Országgyűlési napló, 1975. I. kötet • 1975. július 4. - 1977. december 16.

Ülésnapok - 1975-14

967 Az Országgyűlés 14. ülése, 1976. december 17-én, pénteken 968 mezőgazdasági üzemek porított szuperfoszfátigénye mintegy 170 ezer tonna. Az ipar termelőkapacitása viszont az igényeket többszörösen meghaladja. így a termék forgalmazásában fokozódó feszültséggel kell számolni. Miközben a hazai termelőkapacitások kihasználatlanok, nagymennyiségű foszforműtrágyát hozunk tőkés importból. Ennek a népgazdaságra káros helyzetnek megszüntetésére javaslom a porított szuperfoszfát mezőgazdasági átvételi árát csökkenteni a dotációs kulcsok megváltoztatásával. Egyidejűleg a tőkés importmennyiségét mérsékelni lehet. Ez az intézkedés a költségvetést kedvezően érintené, a mezőgazdaságot pedig ösztönözné a hazai termék felhasználására. A javasolt megoldás természetesen csak átmeneti lehet. A műtrágyaüzemeknek minél előbb meg kell valósítani a korszerűbb, szemcsézett termék előállítását. Tisztelt Országgyűlés! A magyar népgazdaság 1976. évi fejlődéséről szóló tájékoztató arról tanúskodik, hogy a gazdasági fejlődés fő iránya megfelel a terv céljainak. A sok kedvező gazdasági jelenség mellett azonban az előterjesztésből megismerhettük népgazdaságunk fejlődésének gondjait és feszültségeit is. A közgazdasági összefüggések feltárása és következtetéseinek levonása nem elsősorban az én feladatom. Kötelességem viszont, hogy választóimat találkozásainkkor megalapozottan tájékoztassam helyzetünkről és a magam lehetőségeinek keretei között mozgósítsam őket arra, amit mi mindannyian megtehetünk, a lelkiismeretes, odaadó mindennapi munkára, a politikailag fegyelmezett közgondolkodásra. Én ezt a tervemet szeretném elsősorban megvalósítani, amikor a népgazdaság 1976. évi fejlődésének fő vonásait összegező tájékoztatót tudomásul veszem, és az 1977. évi költségvetési törvényjavaslatot elfogadom, és azt a tisztelt Országgyűlésnek elfogadásra ajánlom. Köszönöm figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! A költségvetési törvényjavaslathoz felszólalásra több jelentkező nincs. Ezért a vitát lezárom. Faluvégi Lajos pénzügyminiszter elvtárs kíván szólni. FALUVÉGI LAJOS: Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslat vitáját a bizottságokban és a plénumban igen nagy érdeklődés kísérte, közel 150 képviselő elvtárs nyilvánított véleményt. Ezzel nagyon sok segítséget, támogatást kaptunk a munkához, beleértve azokat a megjegyzéseket is, amelyek az irányítómunkára, a gazdaságszervezés szélesebb kérdéseire vonatkoznak. A parlamenti munka stílusa módot ad arra, hogy nemcsak a plénumon elhangzott véleményeket ismerje meg az ember. Azt őszintén meg kell mondanom, hogy a miniszteri beszéddel kapcsolatban sokkal több közvetlen kritikát kaptam, mint a korábbi esztendőkben: Kétfélét: az egyik úgy szólt, hogy azokról a gyengeségekről, hibákról, amelyekről itt szót ejtettünk, nagyon finoman, nem elég élesen beszéltem. A másik típusú kritika úgy szólt, hogy olyankor is emlegettem egy-egy ágazattal, területtel kapcsolatban gazdasági, gazdaságszervezési gyengeségeket, amikor teljesen nyilvánvaló, hogy a külső tényezők kosarából az időjárásra, a belvízre, a külpiacra és sok mindenfélére lehet hivatkozni. Űgy gondolom, ezen érdemes elgondolkodni, tanulságul szolgál. Én mindenesetre három dologban gondolom ennek a tanulságait levonni. Az egyik az, hogy világosan szólnak azok a határozatok gazdasági helyzetünkről és feladatainkról, amelyek az utóbbi időben megjelentek, a legutóbbiak is az V. ötéves tervvel kapcsolatban. Németh Károly elvtárs itt nagyon érthetően emelte ki a népgazdaságunk helyzetére és a tennivalókra vonatkozó megállapításait. Azt hiszem, hogy ezeket a tennivalókat és vele együtt a helyzetet komolyan kell mérlegelni. Ennek elsősorban nem a jelzők élessége adja meg a felelősségi hátterét, hanem az, hogy ezt mindenki komolyan átgondolja, az érvekre és tényekre építve vonja le ezzel kapcsolatban a következtetését. Különben is néha az az embernek a gazdasági munkával kapcsolatos benyomása, hogy az egymásnak nyújtott konkrét segítség a munkában többet adhat, mint ha az általános követelményeket nagyon-nagyon sokat hangoztatjuk, és annál tovább nem megyünk. Második ilyen tanulság ahhoz, hogy mi a soron levő feladatokat jól megoldjuk, minden területen és különösen a gazdasági vezető posztokon túl kell lépni néhány presztízs-szemponton, elfogadva azt, hogy senki sem tud elszakadni földrajzi területétől, ahol él, nevelkedett, dolgozik. Elfogadva azt, hogy senki sem tud szabadulni saját munkájának kötöttségeitől és felelősségétől — remélem, ez a kormánytagok válaszainál is mentségül szolgál. Mégis azt kell mondanunk, hogy vannak most olyan népgazdasági feladatok, amelyeknek megoldásában, megközelítésében tényleg fölül kell emelkedni sok tekintetben egy ágazat, egy vállalat, vagy egy terület által adott szempontokon, mert ezek mélyebbek, komolyabbak és nagyobb összefogásra van szükség ahhoz, hogy ezen túljussunk. Biró elvtárs szólt itt tegnap arról a közös felelősségről — gondolom nemcsak a minisztériumok közös felelősségét értette ez alatt, hanem vállalatok és területek közös felelősségét is —, amely szükséges ahhoz, hogy nemzetközi kötelezettségeinket a szocialista országokkal szemben pontosan teljesíteni tudjuk, előrehaladjunk más irányban is az export dinamikusabb növelése érdekében. De mélyen meg vagyok arról győződve, hogy a beruházási kérdéseket, amelyekkel nap mint nap találkozunk sem lehet egyik vagy másik ágazat, vagy terület oldaláról megközelítve megoldani, hanem közös erővel, összefogva kell ezekben a kulcskérdésekben dolgoznunk. A harmadik tanulság: azt hiszem, hogy olyan helyzetben vagyunk, amikor a fő tennivalókat elég világosan meg tudjuk fogalmazni és az Országgyűlés vitája is azt mutatja, hogy ennek megértetésében, megértésében, elfogadásában, támogatásában egységes vélemény alakult ki, hogy ezután az a szakasz következik, amikor nagyon határozottan, nagyon követke-