Országgyűlési napló, 1975. I. kötet • 1975. július 4. - 1977. december 16.

Ülésnapok - 1975-2

101 Az Országgyűlés 2. ülése, 1975. szeptember 25-én, csütörtökön 102 ELNÖK: Szólásra következi Marjanek József képviselőtársunk. MARJANEK JÓZSEF: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Pártunk és kormányunk politikája helyességének lemérésére azt hiszem, egyik legalkalmasabb és leglátványosabb mérőszám a hazánk fejlődését jellemző adatok. A negyedik ötéves terv utolsó hónapjaiban járunk. Az 1974. évi zárszámadás és az előző évek zárszámadásai is azt mutatják, hogy az 1971-ben elénk tűzött legfontosabb feladatokat teljesíteni fogjuk. Gondjaink ellenére fejlődésünk töretlen, életszínvonalunk a vártnak megfelelően növekedik. Országunk általános fejlődésén belül az elmúlt 10—15 év alatt különösen gyorsan fejlődött megyénk, Fejér megye. Jó két évtizede az egyetlen, még a mi méreteink szerint is kisvárosnak számító várost, Székesfehérvárt magáénak mondó megye mezőgazdasági jellegű terület volt. Ebben az ipar jóformán csak a megye északi részén kialakult, nagy hagyományokra visszatekintő szén- és bauxitbányászat, valamint a Vadásztölténygyár s néhány kisebb üzem reprezentálta. A megye alig háromszázezres lakosságából még 1955-ben is a foglalkoztatottaknak csak mintegy 14 százaléka volt ipari munkás. A foglalkoztatottak 85 százaléka a mezőgazdaságban és egyéb ágazatokban dolgozott. A városi lakosság száma alig haladta meg a 15 százalékot. A megye fejlődése különösen az elmúlt évtizedben gyorsult fel jelentősen. Székesfehérvár lakóinak száma megkétszereződött. A valamikori Vadásztölténygyárból kifejlesztett VIDEOTON gyár termékeit nemcsak hazánk területén, hanem határainkon túl is elismerik. E városban állítjuk elő a világ minden táján elismerést arató IKARUS autóbuszok 41,2 százalékát. Új létesítmény a Könnyűfémmű, és sorolhatnám még tovább megyeszékhelyünk gyors fejlődésének objektumait. Egész dolgozó népünknek a szó legszorosabb értelmében vett közvetlen közreműködésével épült fel megyénk második városa, Dunaújváros, amely olyan országos igényeket kielégítő új létesítményt kapott az utóbbi években, mint a Papírgyár. Sok áldozat s anyagi erő befektetése után már egyre inkább körvonalazódni látszik megyénk harmadik városa, az Észak-Fejér megyei iparvidék központjában, Móron. Megyénkben az ipar fejlődésének üteme már hosszú évek óta magasabb az országos átlagnál. Ez elsősorban az ipar korszerű gyártmány-összetételéből fakad, s ennek eredményeképpen dolgozóink egyre nagyobb arányban járulnak hozzá nemzeti jövedelmünk megtermeléséhez. A valamikor agrárterület dolgozóinak csaknem 50 százaléka ma ipari munkás. A megyénkben lakók ellátási színvonalát jelentősen emeli a két meglevő és a kialakuló harmadik város. A kormány 19 "l-ben jóváhagyott településhálózat-fejlesztési koncepciói jól érvényesülnek megyénkben, s az ezredfordulóig további fejlődés várható. Valamennyien érezzük, hogy ez a gyors fejlődés kötelez bennünket, hiszen a nagy feladat végrehajtása, az új objektumok hatékony működtetése fizikai és szellemi dolgozóinkra vár, s megyénk lakossága éppen ezért nemcsak egyetért a programmal, hanem keze munkájával, szellemével végrehajtásában is kormányunk mellett áll. Bármennyire is elégedettek vagyunk azonban ezzel a gyors fejlődéssel, el kell mondanom azt is, hogy ez gondot is okoz. Tudjuk, hogy e gondok a fejlődés gondjai. Az ipar nagymértékű koncentrációjával sajnos nem tartott lépést az infrastruktúra fejlesztése. A megépült gyártelepek mellett létrejöttek a lakótelepek is, de nem épültek meg, vagy nem kellő mértékben épültek meg a lakótelepekhez fűződő létesítmények. JS> amilyen öröm számunkra, hogy megyénket a legjobban iparosodott megyék között tarthatjuk nyilván, olyan sajnálatos, hogy az óvodai, bölcsődei helyek, a tantermek zsúfoltsága, a kórházi ágyak tekintetében elmaradunk az országos átlagtól. Az ipar gyors fejlődésével párhuzamosan utol kellene érnünk magunkat a járulékos fejlesztések tekintetében is, hiszen az óvodába, iskolába járó gyermekek közül kerülnek ki azok, akik 15—20 év múlva működtetni s megújítani fogják a ma megépült gyárainkat. Saját jövőbeni fejlődésünk lehetőségeit gyengítjük a járulékos fejlesztések halogatásával. A negyedik ötéves terv kezdetén kormányunk kiemelten segítette hazánk öt, e tekintetben leggyengébben ellátott megyéjét. Ebben az időben Fejér megye hátulról a hatodik lévén, nem került be a privilegizált • megyék sorába, s így megyénk bizonyos területeken ma a legutolsó helyen áll. Megyénk iparának gyors fejlődése következtében jelentősen megnőtt megyénk hozzájárulása az állami költségvetéshez, és hozzájárulásunk lényegesen nagyobb az átlagnál. Ez is indokolja megyénk munkásosztályának azt a megalapozott igényét, hogy a rendkívül elmaradott területeken elérhessük legalább az országos átlagot. E fejlesztéseket megyénk magáénak érzi, de a túl nagy lemaradás behozásához szükséges, hogy kormányunk lehetőségeink határán belül e rendkívül nagy gond enyhítésében legyen segítségére megyénknek. Tisztelt képviselőtársaim! Fejér megye északi iparvidékének jellegében ma is a bányászat a meghatározó. A több mint félévszázados múltra visszatekintő bányászkodás mindig is jelentős szerepet játszott. A Minisztertanács mintegy másfél évvel ezelőtt megvizsgálta a bányászat helyzetét, s határozatot hozott a szénbányászat helyzetének és munkaerő-ellátottságának megjavítására. Az energiahordozók termelése, korszerű szerkezetének kialakítása természetesen ma is feladat, és a jövőben is az lesz. Az is természetes, hogy a feladat megoldásán belül nem mondhatunk le saját lehetőségeink, saját és gazdaságosan elérhető energiahordozóink lehető legoptimálisabb felhasználásáról. Pártunk XI. kongresszusán elhangzott, hogy a hazai széntermelés növelése az igényeket figyelembe véve mindenképpen indokolt és lehetséges. Meglevő bányáink egy része fejleszthető, és a még szabad szénvagyonra új bányák teleI píthetők. A szénbányászatnak tehát van jövője.