Országgyűlési napló, 1975. I. kötet • 1975. július 4. - 1977. december 16.

Ülésnapok - 1975-14

957 Az Országgyűlés 14. ülése, 1976. december 17-én, pénteken 958 nagy többsége az intézkedés szükségességét megértette, tudomásul vette. Bizonyos vagyok benne, hogy a későbbiekben a kisebb rész is meggyőződik arról: a posta vezetésének ezt a lépési meg kellett tennie a jelenlegi ellátás szinten tartása érdekében. Tudom, nem megnyugtató azok számára, akik a kényelmesebb megoldás hívei. Mégis megemlítem: a világon sehol nem viszik fel a hírlapot a lakásba, hogy a levélszekrény útján történő kézbesítés gyakorlatilag az állampolgárok részére ingyenes szolgáltatás, mert ugyanazért az árért kapják a sajtóterméket házhoz szállítva, mintha hírlapárusnál vásárolnák meg. Tisztelt Országgyűlés! A lakosság postai szolgáltatásának problémái élénken foglalkoztatják a postás dolgozókat is. Azt szeretnénk ugyanis, hogy a közületek s valamennyi szolgáltatásunkat igénybe vevő lakos elégedett legyen munkánkkal. De bármennyire is— ahogy szokás mondani, hazabeszélek — az is világos, hogy a posta gondja az ország gondja, a nehézségekből fakadó következmények állami, gazdasági, kulturális életünk valamennyi területét érintik. A Központi Bizottság gazdaságpolitikai szerve e felismerésből eredően vizsgálja a hírközlés helyzetét. Megítélésem szerint szükséges, hogy bizonyos kérdésekben felsőszintű, kormányszintű elhatározások, döntések szülessenek. Annál is inkább, mert a hírközlés korszerűsítése, fejlesztése igen költséges vállalkozás s nem rövidtávú feladat. Tisztelt Képviselőtársaim ! Én is úgy vagyok ezzel a kérdéssel, mint Avar István elvtárs, a Nemzeti Színházzal. Tudom, hogy az 1977. éves tervbe, de még az ötödik ötéves tervbe sem fér be több, mint amit beterveztünk, de mégis jó volna legalább abban a tudatban dolgozni, hogy kormányunk a posta távlati fejlesztési koncepcióját megtárgyalja, elfogadja s az ötéves tervek készítésekor külön is figyelemmel kíséri. Az anyagi eszközök mellett az ipari háttérről s nem utolsósorban a fejlettebb technikához értő, magasan képzett szakemberállományról is gondoskodni kell. Felsőszintű döntésre van szükség a tekintetben is, hogy a távbeszélő-ellátás javítására a lakossági erőforrásokat milyen mértékben vegyük igénybe. Tulajdonképpen az volna a jó, talán ideális állapot is, ha a község, város távbeszélő-központja és hálózata megépül, utána a lakosság befizetéseiből, a kommunális vállalatokhoz hasonlóan a megrendeléseket a távközlési üzemek teljesíteni tudnák. Lakótelepeken, bármennyire is sok minden terheli a lakásépítés költségeit, mégis megoldást kellene találni a postaházak, s telefonközpontépületek, kábelhálózat alépítményeinek járulékos beruházásként való kezelésére. Addig is, amíg nagyobb ütemű fejlesztés a postánál nem következik be, a postás dolgozók nagy többsége — sokan közülük nehéz körülmények között — fáradhatatlanul, fegyelmezetten végzik munkájukat. Az a meggyőződésünk, hogy a mai műszaki ellátottság, a jelenlegi körülmények mellett is lehet jobban, pontosabban, eredményesebben dolgozni. A posta vezetése magas követelményeket támaszt a figyelmes, pontos, kulturált szolgáltatás teljesítése érdekében. Azt vallja, hogy adottságaink korlátozott voltával nem lehet palástolni a lakossággal szembeni laza, felelőtlen magatartást. Csak a lelkiismeretes, fegyelmezett munka lehet az alapja a postai szolgáltatást igénybevevő lakosság elismerésének, a menet közben fellépő gondjainkkal szembeni megértésének. Csak így lehet reagálni arra a figyelmességre, amelyet kormányunk a postás dolgozók élet- és munkakörülményeinek javítása érdekében tett és remélem tesz a jövőben is. Az 1977. évi állami költségvetésről szóló törvényjavaslatot elfogadom és képviselőtársaimnak elfogadásra ajánlom. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik Bogó Istvánné képviselőtársunk. BOGÓ ISTVÁNNÉ: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Elvtársnők! Kedves Elvtársak! Meghatódottan készültem az Országgyűlésre, első felszólalásomra. Mezőgazdaságban, szakmunkásként dolgozom, a polgárdi termelőszövetkezet kertészete a munkahelyem, így talán érthető, hogy elsősorban a mezőgazdaság helyzete, problémái és feladatai különösebben foglalkoztatnak. Felszólalásomban arról szeretnék szólni, az elmúlt időszak néhány tapasztalatára is alapozva, hogyan látom a mezőgazdaság 1977. évi feladatait, az előterjesztett célok megvalósításának egyes feltételeit. Ismert, hogy az 1976-os gazdasági év a mezőgazdaságot különösen próbára tette. Az időjárás kedvezőtlen hatásait a gazdaságok, a termelőszövetkezetek dolgozói fokozott erqfeszítésekkell igyekeztek ellensúlyozni és ennek voltak eredményei is. Mindemellett a termelést nem sikerült a tervezett ütemben növelni, és ez most meghatározza jövő évi feladatainkat. Az 1977. évi termelési célok jelentősek, véleményem, hogy teljesítésük több tekintetben az eddiginél magasabb színvonalú munkát igényel a mezőgazdasági üzemektől. Fokozott figyelmet szükséges fordítani a gazdálkodás, a termelés belső tartalékainak feltárására és hasznosítására, a termelékenység növelésére. Helytelen lenne, ha a termelés egyes területein ez évben elért mérsékeltebb eredményeket néhány üzemnél, a növénytermesztés, az állattenyésztés alacsony hozamait csak az időjárás hatásával magyaráznánk és esetleg a jövő évi terveink végrehajtását is csupán ettől tennénk függővé. Meggyőződésem, hogy a mezőgazdasági termelés további növelésének a lehetőségei adottak és ezek kihasználásával a terv teljesíthető. Erre szeretnék néhány példát elmondani. Igen fontos és féltett természeti kincsünk a termőföld, tehát nem mindegy, hogy hogyan hasznosítjuk. Ha csak Fejér megyéből merítek példát, az tapasztalható, hogy az azonos, vagy közel azonos termőhelyi adottságokkal rendelkező üzemek termésátlagai igen eltérően alakultak. Nem ritka, hogy egyik termelőszövetkezet 50—60 százalékkal magasabb termésho-