Országgyűlési napló, 1975. I. kötet • 1975. július 4. - 1977. december 16.
Ülésnapok - 1975-14
953 Az Országgyűlés 14. ülése, 1976. december 17-én, pénteken 954 tani. Problémáinkat az illetékes szervek ismerik. Bízom abban, hogy pártunk és kormányunk megérti nehéz helyzetünket és segít azért, hogy a jövőben jobban gazdálkodhassunk, többet termelhessünk, mi is többet tehessünk népgazdaságunk asztalára. Tisztelt Országgyűlés ! Hozzászólásomban főleg a mezőgazdaság gondjaival, problémáival foglalkoztam. Nem azért, mert eredményekről nem lehetne számot adni. Igenis lehet. Sokat fejlődtünk, nagyon szép eredményeink is vannak, de ahhoz, hogy a tervben számunkra előirányzott dinamikus fejlődést elérjük, még nagyon sokat kell tennünk. Nem megoldhatatlan feladatokról, olyanokról van szó, amelyekben közösen, gyorsan, hatékonyan kell cselekednünk. Amit elmondtam, nem azzal a céllal mondtam, hogy a gyakorlatban dolgozók felelősségét csökkentsem. Elismerjük, rajtunk nagyon is .sok múlik, de nem minden. Vannak szakirányító szerveink, akik ellenőriznek és képeznek bennünket. Szerintem, ha eredményeink közösek, hibáink is közösek. De egy valami nem közös: akik ezt nagyon megérzik, azok a tsz dolgozói és vezetői. Veszteség esetén fizetésünk 80 százalékáért dolgozunk, míg például az állami egészségügy talán akkor is prémiumot kap, ha egy borjú sem marad. Jó volna, ha közös teljesítményben dolgoznánk. Akiknek munkájától, szakirányításától függ a mezőgazdaság eredménye, jó volna, ha azoknak a mezőgazdasági jövedelmétől is függene valamilyen formában az anyagi elismerése. De úgy gondolom, hogy ezt más területekre sem ártana kiterjeszteni. Beszélünk szervezetlenségről, pazarlásról, amelyek nem objektív okok, nem elsősorban a dolgozók hibái, hanem a szakvezetés, szakirányítás, szakellenőrzés hiányosságai. Miért nem veszik észre, amikor sokszor annyira látható, hogy az ember orron esik bent. Miért nem veszik észre felelősségüket? Vajon anyagilag mennyire érzik ezt? Nem hiszem azt, hogy nagyon, mert ha így lenne, nagyon sok szegény vezető lenne, ami pedig nincs. Németh Károly elvtárs tegnap azt mondta, nemcsak a szakirányítás legalsó szintjén fordulnak elő hibák. Én előző gondolatsoromat folytatva javasolnám: ösztönözzük az eddigieknél jobban a szakirányítást. De ne csak a legalsó szinten! Véleményem szerint szükség volna egy átfogó érdekeltségi rendszer központi kidolgozására. A tervek feszítettségének ösztönző ereje mellé jó segítség lenne. Tény: ha az embert ösztönzik, jobban dolgozik. Nekünk pedig mindnyájunknak jobban kell dolgoznunk azért, hogy jobban is élhessünk. Még egy problémát szeretnék megemlíteni, amire otthon nagyon megkértek. Az adminisztrációról van szó, amiről sokat beszélünk, határoztunk is, de változást nemigen veszünk észre. A jelentések, statisztikák darabszámra csökkentek ugyan, de terjedelmük és bonyolultságuk többszörösére növekedett. Az illetékesek ,elismerésre méltóan" megkerülték az idevonatkozó határozatot. Tisztelt Országgyűlés! Zala megye 1976. évi költségvetését az előirányzatnak megfelelően teljesítette. Mi, Zala megyében mindent megteszünk a ránk háruló feladatok maradéktalan teljesítéséért. Azért is, hogy mezőgazdaságunk az országos színvonalhoz felzárkózzék. A költségvetési előterjesztést elfogadom és megszavazom, bízva abban, hogy jövőre egy gazdagabb költségvetést szavazhatunk meg. (Nagy taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Az ülést 20 percre felfüggesztem. (Szünet: 11.27—11.57. — Elnök: PÉTER JÁNOS) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Tanácskozásunkat folytatjuk. Dr. Szilágyi Gábor képviselőtársunk felszólalása következik. DR. SZILÁGYI GÁBOR: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Elvtársak! Az 1977. évi népgazdasági terv teljesítésének egyik sarkallatos kérdése, hogy a termelés növelését a termelékenység emelkedése útján érjük el. Hogy célunk eredményesen megvalósuljon, továbbra is nagy figyelmet kell fordítanunk a munka- és üzemszervezésre, a munkaerő-gazdálkodásra, a munkafegyelem javítására. Hajdú-Bihar megyében is annak ellenére, hogy a munkaerőforrások kimerülőben vannak a gazdálkodó szervek kevés kivétellel az V. öléves tervüket növekvő létszámfejlesztéssel tervezték. Az 1976. évi gazdaságpolitikai tapasztalatok birtokában a megyei pártbizottság állásfoglalása nyomán egyre több olyan kedvező jelenséggel találkozhatunk, hogy a növekvő termelési feladatokat változatlan létszámmal, esetleg létszámcsökkentéssel, ésszerű munkaerőgazdálkodással, a hatékonyság fokozásával oldják meg. Sorra-rendre kezdjük belátni: nincs más út, mint a meglevő fegyelmezett dolgozókra támaszkodni, s ezzel az erővel okosan, ésszerűen gazdálkodni. Az utóbbi időben a gazdálkodással kapcsolatban megjelent kormányrendeletek, miniszteri utasítások nagyobb önállóságra, cselekvésre késztetik valamennyi szinten a vezetőket. Amellett, hogy a. minisztériumok, országos hatáskörű szervek foglalkoznak az adminisztrációs munka egyszerűsítésével, a kevéssé hasznosított jelentések, beszámolók, nyilvántartások kiiktatásával, a középszintű szerveknek, a vállalatoknak, intézményeknek is egyre nagyobb figyelmet kell szentelniük erre a kérdésre. Ezzel azt is szeretném kifejezésre juttatni, hogy a vállalati gazdálkodás területén van mit tennünk a termelés tartalékainak feltárásában. A munkaerő-gazdálkodásban napjainkban nagyobb szerepe van az erők belső átcsoportosításának, a közvetlen termelőerők ezúton való növelésének. Érdemes megvizsgálni, hogy amikor nagy létszámfeleslegünk volt. nem voltunk-e bőkezűek az adminisztrációs, az alkalmazotti létszám elosztásában és ahol túlbiztosítottuk magunkat, ott szükséges levonnunk a
