Országgyűlési napló, 1975. I. kötet • 1975. július 4. - 1977. december 16.
Ülésnapok - 1975-15
1043 Az Országgyűlés 15. ülése, 1977. március 17-én, csütörtökön 1044 nács mezőgazdasági és élelmezési osztályához, valamint a terület állatorvosához. A szabálysértési tárgyaláson kiderült, hogy időközben a kutyát eltávolították. Ezzel szemben a panaszos még mindig azzal érvelt és azt állítja, hogy állandóan hallja a kutyaugatást. (Derültség.) Mivel a panasz oka megszűnt, az első fokú hatóság megszüntette az eljárást. A panaszos ebbe nem nyugodott bele. Most várjuk az ügy folytatását. (Derültség.) Az ilyen jellegű > panaszkodók rontják a jogos, reális panaszok érdemi intézését, sértik az intézkedő szervet és az üggyel foglalkozó ügyintézőt. A törvénytervezet bizonyos korlátokat szab a végeláthatatlan panaszáradatnak, remélhetőleg így több idő jut egy-egy reális sérelem, panasz érdemi intézéséire. Tisztelt Országgyűlés! A közérdekű bejelentések, javaslatok, valamint a panaszok benyújtóinak a törvénytervezet teljes védelmet biztosít. Ez helyes és szükséges, mert egy sor gyakorlati tapasztalat azt mutatja, hogy nem minden vezetőnek, illetve szervnek nyeri meg tetszését, ha területüket, munkájukat kritika tárgyává teszik. Sok esetben finom vagy durva, vagy még annál is finomabb módszerekkel a bejelentőt, illetve a panasz benyújtóját hátrányos helyzetbe hozzák. Ezért jogos és szükséges a bejelentők védelme. Messzemenően egyetértünk azzal, hogy a törvénytervezet különbséget tesz a jogtalan panaszkodó, à rágalmazó, egyes esetekben az egyéni érdeket hajszoló beadványgyártó és a jogos, hiányosságokat felvető bíráló panasztevő között. Igaz, hogy a rágalmazókkal szemben hoszszú ügyészségi, illetve bírósági munka alapján kezdeményezni lehetett — és imost még mindig lehet majd — a megfelelő eljárást, de a rágalmazott erkölcsi kárát sem a múltban, sem a jövőben semmiféle bírósági végzés nem képes orvosolni. Ilyen esetekben a közvéleményre támaszkodva lehetne csak az erkölcsi elégtételt megadni. Véleményem szerint e témakörben a hírközlő szerveknek lehetne nagy szerepük. Egyegy ügy szellőztetése nemcsak erkölcsi elégtételt adna a rágalmazott személy vagy szerv számára, hanem társadalmi visszatartó hatása is lenne. A hírközlő szervek hatalmas tömegbefolyásukkal jobban segíthetnék az ország lakosságának ilyen jellegű nevelését is, amiben az intenzívebb jogpropaganda felbecsülhetetlen segítséget nyújtana. Erre pedig tapasztalataink alapján nagy szükség lenne. Ugyanis az első fokú hatósághoz érkező beadványok szerkesztői elég nagy számban az ügyintézőkkel szemben megengedhetetlen hangot használnak és fenyegető magatartást tanúsítanak. Az ügy intézőit emíberi méltóságukban sértik és nemcsak fenyegetik feljelentéssel, ha a döntés számukra kedvezőtlen, hanem egyes esetekben nyomdafestéket nem tűrő hangú és tárgyú levelekkel árasztják el a felsőbb szerveket. Sok esetben az ilyen magatartású személyekkel szemben rendőrségi védelmet kell kérni. A botrányt okozó ügyek vizsgálata azt mutatja, hogy az ügyintézőknek a beadványok elbírálásában az ügytípusokat figyelembe véve mintegy 97 százalékban igazuk van. Semmiféle sérelem sem indokolhatja azonban az olyan emberi magatartást, amely a szembenálló felet, jelen esetiben az ügyintézőt sérti és hátrányos helyzetet igyekszik szaunára teremteni. Ezen a területen is szükség van a társadalmi nevelésre, a renitenskedők hatósági eszközökkel történő megfékezésére vagy elmarasztalására és az ügy intézője számára erkölcsi elégtétel adására. Az Országgyűlés előtt levő törvénytervezettől nem várhatunk csodát. A törvény végrehajtása érdekében minden szervnek és intézménynek meg kell tennie azt, aimi a hatáskörébe tartozik, magasabb szinten, rövidebb idő alatt, mint eddig és tartalmilag kifogástalanaibbul. Az előterjesztett törvénytervezettel egyetértek, támogatom és a tisztelt Országgyűlésnek elfogadásra javaslom. (Taps.) ELNÖK- Dr. Németh Pál képviselőtársunkat illeti a szó. DR. NÉMETH PÁ L: Tisztelt Országgyűlés! Az előttünk levő törvényjavaslatot a Borsod megyei képviselőcsoport is megtárgyalta. Egyidejűleg áttekintette a közérdekű bejelentések, javaslatok és panaszok intézését magában foglaló 1957. évi IV. törvény szabályainak gyakorlati érvényesülését. Megállapítottuk, hogy a csaknem húsz évvel ezelőtt megalkotott, az államigazgatási eljárásról szóló törvény előírásainak nagy része időt állónak bizonyult, az állampolgárok megismerték, éltek vele, a gyakorlati szakemberek szeretik, jónak tartják még akkor is, ha egyes rendelkezései a társadalmi viszonyokban bekövetkezett változások miatt már nem szolgálják a fejlődést kellő hatékonysággal. Az a véleményünk, hogy az itt érintett gazdasági, társadalmi viszonyoknak jövőbeni fejlődését egy korszerűbb, átfogóbb új jogszabályalkotás segítheti elő. Ismeretes előttünk, hogy legfelsőbb párt- és állami szerveink .megállapították, hogy a szocializmust építő társadalmunk fejlődésének elsőrendű követelménye a szocialista demokrácia mind teljesebb kibontakoztatása. Ennek elősegítésén kell dolgoznia népgazdaságunkban minden szervezetnek, legyen az állami, szövetkezeti vagy társadalmi szervezet, és minden dolgozónak, függetlenül attól, hogy vezető-e vagy beosztott. / Meggyőződésünk, hogy a most előttünk levő törvényjavaslat elfogadása tovább fogja növelni az állampolgárok közéleti aktivitását és az eddigieknél szélesebb körben fogja késztetni társadalmunk tagjait a közéletibe való ilyen értelmű bekapcsolódásra. Megfelelő garanciákat látunk arra, hogy a bejelentések intézése az arra illetékes szerveknél a jövőben gördülékenven valósul meg, arra is, hogy a megalapozott bejelentéstevők védelemben részesülnek, és nem
