sem tudtuk elérni. Ezzel szorosan összefügg, hogy a tanácsi gazdálkodás jelenlegi rendszerének bevezetése, 1968 óta eilső ízben a költségvetés bevételi tervét nem teljesítették a tanácsok, sőt, 1,3 százalékos bevételi kiesés következett be. A tervtől való lemaradás főleg két bevételi forrásnál mutatkozott meg. A mezőgazdasági szövetkezetek befizetéseinél, ahol a kiesés mértéke 7 százalék, az országos 3,8 százalékkal szemben — a már említett okok miatt. A lakossági adóknál és ezen belül is mindenekelőtt a borforgalmi adónál, ahol a tervteljesítés mindössze 63 százalék volt. Itt jegyzem meg, hogy az utóbbi években 20 000 hektár kisüzemi szőlőt hagytak el a megyében. A szakszövetkezetekben és a háztáji gazdaságokban megtermelt bort pedig egyre inkább a nagyüzemeken keresztül értékesítik. Ez alapjában véve örvendetes, mert a nagyüzem magába integrálja a háztáji termelést, de számolni kell azzal a természetes következménnyel is, hogy az így értékesített bor után nem fizetnek forgalmi adót a termelők. A bevételek ilyen alakulása leginkább a községi tanácsoknál okozott nehézségeket, amelyeket gyakran megyei központi forrásokkal kellett rendezni^ pedig itt is bevételi hiányok voltak. Egy év alatt több mint 80 millió forinttal csökkent a költségvetés év végi maradványa, s a folyamatos gazdálkodáshoz már alig elégséges az éves keret 7 százalékát kitevő év eleji nyitóállomány a tanácsok költségvetési alapjában. Nem sorolom tovább a számos nehézséget okozó bevételi kiesések hatását, amely az oktatási és egészségügyi intézmények működését is érintette. Ügy hiszen azonban, hogy a jövőt illetően biztonságosabbá kell tenni a tanácsok alapvető feladatait szolgáló intézmények működtetésének pénzügyi feltételeit. Egyet kell értenünk azzal a központi törekvéssel, amely összekapcsolja a tanácsok bevételeit a területen működő gazdasági egységek gazdálkodási eredményével. Ügy gondolom azonban, hogy ezzel az alapelvvel összeegyeztethető a megye tanácsainak az a jogos igénye, hogy módosítani kell az irreálisan magas, eleve teljesíthetetlen bevételi tervszámokat. Előre lehetett látni, sőt a mezőgazdasági szövetkezetek gazdálkodási tervével alá lehetett támasztani az elmúlt évi bevételek kiesését a mezőgazdasági szövetkezetek befizetéseinél. Az elmúlt öt év tényszámai igazolják azt is, hogy különböző objektív okok miatt teljesíthetetlen a borforgalmi adó bevételi terve. Véleményem szerint káros ilyen tehertételeket magunkkal cipelni, s ezzel a gazdálkodás biztonságát veszélyeztetni azoknál a községi tanácsoknál, ahol ez a bevételi forrás döntő arányú. Azt kérjük tehát, hogy a Pénzügyminisztérium a lehetőségek függvényében mérsékelje a borfórgalmi adóbevételi tervet a megváltozott körülményekhez igazodva. A pénzügyi alapok felhasználása megyénkben is a központi előírások szellemében, a megyei párt- és tanácstestületek határozatainak megfelelően történt. Az egészségügyi és oktatási feladatok az átlagot meghaladó mértékben részesedtek a rendelkezésre álló pénzügyi keretekből. Lényegében csak szinten tartást tervezhettünk és valósíthattunk meg, de mindenütt biztosítani lehetett a bővülő tanácsi intézményhálózat működési feltételeit, őszintén meg kell mondani azt is, hogy az alig kétszázalékos növekedés a dologi kiadásoknál nem fedezte az ennél nagyobb mérvű áremelkedéseket, ezért az ellátási színvonal sok intézménynél ténylegesen nem volt tartható. A beruházások közül szeretném kiemelni a lakásépítési terv időarányos teljesítését. Több mint ötezer lakás épült fel megyerikben az elmúlt évben, és kismértékben túlteljesítettük a célcsoportos lakásépítési tervet is. Ebben nagy szerepe van a most már teljes kapacitással dolgozó kecskeméti házgyárnak, amely egyértelműen bizonyítja létjogosultságát azzal, hogy az egész ötödik ötéves tervi kapacitása már le van kötve a számára kijelölt építési könyvekben. Változatlanul nagy jelentősége van nálunk a családiház-építéstnek. hiszen az V. ötéves tervben épülő 25 ezer lakásnak több mint a fele ebben a formában épül. Jelentős lemaradás tapasztalható viszont a lakásokhoz kapcsolódó létesítményeknél és t egészségügyi, oktatási beruházásnál. Ennek oka az egyre súlyosbodó építési kapacitáshiány. A megye építőipara — a házgyárat leszámítva — technikailag elmaradott és önerőből nem képes lépést tartani a feladatokkal. A megye vezetése az országos szervek segítségével nagy erőfeszítéseket tesz ennek az egyensúlyhiánynak a megszüntetéséért, hogy az V. ötéves tervben mutatkozó, mintegy 2,5 milliárd forint kapacitáshiányt csökkenteni lehessen. A tanácsok saját pénzalapjaikból is igen jelentős támogatást nyújtanak a megyei építőszervezetéknek, ez azonban csak úgy lehet ténylegesen hatékony, ha párosul a központi szervek támogatásával, a benyújtott pályázatok kedvező elbírálásával. Végül szeretnék néhány gondolatot kifejteni szűkebb munkaterületem, az egészségügy dolgairól. Mindenekelőtt örömmel szólhatok arról, hogy a kórházi ellátás alapvető javulását hozza