Országgyűlési napló, 1975. I. kötet • 1975. július 4. - 1977. december 16.

Ülésnapok - 1975-14

951 Az Országgyűlés 14. ülése, 1976. december 17-én, pénteken 952 ahogy ezt a jelentés is hangsúlyozza. A lemaradásban szerepet játszik a mezőgazdaság, amelynek termelési eredményeit különösen kedvezőtlenül befolyásolja az állatállomány, és annak hozamainak lassú növekedése. Hozzászólásomban, mint íőállattenyésztő, a lemaradás okairól fogok beszélni. Tisztelt Országgyűlés ! Az állattenyésztés fejlesztésére milliárdokat áldoztunk. Az alacsony színvonal mégsem véletlen. Egy folyamat eredménye. De nézzük meg pár gyors képben, minden magyarázat nélkül. Először is a szarvasmarha-tenyésztés fajtakérdését. A jól bevált magyartarka kitenyésztésével nem sokat törődtünk. Helyette súlyos dollármilliókért hoztuk a legkülönbözőbb nyugati fajtákat. Keresztezési szenvedély lett úrrá, persze állami pénzen. Sokan csodafajtában reménykedtek, közben elfelejtették, hogy a magyartarka azért nem adja a tejet, mert nincs megfelelően takarmányozva, gondozva, fejve, szelektálva. Aminek az lett az eredménye, hogy , nem egy helyen annyi tejet sem fejtek a nagyüzemi tehéntől, mint amennyit az igavonó tehén adott. Végül is országunk történetében először tej importra szorultunk. Ki ezért a felelős? Sokak szerint a magyartarka marha, mert nem adott több tejet. Szerencse, hogy nem tud beszélni. Azért mondtam el ezeket, mert véleményem szerint nem a magyartarka tehén a fő felelős a tejimportért, az import marhákra kiadott dollármilliókért. Ügy érzem, amiért évszázadokon át hűségesen szolgálta, élelmezte, tejjel, hússal ellátta népünket, húsexportunkat adta — még mielőtt végleg kiirtanák, legalább igazságot szolgáltassunk neki. (Derültség.) Másik nagy gondunk a tartástechnológia, amiben a legkülönbözőbb végletek érvényesültek. Például, nem is kell tető a szarvasmarha feje fölé, a havon is megalszik. Kiderült, nem egészen így van. A következő változat szerint légkondicionálással és minden igényt kielégítő betonépületekre van szükség. Odáig jutottunk, hogy ma egy tehén férőhelye többe kerül, mint egy családi ház egy főre jutó költsége. A szakosított szarvasmarhatelepek közös jellemzője a magas költség. És még az, hogy sok közülük csak milliós átalakítás után felelt meg az igényeknek. Lehet, hogy ezért is a marha a fő felelős, amiért nem alkalmazkodott az emberek elképzeléséhez? Ha szűk volt a helye, miért nem húzta össze magát, nem igaz? A tervezőirodák, talán mert érdekeltségi rendszerük erre ösztönzi őket, túlságosan drága épületeket terveztek, amelyek ráadásul nem is mindig feleltek meg az állattartás követelményeinek Kifelejtették a számításból, hogy a szarvasmarha biológiai lény, ezért néha úgy terveztek, mintha csak képen láttak volna tehenet. Mentségükre legyen mondva, a terveket jóvá is kellett hagyni, és el is kellett fogadni valahol. Ez is megtörtént, sajnos. Az állattenyésztés fejlesztésére áldozott milliók nem ki«s része ezért nem ért célba. A jövőben olyan tervekre, istállókra van szükség, amelyek olcsók, de a célnak mégis megfelelnek, ahogyan ezt az új minisztériumi irányelv is megfogalmazza. Gyakorlati megvalósításához persze az is szükséges, hogy a tervezők az eddigieknél érdekeltebbek legyenek a gazdaságos épületek tervezésében. Na és persze az is jó volna, ha a tervet jóváhagyók is. Tisztelt Országgyűlés! Hadd szóljak néhány szót az állategészségügyről is. 1975-ben a borjúés malacelhullásunk 18 százalékos volt. De volt olyan év is, mint például 1972, amikor az összes sertésállománynak közel 40 százaléka hullott el. Ez több mint egymillió sertést jelentett csak a közös gazdaságokban. Ezek az adatok a népgazdaságunkat ért milliárd forintos kárról beszélnek. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy állategészségügyünk hatékonyságát a megelőzés, a gyakorlati segítségnyújtás oldaláról erőteljesen fokozni kéli. Ha ez pénzkérdés, áldozzunk rá többet. Megéri, azonnal többszörösen térül meg. Tisztelt Országgyűlés! Az érvényben levő szarvasmarha-támogatási rendszerünk köztudottan nem a legjobban szolgálta a termelés ösztönzését. A tehénlétszámadat 20 ezer forintos dotáció szókincsünket gazdagítva létrehozta az úgynevezett ,,főkönyvelői" teheneket. Ezeknek közös jellemzője az, hogy nem termeltek sem borjút, sem tejet, de mivel ettek, „fogyasztották" a jövedelmet. Nem juthattak a kiselejtezés sorsára, mert a gazdasági ösztönző a jászolhoz kötötte őket. A támogatási rendszer változtatása egy kicsit el is késett. Akkor jött, amikor a tejtermelés már visszaesett. A jövőben — amint Németh Károly elvtárs is mondta — rugalmasabban kell reagálnunk az élet változásaira. Ha a bajt nem tudjuk megelőzni, legalább a gyógyítással ne késlekedjünk. A szarvasmarha-támogatási rendszer a zalai termelőszövetkezeteket különösen hátrányosan érintette. Hozzáteszem: igazságtalanul. Pórul jártunk azért, mert népgazdasági érdeket szem előtt tartva az átlagosnál jóval több szarvasmarhát tartottunk a program megjelenése előtt is, mikor a gazdaságtalanság miatt sokan baromfit telepítettek vagy gombot gyártottak a tehénistállóban. Az érvénybe lépett közgazdasági szabályozók sem jelentettek előnyt számunkra. Szomorúan kell elmondanom: a zalai tsz-ek nagyrésze elszegényedett, tartalékalapjaik elfogytak., nem képesek a bővített újratermelésre. Az állattenyésztésben gépesítés, korszerű férőhely, szociális létesítmények hiányában súlyos munkaerőgondokkal küzdünk. Lemaradásunkhoz nagymértékben hozzájárult a túlzott állattenyésztésre, elsősorban a szarvasmarhatartásra való berendezkedés. Az országos átlaghoz viszonyítva száz hektár mezőgazdasági területre vetítve 33 százalékkal több szarvasmarhát tartunk. Az értékesítési bevételből az állattenyésztés 43 százalékkal, a növénytermesztés 19 százalékkal részesedik. Ez országosan éppen fordítva van. Miért fontos ez? Azért érint bennünket súlyosan, mivel a növénytermesztés 23 százalékos n vereségével szemben az állattenyésztés csak 2 százalékot, vagyis 11-szer kevesebbet produkál. Az átlagosnál rosszabb termőhelyen Gazdálkodva, a hátrányosan ható szabályzók súlvát a je- lenlegi termelési szerkezettel nem tudjuk elviselni. De én nem akarok zalai panasznapot tar-