Országgyűlési napló, 1975. I. kötet • 1975. július 4. - 1977. december 16.

Ülésnapok - 1975-14

965 Az Országgyűlés 14. ülése, 1976. december 17-én, pénteken 966 citást és az egyéb erőket, ahol az éppen a terv teljesítését hivatott elvégezni. A megye vezetése sokirányú erőfeszítéseket tett eddig és tesz a jövőben is az egyik legfontosabb feladat, az építőipari kapacitás fejlesztése érdekében. A fejlődés ellenére további erőfeszítést igényel a beruházások jobo előkészítése, a tervező, a beruházó és kivitelező vállalatok munkájának jobb összehangolása. Ügy látom, hogy megyénkben az egészségügyi és kulturális ágazatoknál a legnagyobb a feszültség. A megyeszékhelyen az általános iskolai tanteremellátás számottevő javulása nélkül tovább alig tartható helyzetet teremt. Ha nem is lehetünk minden ágazat fejlődését tekintve elégedettek, a korábbi évekhez képest kedvezőbb a helyzet a lakásépítkezés terén. Ennek első jele, hogy — csak némi lemaradással számolva — több mint ezer tanácsi célcsoportos lakás felépítésére kerülhetett sor az idén. Csak támogatni lehet azt a koncepciót, amely az állami lakásépítkezések mellett a magánlakás-építkezéseket ösztönzi. Megyénkben is ezt a célt szolgálják a területelőkészítések, a közműves telkek biztosítása, az egyéni építők segítése. Hiszen a lakásépítési tervek jelentős hányada éppen a magánlakások felépítése alapján teljesül. A költségvetési és fejlesztési előirányzatok jövő évi összege az ideihez képest jelentősen növekszik. Ezek az előirányzatok biztosítják a megye településeinek tovább fejlődését, a lakosság kommunális, egészségügyi és művelődési igényének teljesítését. Biztonságos fedezetet nyújtanak intézményeink fenntartásához és zavartalan működéséhez. A kulturális ágazat kiadási előirányzata lehetőséget nyújt a szakmunkásképzés korszerűsítésére, a felnőttoktatás kiszélesítésére, a fizikai dolgozók gyermekei továbbtanulásának elősegítésére, az iskolai és a tömegsport továbbfejlesztésére. Ezek mind olyan feladatok, amelyeket személy szerint is igen lényegesnek tartok. Ügy látom, hogy az 1977. évi terv és költségvetés által meghatározott feladatok megalapozottak, azonban azok teljesítése nagyon komoly erőfeszítéseket igényel. Helyesnek tartom azt a törekvést, amely a népgazdaság tényleges lehetőségeiből indul ki. Nem célunk az, hogy újabb pénzeket kérjünk, sokkal inkább erősíteni szeretnénk a kormányzati szerveket abban, hogy amikor a hatékonyabb gazdálkodásra intenek, az ésszerű takarékosság fokozását kérik, a belső ellenőrzés erősítését sürgetik, támaszkodjanak bátran az üzemi kollektívákra. Véleményem szerint a párt és a kormány törekvése találkozik a becsületes dolgozók véleményével, elképzeléseivel. A veszprémi Mezőgép Vállalat zirci gyáregységének és annak térségében környezetem véleményére is hivatkozva kijelenthetem, hogy a munkásemberek értik a hatékonyabb és fegyelmezettebb munka fontosságát, de igénylik is munkájuk jobb megszervezését. Nekik is érdekük a munkadarabok határidőre és jó minőségben történő elkészítése. Ennek igazolására jelentem, hogy az 1976. évi gazdasági tervünket 39* október 31-re a főbb mutatók vonatkozásában így teljesítettük. Árbevételi tervünket 93 százalékra, eredménytervünket 103 százalékra teljesítettük, a teljes termelési értékünk 87,6 százalék. Mindezek mellett külön gondot fordítunk a munkaerő-gazdálkodásra, hiszen eredményünket nem a létszámemelés következményekent értük el, hanem a termékösszetétel jó megválasztásával, a munka jobb megszervezésével, ami a termelékenység növekedését eredményezte. Külön gondot fordítunk a nem fizikai állományú munkaerő szinten tartására. Ezt igazolja, hogy a nagyobb gazdasági eredmények elérését majdnem azonos — kisebb tömegű, foglalkoztatottságú — munkaerővel valósítottuk meg. Ma már az emberek többsége tudja, hogy csak azt lehet elosztani, amit megtermelünk. Ezen elvnek azonban az élet minden területén az eddiginél jobban kell érvényesülnie. Különös nyomatékot ad ennek az a tény — mint ahogyan ezt a népgazdaságról szóló tájékoztató is rögzíti —, hogy a termelés szervezett növekedését gyakorlatilag létszámnövelés nélkül kell elérni. Nemcsak választóim, hanem munkatársaim nevében is kérem, hogy még bátrabban támaszkodjanak ránk vezetőink, ne csak agitáljanak a munkaerő jobb kihasználására, a ráfordítások csökkentésére, hanem a közvetlen munkahelyi irányítók mindent tegyenek is meg azért, hogy ez így legyen. Mi megértjük a népgazdaság helyzetét és fegyelmezettebb munkával, takarékosabb gazdálkodással elősegítjük a célkitűzések megvalósítását. Mint képviselő is messzemenően egyetértek azzal, hogy megyénkben a tanácsok szorgalmazzák a takarékos tervek felülvizsgálatát, es megköveteljék, hogy az ne csak egy éppen időszerű mozgalom legyen, hanem az ésszerűbb gazdálkodás alapja. Ugy látom, hogy sok helyen a takarékosság kérdését országosa»- is formálisan, egysíkúan kezelik. Különösen indokolt, hogy már a beruházások tervezésénél, de ugyanígy kivitelezésénél is érvényesüljön a gazdaságosság. Minden gazdasági döntést ez a szemlélet kell, hogy áthasson, persze szerintem elsősorban olyan megközelítésben, hogy az alapvető figyelem a komolyabb beruházásokra irányuljon. Az ésszerű gazdálkodásra szeretnék egy példát elmondani. Köztudomású, hogy a mezőgazdaság műtrágya-felhasználása ebben az évben csökkent, ami összefügg ezek árának indokolt emelésével is. A korábbi időkben a gazdaságok örültek, ha megkapták a számukra szükséges műtrágyát. Az idén viszont válogathattak a különböző műtrágyák között. Ennek a helyzetnek egyik következménye az lett, hogy a szocialista importalapanyagokból készült hazai gyártású porított szuperfoszfát-kereslet erősen lecsökkent, és várható, hogy a jövőben még kisebb lesz. Ugyanis kiszórása nehezebb, mint a szemcsézetté, ára viszont alig alacsonyabb a tőkés importból származó granulált szuperfoszfáténál. Ez azért lehetséges, mert az import szuperfoszfát dotációja lényegesen magasabb, mint a hazai gyártásúé. Tudomásom szerint 1977. évben a