Országgyűlési napló, 1975. I. kötet • 1975. július 4. - 1977. december 16.

Ülésnapok - 1975-15

1045 Az Országgyűlés 15. ülése, 1977. március 17-én, csütörtökön 1046 utolsósorban arra, hogy a rosszhiszemű bejelentők felelősségre vonása nem maradhat el. Ezek előrebocsátása után bejelenthetem a tisztelt Országgyűlésnek, hogy a Borsod 'megyei képviselőcsoport a beterjesztett törvényjavaslattal, a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság módosított szövegével egyetért, szövegmódosítást nem javasol. Azt hiszem, helyesen tesszük, ha említés történik a jelenlegi szabályozásról, amely felismert fogyatékosságai ellenére meghozta a maga gyümölcsét, és ezt a következőkkel tudnám megvilágítani. Köztudomású, hogy az állampolgárok éltek is az előbb említett törvényben biztosított jogaikkal és több ezer közérdekű bejelentéssel, de még több javaslattal ráirányították a figyelmet a kisebb vagy nagyobb közösségi érdeket érintő kérdések megoldására. Erről egy-két Borsod megyei példát. Többen említették már itt, én is szeretném megemlíteni, hogy a helyi tanácsválasztásokat meeelőző jelölőgyűléseiken Borsod megvében mintegy 23 ezer közérdekű bejelentést és javaslatot teriesztettek elő. Az utóbbiak zömmel a teleoülésfeilesztéshez kapcsolódtak. Vagy egy másik közelebbi példa. A múlt évben megtartott falugyűléseken 1715 közérdekű javaslat hangzott el. A mindennapi élet azt mutatja. hoffV az állampolgárok nemcsak javasolnak, hanem a Javaslatok megvalósítása érdekében áldozatot is hoznak, mert szeretik szülőföldiüket. lakóhelvüket, környezetüket, amit az is bizonvffc, hritjv Borsod megvében az utóbbi két évbp^t 430 millió forint értékű társadalmi munkával iárul'tak hozzá a közösségi célok valóraváltásáboz. El kell mondanom, hogy a közérdekű bejelentéseken és javaslatokon kívül korábban elég sok állampolgár egyéni érdeksérelemre utalással, panasszal fordult az intézkedésre jogosult szervekhez, köztük a tanácsokhoz, nálunk is. A beadványok azt jelezték, hogy sok az olyan intézkedés, amely nehezen érthető, fogalmazása körülményes, bonyolult, időmként késedelmes, hosszadalmas, bürokratikus, fölösleges utánjárások jelentkeznek. A tanácsi vezetők és a szakemberek ezekre a panaszokra érzékenyen reagáltak. A rendelkezésre álló és helyesen megválasztott eszközök alkalmazásával Borsod megyében elértük, hogy a hatósági ügyintézés színvonalát jellemző mutatók az országos átlagtól jobban alakultak. Bár a statisztikai számok kedvező helyzetet jeleznek, ennek ellenére az alacsony hibaszázalék mégis több ezer államnolgár egyéni sérelmét fejezi ki. aki sértődött. Ezt a megyei tanácsülés is megállapította és további intézkedéseket tett az ez irányú munka javítására. Nem hallgathatom el, és ez vonatkozik a közérdekű bejelentésekre is. voltak olyanok, akik ezekkel a társadalmi viszonyok fejlődését, a szocialista törvényesség erősítését, a társadalmi tulajdon védelmét és a közéleti tisztaságot biztosító eszközökkel a mi megyénkben is viszszaéltek. Hadd említsek három rövidebb példát, nagyon eklatánsát. Az egyik idegenforgalmi szempontból jelentős település vb-titkára ellen olyan bejelentést tettek, hogy agresszív és félelemben tartja az egész község lakosságát. A vizsgálat megállapította, hogy a vb-titkár lényegében egy hatályos jogszabály végrehajtását biztosította azokkal szemben, akik szobáikat bérbe adták és olyan jövedelmük származott, amely után adózniuk kell, de azt nem jelentették be. Vagy például a megyei népi ellenőrzési bizottsághoz egy termelőszövetkezet és egy TOVA LL ellen nyújtottak be közérdekű bejelentést. A kivizsgálásra a téesz esetében 60, a TöVÁLL esetében 40 népi ellenőrzési napot kellett fordítani. A 100 napos vizsgálat a bejelentések alaptalanságát állapította meg. Ha ehhez itt most hozzátesszük, hogy egy revizori napot általában 500 forintban értékelünk, akkor, azt hiszem, szép kis összegbe került ez a kivizsgálás. Még egy példát szeretnék megemlíteni, ami a rosszindulatú bejelentések extrém esete. Egyezerre érkezett bejelentés az egyik üzem igazgatója ellen a megyei pártbizottsághoz, a megyei népi ellenőrzési bizottsághoz, a megyei főügyészséghez és az igazgató felettes szervéhez. A felsorolt szervek külön-külön 'kivizsgálták a oejelentést. Valamennyien a bejelentés megalapozatlanságát állapították meg. Erre a bejelentő állampolgár a vizsgálatot lefolytató valamennyi szerv ellen újabb bejelentést tett a Közoonti " Ellenőrzési Bizottsághoz, amely ugyancsak az eredeti bejelentés valótlanságát állapította meg. Hadd tegyem hozzá, hogy az ügy még most sincs lezárva. Azt hiszem, nem kell kommentár hozzá, hogy hány embert zaklatnak ilyenekkel, hogy kollektívák azt figyelik, hogv mi lesz a kimenetele az ilyen vizsgálódásnak, s az ilyen alaptalan bejelentések vizsgálatánál elvonjuk az omberek figyelmét a munkától, a mindennapos feladatoktól. Szeretném ismetelten kiemelni a törvényjavaslatnak azt a szakaszát, amely valamenynyiünk megnyugvására megfelelő garanciát nyújt az ilyen rosszindulatú, rosszhiszemű bejelentők ellen. Az elmondottakkal összefüggésben megfontolásra ajánlom, hogy a törvényjavaslat elfogadásához kapcsolódó végrehajtási rendeletben nem lenne-e célszerű egy olyan rendelkezést felvetni, miszerint a vizsgálat eredményéről nemcsak a bejelentőt, vagy bejelentőket, hanem a vizsgálattal érintett szerv vagy személy környezetét is tájékoztatni kell. Ez nagy megnyugvást eredményezne az ott dolgozók körében, mint ahogy Korom elvtárs mondta, jobb közérzetet biztosítana. Tisztelt Országgyűlés ! Meggyőződesem, hogy a gyakorlati államigazgatási, de főleg tanácsi jogalkalmazók örömmel fogadják a panaszra vonatkozó új jogszabályi rendelkezéseket. Mint ismeretes, az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló és jelenleg hatályos törvény rendkívüli jogorvoslati lehetőségként említi a panaszt. Mint jogorvoslati lehetőség viszont korlátozott, mert gyakorlatilag jogerős határozat ellen, vagy az