Országgyűlési napló, 1975. I. kötet • 1975. július 4. - 1977. december 16.

Ülésnapok - 1975-14

961 Az Országgyűlés 14. ülése, 1976. december 17-én, pénteken 962 lyette a piac követelményeinek megfelelő termékeket gyárt. A textiltisztító vállalat növelte a tőkés bérmunka arányát, amelynek következtében 1976-tól egyedi elbírálás alapján kapott állami támogatásáról lemondott. Elképzeléseink továbbá akkor válnak valóra, ha a rendelkezésünkre álló eszközökkel a jó gazda gondosságával, takarékosan, ésszerűen gazdálkodunk. Különösen vonatkozik ez a munkaerőre, mint behatárolt forrással való gazdálkodásra, amelyről a mai ülésünkön is nagyon sok szó esett. Az 1976. január 1-én életbe léptetett gazdasági szabályozó rendszer minden területen arra ösztönzi saját érdekükben is a dolgozókat, vezetőket, hogy az abban lefektetetteket, amelyek többek között a munkaerővel való takarékosságra ösztönöznek — maradéktalanul betartsák. A gazdasági szabályzók hosszabb távra készültek. Így az üzemek, vállalatok, tudva, hogy azokon évenként csekély változtatás lesz, igyekeznek a rögzítetteket betartani, népgazdaságunk, saját termelőegységük előnyére. Ez a megállapítás többségében így áll. Van viszont a szabályzóknak, hangsúlyozom, kismértékben, olyan része is, ami nem arra ösztönzi a termelőüzemeket, hogy a központi elképzelések maradéktalanul valóra váljanak. Bizonyos mértékig így vagyunk a munkaerő-gazdálkodással kapcsolatban, elsősorban a termelőszövetkezetekben. E gondolatnál meg kell említenem azt, hogy az ötödik ötéves tervünkben megfogalmazott számítások szerint a szolgáltatásokban, a kereskedelemben, de az iparban is plusz munkaerő szükséges. A szükséglet kielégítésében nagy szerep hárul a mezőgazdaságra, ahonnét munkaerő felszabadulását várjuk. A termelőszövetkezetekben a korszerű technika bevezetésével, a specializálódással, valamint a költségvetésben is leírt egyes információrendszerek összehangolása, és az adatszolgáltatás mérséklése következtében bizonyos százalékban rendelkezésre áll olyan munkaerő, amelyet más területekre lehetne átadni. Azok a személyek, akiket a mezőgazdaság átad, általában szakmunkás-, vagy betanított munkás képesítéssel nem rendelkeznek. így az átlagjövedelmük a szövetkezet tagjainak átlaga alatt van. Ha e tagok kilépnek a szövetkezetekből, az ott maradottak átlagjövedelme automatikusan megemelkedik. A termelőszövetkezet tagjainak kérése vált valóra akkor, amikor a nyugdíjkorhatárt a munkásokéhoz, alkalmazottakéhoz hasonlóan csökkentettük. Évente így két korosztály megy nyugdíjba, akik alapítótagok voltak, akik szakképzettséget nemigen tudtak szerezni, akiknek így az átlagjövedelmük a legalacsonyabb. E tagok nyugdíjba vonulása ugyancsak automatikusan növeli az átlagjövedelmeket. Jogosan várjuk el az üzemektől, hogy a korszerű, nagy teljesítményű technikát minél jobban használják ki annak érdekében, hogy a munka optimális időben el legyen végezve, a nagy költség több előállított termékre osztódjon el. Arra ösztönözzük tagjainkat, hogy két-három műszakban, aratás és őszi betakarítás ide03 ORSZÁGGYŰLÉSI ÉRTESÍTŐ jén ünnepnap is dolgozzanak. A műszakpótlék, az ünnepi pótlék fizetésnél viszont újból jelentkezik a gond az átlagjövedelmek emelkedésében. Ha figyelembe vesszük azt, hogy arányaiban tovább növekszik a szakmunkások száma, akiknek tíz százalékkal magasabb bért fizetünk, mint az egyéb dolgozóknak, ha figyelembe veszszük a műszaki irányítók növekvő számát, egyes szövetkezetekben az a helyzet alakul ki, hogy nem engedik ki tagjaik sorából azokat sem, akikre pedig ott a szövetkezetben nagy szükség nincs. Ez a helyzet káros népgazdaságunk szempontjából, de nem megnyugtató a termelőszövetkezetek életében sem. Kérem az illetékeseket, ha mód van rá, a szabályzót úgy alakítsák, hogy a felszabaduló munkaerőt hátrányok nélkül tudja a mezőgazdaság egyéb népgazdasági ágaknak átadni. Tisztelt Országgyűlés ! Költségvetésünk több területen, Faluvégi elvtárs expozéjában ugyancsak többször említette a beruházásokra vonatkozó terveket, örömmel értesültünk arról, hogy az állami döntési körbe tartozó nagy beruházások között elkezdődik a szekszárdi húskombinát építése, amely nemcsak Tolna megye, hanem a szomszédos megyék, fővárosunk jobb élelmiszer-ellátásához is nagyban hozzájárul, az exportlehetőségek még jobb kihasználása mellett. A beruházásra a társvállalkozók a szocialista szerződéseket megkötötték, így 1979 második felében már előreláthatólag üzemel a húskombinát. Természetes, az alapanyaggal való ellátáshoz tovább kell fokozni a termelést a mezőgazdasági üzemekben. Elég sok szó esett a mai napon a mezőgazdaságról, előttem is többen szóltak, talán érdekesebben, mint én, azért engedjék meg, hogy ezzel a gondolattal egy-két szóban magam is foglalkozzam, mivel ez a munkaterületem. Fő feladatunk az, hogy a rendelkezésre álló nagyüzemi férőhelyeket mind nagyobb százalékban használjuk ki. Feladatunknak tekintjük, hogy a nagyüzemek mellett úgy ösztönözzük a háztáji gazdaságokban folyó termelést, hogy az az elért nagyságrendet legalább tartsa. A fő volument a jövőben is a nagyüzemeknek kell adni, ezért nagyon szeretném a figyelmet arra ráirányítani, hogy a különféle ösztönzőkkel hassunk arra rá, hogy a termelőszövetkezetekben meglevő beruházási kedvetlenség, beruházási kedvre változzon, illetőleg az állati férőhelyek építésének gyarapításában előrelépés legyen. Példát említek Tolna megye vonatkozásában: az 1975-ben ötödik ötéves tervünkben meghatározott tehénlétszám növekedésének, a férőhelyszükséglete nincs visszatervezve, nincs biztosítva. A mezőgazdaság előtt a feladatok hatalmasak a következő esztendőre. Egyetértek Németh Károly elvtárs azon megállapításával, hogy nem irreálisak, reálisak a tervek, elérhetőek. Viszont ezzel kapcsolatosan meg kell említenünk azt, hogy 1976-ban nemcsak az aszálykár, nemcsak a szárazság, hanem az 1975-ös belvizek is nagyban csökkentették számításainkat. A sárközi részen, Tolna megye nagy területén a nagyobb kár a belvizek következtében, az 1975. évi bel-