Országgyűlési napló, 1975. I. kötet • 1975. július 4. - 1977. december 16.

Ülésnapok - 1975-14

995 Az Országgyűlés 14. ülése, 1 cialista országok küldöttei a nagygyűlés után közös megbeszélést tartottak és kiértékelték ezt a helyzetet. Elégedetlenségünket tudtára adtuk az Egyházak Világtanácsa elnökségének. Olyan információink vannak, hogy ez nem volt hiábavaló, és reménységünk van arra, hogy a szocialista országok egyházainak álláspontját a jövőben jobban tiszteletben tartják és szolgálatukat jobban igénybe veszik. Végül szívesen mondom el, hogy a békeszerető erők 1973-ban Moszkvában tartott világgyűlése munkájának egyházi területen való továbbgyűrűzéseként a jövő év júniusában Moszkvában világkonferencia lesz a keresztyének és a világvallások képviselőinek részvételével. A világkonferencia ezt a hosszú nevet viseli: „Vallásos emberek világkonferenciája a tartós békéért, a leszerelésért és a nemzetek közötti igazságos kapcsolatokért". Az előkészítő bizottságban két magyar püspök is, egy római katolikus és egy evangélikus dolgozik. Ügy, látjuk, hogy a közel kétmilliárd embert magába ölelő világvallásokban és a keresztyén egyházakban még nagyon sok olyan tartalék erő van, amelyet aktivizálni kell az emberiség békéjének és boldogulásának érdekében. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásommal nem akartam mást, mint azt, hogy jelzést adjak a tisztelt Országgyűlésnek a magyarországi egyházak, közelebbről a magyar protestantizmus szerény nemzetközi szolgálatáról, továbbá szolgálatunkról drága magyar népünkért. A külügyminiszter úrnak a nemzetközi helyzetről és a kormány külpolitikai tevékenységéről szóló beszámolóját, azt nagyra értékelve és támogatva, elfogadom. Köszönöm szíves figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Réger Antal képviselőtársunkat illeti a szó. RÉGER ANTAL: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Napjainkban egy sor tőkés országban a nemzeti és nemzetiségi kisebbségek a helytelen nemzetiségi politika következtében gyakran jelentik ellentétek és feszültségek forrásait, amelyek nemegyszer a nemzetközi politikában is éreztetik hatásukat. Erre számos, önök által is jól ismert példát sorolhatnék. Barcs elvtárs hozzászólásában többek között azt mondta: a magyarországi németek helyzete nem ad okot a súrlódásra. Nos, ezt én, mint a Magyarországi Németek Demokratikus Szövetségének főtitkára csak megerősíteni tudom, hozzátéve, hogy ugyanez mondható el a többi magyarországi nemzetiségre vonatkozóan is. Ugyanis hazánkban és a többi szocialista országban a szocialista forradalom győzelme, a dolgozó osztályok tőkés elnyomás alóli felszabadulásával egy időben a nemzetiségi diszkrimináció megszüntetését is jelentette. Ez természetesen következik a marxizmus—leninizmus alapelveiből, azok gyakorlati megvalósításából. Pártunk következetes elvi politikájának köszönhetően hazánkban nincsenek alapvetően megoldatlan nemzetiségi kérdések. Nálunk a nemzetiségek egyenjogú állampolgárokként vesznek 6. december 17-én, pénteken 996 részt az egész népünket átfogó szocialista építőmunkában, közös feladataink megvalósításában. Hogyan kapcsolódik mindez a külügyminiszter elvtárs beszámolójához, amelyet egyébként elfogadásra javaslok? Az eredményes, hatékony külpolitika alapja és feltétele a jó belpolitika — mondotta Púja elvtárs. Pártunk nemzetiségi politikája, annak gyakorlata elsődlegesen belpolitikai, belső társadalompolitikai kérdés. Azonban van ennek a kérdésnek néhány külpolitikai, nemzetközi vonatkozása is, és nemcsak abban az értelemben, ahogy ez a helsinki dokumentumokban megfogalmazást nyert. A Magyar Szocialista Munkáspárt megalakulása óta politikája szerves részének tekinti a hazánkban élő nemzetiségekkel való törődést, s ennek megfelelően ez a politika nyílt, őszinte, mindennapi gyakorlatában pedig következetes és folyamatos. Pártunk XI. kongresszusán a Központi Bizottság beszámolójában Kádár elvtárs, miután beszélt a nemzetiségek anyanyelvének, kultúrájának ápolásáról, az ehhez szükséges feltételek biztosításáról, többek között a következőket mondotta: „pártunk azt vallja, hogy a lenini nemzetiségi politika érvényesítése nélkülözhetetlen feltétele a szocialista ország belső szilárdságának ugyanúgy, mint a szocialista országok összeforrottságának, a népek barátságának. Arra törekszünk, hogy a hazánkban élő német, szlovák, délszláv, román és más nemzetiségek, valamint a szomszédos országok magyar nemzetiségű lakossága hidat alkossanak országaink között." Eddig az idézet. A magyarországi nemzetiségek tehát fontos szerepet játszanak hazánk és a szomszédos országok, valamint az NDK közötti kapcsolatok elmélyítésében, a barátság további erősítésében. Túlzás nélkül állíthatom, hogy az utóbbi években jelentősen megnőtt a nemzetközi érdeklődés nemzetiségi politikánk gyakorlata, a magyarországi nemzetiségi szövetségek munkája iránt. A nemzetiségek pozitív szerepe a kapcsolatok alakulásában egyre gyakrabban kerül szóba a különböző tanácskozásokon, így például legutóbb Lázár elvtárs jugoszláviai látogatása során is. A magyarországi nemzetiségek és anya-, illetve nyelv-nemzetek közötti kapcsolatok, amelyek hasznosan elősegíthetik a szocializmust építő országok együttműködését, intenzíven fejlődnek, és mind elevenebbé válnak. Hadd érzékeltessem ezt néhány konkrét példával, elsősorban a magam szűkebb területére, a magyarországi németekre, illetőleg az NDK-val való ilyen jellegű kapcsolatokra vonatkozóan. Német nemzetiségünk oktatási és művelődési igényeinek jobb kielégítéséhez már évek óta sok segítséget kapunk az NDK-tól. Ennek a segítségnek köszönhető például, hogy német nemzetiségi pedagógusjelöltjeink egyre nagyobb számban vehetnek részt NDK-beli részképzésben, hogy a zwickaui pedagógiai főiskola minden évben 30 német nemzetiségű pedagógust fogad Magyarországról 14 napos nyelv- és irodalomtanfolyamon, hogy az NDK tudományos kutatói most már rendszeresen részt vesznek a