Országgyűlési napló, 1975. I. kötet • 1975. július 4. - 1977. december 16.

Ülésnapok - 1975-15

1021 Az Országgyűlés 15. ülése, 1977. március 17-én, csütörtökön 1022 sét segíti elő, ugyanakkor a szocialista törvé­nyesség érvényesülése érdekében az állampol­gároknak további garanciákat ad. A hatósági ügyekben, az úgynevezett „jo­gilag szabályozott eljárások" intézése során igénybe vehető jogorvoslatok mellett ez a ga­rancia az érdeksérelem elhárítási formáinak körét sajátos színnel bővíti; egyrészt a panasz intézménye, amely már eddig is bevált formá­nak bizonyult, másrészt jól kapcsolódhat ehhez a közérdekű bejelentések köre is. Mindezek alapján még csak annyit, hogy az állami munka, ezen belül az államigazgatás törvényessége nem csupán jogi síkon teszi szük­ségessé az előrehaladás útjainak keresését. Ab­ból kell kiindulnunk, hogy a törvényesség elve alkotmányos alapelv, és hogy szocialista álla­munkban egyetlen olyan alkotmányos alapelv sem létezik, amelynek megvalósulása pusztán jogi garanciákkal biztosítható lenne. Szüksé­ges például a törvényesség értékébe vetett elvi meggyőződés biztosítása mind az állami, mind a társadalmi mechanizmus vonatkozásában. A jelen esetben is számolni kell azzal, hogy a kü­lönböző társadalmi szervezetek egyben a társa­dalom nevelői is, amelyek a szocialista jogtudat kialakításában nem statisztáik, imőg csak nem is epizodisták. Az, hogy olyan alkotmányos lég­kör létezzék, amelyben a törvényeket és más jogszabályokat a lakosság megtartja, és ugyan­akkor megköveteli az állami szervektől is a tör­vényesség meg nem sértését, komoly hányad­ban a társadalmi szervezeteken is múlik. Tisztelt Országgyűlés! Az említett szem­pontokat átgondolva, a törvényjavaslatról meg­állapítható, hogy célkitűzésében és megoldásá­nak koncepciójában helyes. Megfelelően kap­csolódik politikai célkitűzéseinkhez, és jól il­leszkedik ez a szabályozás jogrendszerünkbe is. Bizottságunk is helyesli, hogy a javaslat általá­nosan és széles körben fogja át a közérdek ér­vényesülését elősegítő állampolgári kezdemé­nyezésit: nemcsak a hatósági ügyintézést, a jo­gilag szabályozott eljárások törvényességét ve­szi számításiba, hanem más kapcsolatokat, kö­zöttük a gazdasági életet is. Nyilvánvaló, hogy nálunk ez a terület is közérdeket érint. Egy­részt a gazdálkodás, egyes gazdasági döntések közérdekűek, másrészt a gazdálkodás és a ha­tósági jellegű eljárások szoros összefüggésben állnak egymással. Az ezekkel kapcsolatos köz­érdekű javaslatok, bejelentések megfelelő hasz­nosítása elősegítheti, hogy a hasznos, jó gondo­latok ne kallódjanak el, hogy a fejlődést szol­gáló elképzelések, az állampolgárok nézetei köz­vetlenül is a társadalmi szervező és gazdasági építőmunka folyamatába kerüljenek. Tisztelt Országgyűlés! Ezekben kívántam előterjeszteni bizottságunk támogató vélemé­nyét az előttünk álló törvényjavaslattal kap­csolatban. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Az ülést 20 percre felfüggesztem. (Szünet: 11.47—12.12. — Elnök: INOKAI JÁNOS.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Az ülést újból megnyitom. Bejelentem, hogy a közérde­kű bejelentésekről, javaslatokról, panaszokról szóló törvényjavaslathoz 11 képviselőtársunk jelentkezett szólásra. Dr. Papp Lajos államtit­kár, a Minisztertanács Tanácsi Hivatalának el­nöke kíván szólni. DR. PAPP LAJOS: Tisztelt Országgyűlés! A közérdekű bejelentésekről, javaslatokról és panaszokról szóló törvényjavaslat benyújtása közéletünk fejlődésének újabb állomása. Kö­vetkezménye annak a kedvező társadalompoli­tikai folyamatnak, miszerint egyre több állam­polgár vesz részt a közügyek intézésében és mond véleményt közös dolgainkról, felismerve, hogy egyéni érdekeink elválaszthatatlanok a közösség érdekeitől. Másrészről az állami, tár­sadalmi és gazdasági szervek is egyre inkább törekszenek a lakossággal, a dolgozókkal való érdemi kapcsolatok szélesítésére. A törvénytervezet széles körű társadalmi vita során történő előkészítése jól példázza azt a bevált gyakorlatot, hogy a jogalkotásban is hasznosítsuk az állampolgárok, társadalmi szer­vek észrevételeit, javaslatait. Hazánkban minden állampolgár törvényes joga, hogy felhívja a figyelmet az állami vagy gazdasági életben észlelt hibákra, a közösség érdekeit sértő jelenségekre. A tapasztalatok szerint egyre többen élnek ezekkel a jogukkal. A tanácsokhoz a múlt évben közel hétezer, a népi ellenőrzési bizottságokhoz több mint öt­ezer közérdekű bejelentés érkezett. Többségük a különböző hivatalok, intézmények, gazdasági szervek tevékenységét bírálta vagy mulasztá­sokra hívta fel a figyelmet. Kisebb részük egyes személyek helytelennek vélt magatartá­sát kifogásolta. A bejelentések zöme megalapozott volt, hozzájárult a hibák, a visszaélések megszünte­téséhez. Mindez azt-mutatja, hogy az állampol­gárok egyre inkább saját ügyüknek tekintik az állami és gazdasági szervek munkájának segítését, figyelemmel kísérik a társadalmi tu­lajdonnal való ésszerű gazdálkodást, és nem hagyják szó nélkül, ha kárt okozó nemtörődöm­ségét tapasztalnak. Mindebben megnyilvánul közvéleményünknek az a helyes álláspontja, amely szerint minden állampolgár joga és kö­telessége, hogy fellépjen a hibák ellen, elítélje a munkanélküli jövedelemszerzést, a szocia­lista együttélés normáinak megsértését, és a társadalmi, gazdasági célkitűzéseinkkel ellenté­tes törekvéseket. Megjegyzem azonban, hogy ez a kívánatos állampolgári magatartás még nem általános. Akadnák még. akik közömbösek a közérdek sé­relme láttán, különösen akkor, ha az közvetle­nül nom veszélyezteti egyéni érdekeiket. A fe­lelősségteljes állampolgári közösségi magatartás kialakulását elősegíti a sajtó, a rádió, a televí­zió. A tömegkommunikációs eszközök biztosí­totta széles körű nyilvánosság arra ösztönöz, hogy minél többen részt vegyenek a közérdekű ügyek intézésében. A véleménynyilvánításnak ez a nyílt fóruma megkönnyíti a fokozott tár­sadalmi ellenőrzést, és a közvélemény előtt egy-

Next

/
Thumbnails
Contents