Országgyűlési napló, 1975. I. kötet • 1975. július 4. - 1977. december 16.

Ülésnapok - 1975-14

963 Az Országgyűlés 14. ülése, 1976. december 17-én, pénteken 964 vizek károsító hatása következtében állt elő. Ugyanis, ha havonta megnézzük a csapadék elosztását, úgyszólván 50—60 millimeter minden hónapban lehullott. JN agyon bízunk abban, hogy az ötödik ötéves tervoen mód és lehetőség lesz arra, hogy ezeken a területeken még fokozottabb mértekben megvalósul a belvízrendezés, mivel az üzemek itt élen járnak, a közcélú beruházás egy kicsit elmaradott az üzemek munKaja melleit, .tizek a területek jószágtartásban élen járnak, nemcsak Sárköz, hanem tegnapi napon Molnár László képviselőtársam ugyancsak említést tett erről, az egyéb mélyíekvesü folyóparti területekről is lenetne itt szó, amelyik területen a jószágtartás nagy volument tett ki. Itt a biztos takarmánytermeiés, takarmányelöáliítás csak a belvízrendezés után képzelhető el. Javaslom Országgyűlésünknek, hogy következetesen érvényesítsük XI. kongresszusunk azon álláspontját, amely kimondta: a föld nemzeti kincs. Ezzel kapcsolatban az volna a konkrét javaslatom, hogy változtassunk azon a földtörvény végrehajtási utasításában megfogalma- > zott részen, hogy ne csak május 31. után lehessen kényszerhasznosítás alá vonni a meg nem művelt területeket, hanem a tél beállta előtt már. Ugyanis a május 31. után művelesbe fogott földekről már jövedelmezően nem lehet termést betakarítani. A földtörvény végrehajtásában, illetve a termőföld védelmével kapcsolatban szeretném választóim bizalmából Országgyűlésünkön a pedagógusföldek problematikáját is röviden elmondani. A pedagógus illetményföld használatával kapcsolatos rendelet úgy szól, hogy a munkáltató által juttatott földterületet részes művelésbe, vagy haszonbérbe kiadni nem lehet. Amenynyiben azt nem művelik meg az illetékesek, a további használat megvonható. Ez a legtöbb helyen így nem lett végrehajtva. A földet általában a szövetkezetek megművelik, majd pedig térítés ellenében a pedagógusoknak rendelkezésükre bocsátják a terményt. Azok azt vagy a szövetkezetnek, vagy egyénieknek eladják. A föld utáni jövedelmek 1500 és 5000 forint között mozognak. A falusi, községi pedagógusok, akiket ez az ügy érint, ma már az egésznapi elfoglaltság — amelyben meg kell említeni a tanításon kívül sok községben a kulturális és sportélet irányítását —, valamint a nyári programok, gyermeküdültetés szervezése mellett nem tudnak és mondhatom azt, nem is kívánnak időt szakítani a föld megművelésére. Sok területen a pedagógusok lemondtak a föld használatáról a viták elkerülése végett. Amikor a pedagógus a gyakorlati órán a korszerű agrotechnikáról, a termelési rendszerekről beszél a gyerekeknek, nagyon ellentmondásos, hogy a saját gyakorlatában ő a „faekénél", illetőleg a „kézikapánál" tart. A pedagógusföldeket a nagyüzemek jobb hatásfokkal tudják művelés alatt tartani, ami ugyancsak mindannyiunk érdeke. Nézetem szerint a falusi pedagógusok megnyugtatása, valamint falun való megtartása érdekében sürgősen rendezni kellene e köztük sok vitára alkalmat adó rendelkezést. Talán jó alkalom lenne erre az oktatási dolgozók jövő évi bérrendezése, amely tudomásom szerint tervezés alatt áll. Tisztelt Országgyűlés! Általánosságban és részleteiben az 1977. évi költségvetést jónak tartom, amelynek valóra váltása nagy feladat elé állít mindannyiunkat. Munkálkodjunk azon, hogy a terv maradéktalanul teljesüljön, hiszen ez közös érdekünk. Abban a reményben adom igenlő szavazatomat az 1977. évi állami költségvetésre, hogy ez mindannyiunk boldogabb életét szolgálja. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik Pethő István képviselőtársunk. PETHŐ ISTVÁN: Tisztelt Országgyűlés! Az 1977. évi terv- és költségvetési törvényjavaslat és miniszter elvtárs szóban előterjesztett kiegészítője nagy segítséget jelent a népgazdaság jobb megismeréséhez. A képviselőcsoport ülésén a közelmúltban magunk is áttekintettük az V. ötéves terv első évének Veszprém megyei tapasztalatait, valamint az 1977. évi költségvetési és fejlesztési elképzeléseket. A költségvetési és fejlesztési alap 1976. évi bevételei, várhatóan Veszprém megyében is a tervezett összegben realizálódnak. A kiadások tekintetében is biztonságos fedezetünk van. Nagyon eg}'etértek azzal, hogy tanácsaink fokozott figyelmet fordítanak a takarékos gazdálkodásra, intézkedéseket tettek a tartalékok képzésére és az éves pénzmaradványt igyekeznek célszerűen felhasználni. A sok pozitív gazdasági jelenség mellett azonban nem hagyhatok megiegyzés nélkül valamit. Nem egyszer úgy tűnik, hogy inkább törekszünk a látványos eredményekre, inkább foglalkozunk a fejlesztésekkel és kisebb figyelemmel gondoskodunk a meglevő értékek megőrzéséről és felújításáról. Mn^nm is tapasztalom, amikor választókerületem községeiben járok, hogy felvetik választóim- mikor hozatja rendbe a tanács az autóbuszvárnhelvisécret. mikor gondoskodik az iskola karbantartásáról, mikor végez el ilven vagy olvcin felújítást. Az a véleményem, hogy a közhanírilat sokszor — nem is mindig és nem is kizánVtat a kiemelkedő jelentősééit fejlesztések felé fordul, hanem igen gyakran azokat a gondokat teszik szóvá az emberek, amelyekkel nap mint nap találkoznak, amelyek kisebb-nagyobb bosszúságokat okoznak. A tanácsi vezetők a községekben sokszor azzal a kéréssel fordulnak hozzám, hogy támogassam póthiteligényüket, segítsem különböző célokra az anyagi eszközök biztosítását. Az a dolgom, hogy minden okos javaslatot meghallgassak és azért kiállják. Ez azonban még nem ellentétes azzal, hogy sokszor úgy gondolom — és ezzel érvelni is próbálok —, hogy a póthitel alig old meg valamit. Magam is azokkal értek egyet, akik a meglevő anyagi eszközök célszerűbb felhasználását tartják feladatuknak, nem pedig újabb póthitel kérését. Nekünk elsősorban a tervben szereplő előirányzatok megvalósítását kell biztosítanunk. Ha viszont sok terven kívüli előirányzatot számításba veszünk, onnan vonjuk el az építőipari kapa-