Országgyűlési napló, 1975. I. kötet • 1975. július 4. - 1977. december 16.

Ülésnapok - 1975-15

1023 Az Országgyűlés 15. ülése. 1977. március 17-én, csütörtökön 1024 ben azt is bizonyítja, hogy a közérdeket sértő jelenségeik társadalmunknak nem szükségszerű velejárói, hanem egyes embereik hanyag munkájára, helytelen szemléletére vagy kellő hozzá nem értésére vezethetők vissza. , Tisztelt Képviselő Elvtársak! A törvénytervezet a bejelentések mellett a közérdekű javaslatok intézésével is foglalkozik. Az ilyen javaslatok száma örvendetesen növekszik. Az 1975-ös adatok szerint csupán a tanácsokhoz 140 ezer közérdekű javaslat érkezett. Ezek nagy többsége megvalósításra alkalmasnak bizonyult és jórészükett már meg is valósították. Sok javaslatot kaptak a Hazafias Népfront helyi szervei is. A tapasztalatok szerint a lakosság aktivitása különösen a jelentős belpolitikai események alkalmával élénkül meg. Az országgyűlési képviselők és tanácstagok választását megelőző gyűléseken több tízezer javaslat hangzott el. Többségük a város- és községfejlesztéssel, a gazdálkodással, a lakosság életkörülményeinek és ellátásának javításával foglalkozott. Az ötödik ötéves terv előkészítését jól segítették a Hazafias Népfront megyei és helyi tanácskozásain elhangzott hasznos javaslatok. Nagy részük megvalósítását a tanácsok tervibe vették. Az állampolgároknak ma már sokféle fórum áll rendelkezésükre, ahol véleményt nyilváníthatnak. Rendszeresek a Hazafias Népfront tanácskozásai, akciói, a tanácsokkal közös rendezvényei. Jó lehetőséget nyújtanak az elképzelések megvitatására a tanácsüléseik, a különböző bizottságok és a tanácstagi csoportok megbeszélései is. Az elmúlt évben például több mint 18 ezer esetben interpelláltak tanácsüléseken. Sok bejelentés, javaslat hangzik el a falugyűléseken, amelyeken évente mintegy 250 ezren vesznek részt. Egyre szorosabb a kapcsolat a tanácsok, valamint az üzemek és a szövetkezetek között. Több tanács úgynevezett államigazgatási napokat tart az üzemekben, szövetkezetekben, ahol a dolgozóknak ilyenkor lehetőségük nyílik arra is, hogy elmondják a város, illetőleg a község fejlesztésével kapcsolatos javaslataikat. A közügyek iránti érdeklődés és fogékonyság egyre gyakrabban tettekben is megnyilvánul. A köz érdekében végzett társadalmi munka mind nagyobb megbecsülésnek örvend. A dolgozóknak a lakóhelyükön végzett egyéni, társadalmi munkájuk mellett egyre több az olyan akció, amelynek keretében szocialista brigádok, üzemi kollektívák fognak össze, határozzák el, hogy önzetlenül segítik közös céljainkat. A szocialista demokráciához nemcsak a közérdekű jelzések megtételének lehetősége tartozik szervesen, hanem az is, hogy a közügyekben szavukat hallató állampolgárokra az állami, tanácsi, társadalmi és gazdasági szerveknek mindig figyelniük, véleményüket és javaslataikat hasznosítaniuk kell. Ennek a követelménynek az érintett szervek általában eleget tesznek, de az igazsághoz tartozik az is, hogy a bejelentések és javaslatok intézésében fogyatékosságok is előfordulnak. A bejelentések, javaslatok egy része például nem jut el az intézkedésre jogosultakhoz, mert különböző okok miatt elakadt már azokon a fórumokon, ahol ezt szóvá tették. Sok javaslat azért sikkadt el korábban, mert akadnak, akik csupán többletmunkát okozó felesleges beleszólásnak tartják az állampolgárok jelzését vagy éppenséggel úgy érzik, hogy szakmai tekintélyükön esne csorba, ha egy laikus kívül álló véleményét elfogadnák. Gondot okozott nemegyszer az is, hogy éppen az a szerv vagy személy foglalkozott a bejelentéssel vagy javaslattal, akinek az a munkáját érintette. Többször előfordult, hogy megalapozottnak bizonyult bejelentést nem követte megfelelő intézkedés vagy erre csak a felettes szerv, a népi ellenőrzési bizottság felszólítására, esetleg újságcikk, riport hatására került sor. Az ilyen és hasonló gyakorlat kétszer is káros. Egyrészt nem segíti a hibák kijavítását, a javaslatok megvalósítását, másrészt a javaslattevőt, a bejelentőt is meggondolásra készteti, hogy mégegyszer szót emeljen-e a köz érdekében. A javaslat, ahogy erre az igazságügyi miniszter elvtárs is utalt, változtatni kíván ezen a helyzeten. Van azonban olyan eset is, amikor az állampolgár él vissza a bejelentés jogával, alaptalanul támad intézményeket, személyeket vagy már többször megvizsgált, lezárt ügyeket próbál ismételten felmelegíteni, s szinte minden létező fórumot újra és újra beadványaival ostromolva. Ezek a bejelentések tapasztalataink szerint a legtöbbször nemcsak alaptalanok, hanem rosszhiszaműek is. A tapasztalatok szerint állami szerveink sajnálatos módon az ilyen esetekben többször anélkül zárták le az ügyet, hogy közölték volna a bejelentővel, tévedett, illetve rosszhiszeműsége esetén neveloszándékkal felhívták volna figyelmét helytelen magatartására. Tisztelt Országgyűlés! A lakosság a közérdekű jelzéseken kívül egyéni panaszaival, gondjaival is gyakran fordul az állami, társadalmi szervekhez, az országgyűlési képviselőkhöz, tanácstagokhoz. A panaszok egyik formája az úgynevezett államigazgatási panasz, amelyben az érdekelt állampolgár már elbírált hatósági döntés felülvizsgálatát kéri A tanácsokhoz — bár csökkenő számban, de még — 1975-ben is 6000 ilyen panasz érkezett, többségében építési, adó-, szabálysértési és gyámügyekiben. A csökkenés arra mutat, hogy megalapozottabbak a hatósági döntések. Ez tehát kedvező, de a panaszok száma még mindig igen nagy és ez az eddiginél is gondosabb, körültekintőbb munkára kell, hogy késztessen. A felügyeleti ellenőrzések, ügyészi és népi ellenőrzési vizsgálatok megállapításai szerint a panaszügyek intézése törvényes módon történik, megfelel a Népköztársaság Elnöki Tanácsa jogpolitikai irányelveinek. A hatóságok az utóbbi években a panasszal megtámadott határozatoknak megközelítőleg egyharmadát módosították. Az esetek zömében nem jogszabálysértés miatt, hanem mérlegelési jogkörben. Megjegyzem, az ügyintézést gyorsítaná, s várhatóan tovább csökkenne a panaszok száma is, ha jogszabályaink a jelenleginél szélesebb körben hatalmaznák föl a jogalkalmazó helyi szerveket, meghatározott feltételek mel-