Országgyűlési napló, 1975. I. kötet • 1975. július 4. - 1977. december 16.

Ülésnapok - 1975-16

1085 Az Országgyűlés 16. ülése, menyek. Az elmúlt évi gazdálkodás tapasztalatai mégis sok tanulsággal szolgálnak a mára és a jövőre nézve is. Tisztelt Képviselő Elvtársak! 1976-ban az ipar ágazatai közül az előző évi növekedési szintet meghaladta a vegyipar és a villamosenergiaipar termelésnövekedése. A többi ágazatban az ütem elmaradt a korábbi évekétől és a tervezettől is. Ebben közrejátszott, hogy a belföldi kereslet és a KGST-országokba irányuló rubelelszámolású export növekedése valamivel kisebb volt a tervezettnél. Az úgynevezett konvertibilis elszámolású kivitel meghaladta az előirányzatot. Az iparvállalatok nyeresége 4,8 milliárddal több a tervezettnél. E többlet egy része a vállalatok jó munkájának, igyekezetének eredménye és ezt örömmel állapíthatjuk meg, a másik része azonban, mint említettük, abból származott, hogy a vállalatok az indokoltnál több támogatásban és adókedvezményben részesültek. Az iparvállalatok nyereségükből a bérköltség 6,4 százalékának megfelelő részesedési alapot képeztek. Az évközi prémium- és jutalomkifizetések valamit mérséklődtek, az év végi részesedés megközelítette az előző évit. A vállalatok jó része bértartalékot, részesedési alaptartalékot képezett, amit az idén okosan felhasználhatnak. Az ipar további fejlődését jelentős beruházások alapozták meg. Az 1976. évi beruházási kifizetés e területen 60 milliárd forint volt, ami 11 százalékkal több az előző évinél. Folytatódtak a központi fejlesztési programok, jól halad az alumíniumipari és a petrolkémiai program végrehajtása. Sok vállalati beruházás kezdődött meg azzal a céllal, hogy üzemeink növelni tudják versenyképes, kedvező árú és folyamatosan értékesíthető termékeik termelését. Ez utóbbi beruházásokhoz a Magyar Nemzeti Bank nagy összegű hiteleket engedélyezett. Ezek egyharmadát a gépipar kapta, de számottevő mértékben jutott hitel ilyen eélra az élelmiszeripar és a kohászat számára is. E beruházások eredményeinek a következő év növekvő kivitelében már meg kell mutatkoznia. Az iparvállalatok fejlesztési alapja a tervezettnél gyorsabban nőtt. A többletforrást a vállalatok akkor használják fel legésszerűbben, ha elsősorban a folyamatban levő beruházások mielőbbi befejezésére, rekonstrukciós jellegű, valamint a gyorsan eredményt hozó fejlesztések megvalósítására törekednek. Ismételten szóvá kell tenni azt a kedvezőtlen jelenséget, hogy a vállalatok sokkal inkább új beruházások útján kívánják növelni termelésüket, mint meglevő állóeszközeik jobb kihasználásával. A felmérések szerint az állóeszközök a munkarend szerinti időalapnak csak háromnegyed részében működnek. A veszteségidők gyakran a munkaszervezés fogyatékosságaira, energia-, anyag- és alkatrészhiányokra vezethetők vissza. Ismerünk ugyan jó példákat arra, hogy ésszerű szervezéssel, minden befektetés nélkül 15—20 százaléknál nagyobb mértékben is növelték a munka termelékenységét, ezek 1.977. június 29-én, szerdán 1086 azonban nem gyakoriak. Az a kívánatos, hogy vállalataink a bérezési, a premizálási és a jutalmazási lehetőségeiket mindenekelőtt a termelékenység növelésének gyorsítására és a korszerű berendezések működtetése érdekében használják fel. A bérarányok kiigazítása mellett a hatékonyabb gazdálkodást szolgálja a kormányzat legutóbbi döntése a műszakpótlék emeléséről, amely az iparban több mint fél millió dolgozót érint. Az ipar, sőt az egész népgazdaság növekedésének súlyponti kérdése az energiagazdálkodás. Elmondhatjuk, hogy az ország energiaellátása biztosított, s nagy erőfeszítéseket teszünk annak érdekében, hogy az a következő években is zökkenőmentes legyen. Közismert, hogy épül a Paksi Atomerőmű, megkezdődött az úgynevezett eocénprogram végrehajtása. Részt veszünk az energiaforrások bővítését szolgáló szocialista nemzetközi együttműködésben, befejező szakaszába ér a közös hozzájárulással épülő orenburgi gázvezeték és megfelelő ütemben folyik a 750 kilovoltos távvezeték építése is. Energiaszükségletünk kielégítésében a jövőben is meghatározó fontossága lesz a KGST keretében, mindenekelőtt a Szovjetunióval folytatott együttműködésnek, ezért a néhány nappal ezelőtt befejeződött 31. tanácsülésen ismét megerősítettük érdekeltségünket az energetikai célprogram kidolgozásában. A források növelésével egyidejűleg nagy figyelmet kell fordítanunk az energiatakarékosságra, mert egy megawatt erőművi teljesítmény kiépítése 25—30 millió forintba kerül. Kidolgozás alatt áll az energiatakarékossági program, amelynek keretében pénzügyi támogatásokkal segítjük elő az energiafogyasztó berendezések átalakítását és legcélszerűbb üzemeltetését. A termékszerkezet korszerűsítésében már vannak élen járó vállalataink, ezt a közvélemény gyakran hallja és ismeri. Most inkább olyanokat emelnék-ki, mint a Budapesti Vegyiművek, a Chinoin, a Villamos Berendezés és Készülék Művek, a Budapesti Bútoripari Vállalat, amelyek a következetes munka kezdeti sikereit mutatják és ígéretes példákat nyújtanak a többiek számára is. Sok vállalat azonban — még ha fel is ismerte ennek a szükségességét — nem találta meg a szerkezetátalakítás gyakorlati módját. Előfordul, hogy túlzottan csak műszaki adatokra figyelnek és lebecsülik a gazdasági kalkulációból nyerhető információkat. Márpedig a gazdasági közegtől elvonatkoztatott, közgazdasági elemzéssel alá nem támasztott döntések csak egyoldalúan megalapozottak, ezért sokszor hibásak. A hatékonyabb kutatási és fejlesztési tevékenység pénzügyi feltételei adottak. 1976-ban a vállalatok és a tárcák rendelkezésére álló műszaki fejlesztési alap 10 százalékkal volt több az előző évinél. A műszaki fejlesztési tevékenységben tapasztalhatjuk, hogy nem eléggé élnek a licenc-vásárlások előnyeivel, nem lehetünk elégedettek a gyártási, az üzem- és munkaszervezési ismeretek sokszor hiányos megszerzésével, a lassú gyakorlati alkalmazással, továbbá a magyar szellemi értékek, alkotóműhelyek teljesítményeinek bátortalan hazai felhasználásával sem.