Országgyűlési napló, 1975. I. kötet • 1975. július 4. - 1977. december 16.

Ülésnapok - 1975-2

95 Az Országgyűlés 2. ülése, 1975. szeptember 25-én, csütörtökön 96 kószobák száma, ugyanakkor az egyszobás lakások 1949-ben még 70 százalékos aránya 35 százalékra csökkent. A távlati szükségletszámítások azt mutatják, hogy évi 90—100 ezer lakás építésével a következő 15 év folyamán a lakásállomány oly mértékben bővül, hogy fokozatosan valamennyi települési kategóriában egyensúlyi helyzet alakulhat ki a családok és a rendelkezésre álló lakások száma között. A mennyiségi igény nagyságát befolyásolja a lakásmegszűnés. A múltból örökölt lakásállomány százezres nagyságrendben tartalmaz silány anyagokból épült, korszerűtlen, elavult lakásokat. Jelenleg évenként átlag 20—21 ezer lakás szűnik meg. A rossz minőségű, alacsony felszereltségű lakások lebontásával és az újonnan épülő lakások minőségi színvonalának javításával egyre kedvezőbben alakul az ország lakásállományának minőségi összetétele, felszereltsége, komfortja. A lakásépítésben ma még a mennyiségi szempontok a döntőek. Társadalmi célkitűzésünk az, hogy minden család mielőbb önálló lakáshoz jusson. Ugyanakkor hosszabb távlatban .fontosnak tartjuk az építendő lakások alapterületének növekedését is. Sokszor szemrehányást tesznek nekünk, hogy kicsik a lakások. Magyarországon a megépült lakások átlagos négyzetmétere 64 négyzetméter. Éppen ezért a közeljövőben erőfeszítéseink elsősorban arra fognak irányulni, hogy csökkentsük a lakáshiányt, társadalmi rendünknek, a párt politikájának megfelelően, minél előbb biztosítsuk a családok önálló otthonát. A lakásépítés fejlesztésére vonatkozó partes kormányhatározatok legfontosabb feladatként a fővárosban és a vidéki városokban, valamint a fejlődő ipari településeken lakó munkáscsaládok, nagycsaládosok, továbbá a fiatal házasok lakáshelyzetének megjavítását jelöli meg célként. Külön szeretném kiemelni például a főváros lakásépítését. A probléma megoldását súlyosbítja az a tény, hogy a lakásépítés mellett Budapesten évente több milliárdos építési programot kell lebonyolítani: új kórházakat, metrót, szállodákat, egyéb üzemeket építünk, és mindezt 524 négyzetkilométeren, ahol több mint 40 ezer embert és több milliónyi anyagot kell megmozgatni és szerezni évente. Mindez nagyon jól jelzi, hogy a probléma milyen bonyolult. A program végrehajtása során kezdetben valamivel elmaradtunk a célul kitűzött városi lakásépítésben. Azóta ez az arány évről évre javult, és 1974-ben már elértük a kívánatos 60 százalékos részarányt. A tervidőszak elején a községekben a vártnál gyorsabban, a városokban a számítottnál lassabban javult a lakáshelyzet. Ezért továbbra is legfontosabb feladatunk a városi lakásépítés arányának növelése. A tanácsok következetesen betartják a lakáselosztás irányelveit. A lakások több mint 70 százalékát munkások és a termelés közvetlen irányítói kapják, 40 százalékát pedig fiatal házasok. 1974-jben 28 ezer állampolgár kapott népesedéspolitikai céljainkkal összhangban szociálpolitikai kedvezményt, amely társadalmunk mély humanizmusát tükrözi. 1973-ban indult akció annak érdekében, hogy a három- és több gyermekes lakásigénylőket a tanácsok lehetőleg két éven belül lakáshoz juttassák. Az eddigi tapasztalatok kedvezőek, tehát a tanácsok többségénél erre megvan a lehetőség, és következetesen élnek is ezzel. A párt- és kormányhatározatnak megfelelően szükséges lakásépítési akció ugyancsak 1973 elején kezdődött. Az akció keretében az utóbbi két évben 6090 lakást adtak át használatra, az év elején további 3500 lakás építése volt folyamatban. E lakásépítési forma gyors kibontakozása arra utal, hogy a vállalatok felismerték az ebben rejlő lehetőségeket, és ehhez a megfelelő támogatást is megadják. Köszönet illeti mindazokat, akik aktív propagandával, a lehetőségek sokirányú feltárásával támogatják e munkát — bár az eddigiek csak kezdeti eredményeknek minősíthetők. A 15 éves program tömeges feladat elé állította az állami építőipart, amelyet csak nagyarányú technológiai korszerűsítéssel és a lakásépítési' módszerek gyökeres megváltoztatásával lehetett tervszerűen megvalósítani. A Szovjetunió baráti segítségével kiépített országos házgyári hálózat nélkül erre nem lettünk volna képesek. A házgyárépítési mód térhódítása követi építési feladataink dinamikus ütemét, és alkalmas a kor követelményeinek megfelelő városfejlesztésére. A tömeges lakásépítés egyben formálja a városok arculatát, lehetővé teszi a korszerű városkép kialakulását. Ezzel kapcsolatban sok vita volt a házgyári lakások megjelenésével kapcsolatban. Ezen a területen is nagyot léptünk előre. A házgyári panelek választéka lehetővé teszi az építés számára a nagyobb variációs lehetőségeket. Az építészek zömében élnek is ezzel. Például a Fővárosi 3-as számú Házgyár 13 fajta lakás építését teszi lehetővé. Az a véleményem elvtársak, hogy a lakások külső megjelenése mellett, nagy gondot kell fordítani — és fogunk a jövőben is — a funkcionális probléma megoldására, mert végeredményben a lakásban elsősorban laknak és a fő törekvés az, hogy a lakás elrendezése mind jobban elégítse ki a lakosok igényeit. Arra törekszünk, hogy a fekvőhelyes nagy nappali mellett több kisebb szoba tegye lehetővé a családok szétválasztását, különösen ott, ahol több nemű gyerekek és idősebb emberek elhelyezéséről is szó van. A közös tehervállalás eredményeként kulturált, jól felszerelt és egészséges lakásállomány jött létre és vált jellemzővé a községekben és a falvakban is. Természetszerű, hogy elért eredményeinkkel sose voltunk és leszünk, lehetünk megelégedve. A program végrehajtása számos gondot okozott és néhány területen ellentmondásos helyzetet eredményezett. A lakásépítés gyorsütemű korszerűsítését időben nem követte az építési területek előközművesítése, és a közművesítés kivitelezésének technológiája elmaradott a lakásépítéshez képest. Növekszik a rekonstrukciós építkezések aránya, amely a lakások szanálásának növekedésével párosul. Következésképpen a tanácsok az új lakások jelentékeny hányadát erre a célra kénytelenek felhasználni, és nem juttathatják azokat a jogos lakásigény-