Országgyűlési napló, 1975. I. kötet • 1975. július 4. - 1977. december 16.

Ülésnapok - 1975-16

1083 Az Országgyűlés 16. ülése, lamennyi költségvetési intézményben 3 száza­lékról 5 százalékra növeltük az évenkénti bér­emelés keretét. A társadalmi közös fogyasztás a terveknek megfelelően bővült, ezek intézmé­nyeire és a társadalombiztosításra fordított költ­ségvetési kiadások 9 százalékkal növekedtek. Megvalósult az a gazdaságpolitikai követel­mény, hogy a nemzeti jövedelem kisebb részét fordítsuk ebben az esztendőben felhalmozásra, mint az előző évben. A készletek ugyan gyor­sabban nőttek, de a szocialista szektor beruhá­zásainak összege a tervezettnek megfelelő volt. A népgazdasági tervben meghatározott új nagy beruházások kivitelezése megkezdődött, sőt azon felül is elhatároztuk két létesítmény építését, egy cukorgyárét, csaknem nyolcmil­liárd forint, és az új budapesti sportcsarnokét, 1,6 milliárd forint előirányzattal. A beruházási tevékenységben minőségi változások tanúi vagyunk. Egyre bonyolultab- ' bak a technológiai és szerelési folyamatok, egy­re nagyobb egy-egy beruházás mérete. Amíg például az 1976-ban befejeződött 8 nagy be­ruházásra összesen 15 milliárd forintot költöt­tünk, addig a megkezdett 5 fejlesztés már 25 milliárd forintba fog kerülni. Az 1977-ben be­fejeződő 14 beruházás együttesen 38 milliárd forintba kerül, a kilenc indulóra viszont 76 milliárdot, tehát kétszer annyit fogunk költeni. Így bizonyos fokig érthető, hogy nőtt a befeje­zetlen beruházások állománya. Az előző ötéves tervidőszak végén a válla­latok a folyamatban levő beruházások üzembe helyezésére összpontosították erőiket. 1976-ban, az új ötéves tervidőszak első évében ezzel szem­ben a kezdésre fordítottak nagyobb energiát. A vállalati döntésű beruházások nagyrészt kap­csolódnak a központi fejlesztési programokhoz vagy exportbővítő fejlesztéseket szolgálnak, amelyeket a hitelezésen túl támogatással, ked­vezménnyel segítünk. Az ötéves tervidőszakra megállapított hi­telösszegek több mint feléről az elmúlt évben döntöttek. A lakásépítés 1976-ban meghaladta a tervezettet, 94 ezer új lakás készült el, a ter­vezett 82 ezerrel szemben. A központi beruházá­sok üzembehelyezése a korábbi évhez képest tervszerű volt, az építési kapacitások szűkös­sége azonban továbbra is éreztette hatását. Né­hány újonnan indított nagyberuházás kivitele­zésében lassú volt az előrehaladás, ugyanígy az egészségügyi, oktatási és más, viszonylag ki­sebb, de fontos beruházás megvalósításában is mutatkoztak késedelmek. A beruházások előkészítése és megvalósítá­sának szervezettsége terén csak nagyon lassan javuló helyzetről adhatunk számot. Végered­ményben a belföldi felhasználás — együtt: a fo­gyasztás és a felhalmozás — ugyanannyi­val maradt el a tervezettől, mint amennyivel a termelés. Másszóval, külkereskedelmi hiányunk az 1976-os esztendőben csökkent, de a behoza­tal azért több volt, mint a kivitel. A külkereskedelmi forgalom előző évinél kisebb passzívumában már mutatkoztak a ter­melés és az értékesítés szerkezeti átalakítására irányuló erőfeszítések kezdeti eredményei. A KGST árak szabályozott módon követték a vi­1977. június 29-én, szerdán 1084 lágpiaci árak tartós irányzatait, az 1976-os esz­tendőben tőkés forgalmunk cserearányai vala­mit javultak. Kereskedelmi és fizetési megál­lapodásainknak minden relációban eleget tet­tünk, hitelképességünk nemzetközi megítélése továbbra is kedvező. A vállalatok és szövetkezetek gazdálkodását a megváltozott külgazdasági feltételekhez al­kalmazkodó közgazdasági szabályozók befolyá­solták. Az új termelői árak valósabbak, jobb alapot adnak annak megítélésére, hogy mi elő­nyös számunkra és mi nem az, ezért jobban ösztönöznek a gazdaságos tevékenységre. A kül­kereskedelmi elszámolásban javítottuk a forint árfolyamát a nemzetközi valutákhoz képest, ezáltal az importárak növekedése mérsékelve hatott a hazai árakra. A termelési költségek szerkezetében emelkedett az anyagköltségek és a bérköltségek aránya, érdemesebb lett takaré­koskodni az anyaggal és a munkaerővel. Az anyagárak emelkedésének hatására csökkentettük a költségvetésből fizetett támo­gatást néhány helyen, a felhasználóknál pedig átmenetileg a nyereség lett alacsonyabb. A nye­reségcsökkenés azonban a számítottnál kisebb, főleg azért, mert egyes területeken még min­dig több kedvezményt és támogatást adunk, mint amennyivel összességében számoltunk a tervek elkészítésénél. 1976-ban az adózás módja és mértéke is megváltozott és ennek, valamint a vállalatok, szövetkezetek jobb gazdálkodásának eredmé­nyeként a vállalati alapok összességében növe­kedtek — a fejlesztési alapok az állami válla­latoknál 15 százalékkal, a tartalékalapok több mint 40 százalékkal — a részesedési alap né­mileg csökkent. Megszűntek a kiugróan magas részesedési alapok. Nagyobb lett a vállalatok döntési lehetősége, az adózás után náluk ma­radó nyereség felhasználásában. Éltek is ezzel a lehetőséggel s felelősséggel szemlélve a vállala­tuk jövőjét, előtérbe helyezték annak fejleszté­sét. Minthogy a gazdálkodók több fejlesztési alapot képeztek, lehetővé válik, hogy terve­zett céljaikat ebben az esztendőben kevesebb központi segítséggel oldják meg. Az irányítás eszközei sokat javultak, de nem gondolhatjuk, hogy nincs már több tennivalónk. A gazdasági tisztánlátást még mindig nehezítik a széles kör­ben alkalmazott egyedi kedvezmények, támo­gatások és elvonások. Ezek egyenlősítik a vál­lalatok jövedelmeit, nem késztetnek eléggé a hatékonyság fokozására, fékezik a gazdálkodás tényleges javulásából fakadó jövedelemkülönb­ségek kialakulását. Gyakran és hozzátehetjük, jogosan mond­ják, nem ösztönözzük eléggé a jól gazdálko­dókat. Nem is juthat erre a célra elég jövede­lem, amíg az elmaradók támogatására kell azt fordítani, amíg gazdaságtalan termelésre, ér­tékesítésre, sőt fejlesztésre is van még lehe­tőség. Az 1976. évi tapasztalatok végső összege­zése azt igazolja, hogy további tennivalóinkat jól határozták meg az 1977. évi tervről, állami költségvetésről és a pénzügyi szabályozókról hozott döntések. Ezeknek elég tervszerű meg­valósítását mutatják az idei első félévi ered-

Next

/
Thumbnails
Contents