Országgyűlési napló, 1975. I. kötet • 1975. július 4. - 1977. december 16.

Ülésnapok - 1975-14

935 Az Országgyűlés 14. ülése, 1976. december 17-én, pénteken 936 elé állítják vállalatainkat, szétzilálja az építő szervezetek kapacitását. Látnunk kell, hogy a gyorsítás jelenleg csak valamilyen más munka terhére történhetik. Az előkészítő munka javításával, annak eredményeként a szervezettség javulásával el kell érni, hogy az eredménynek, azaz a beruházások zavartalan megvalósításának feltételei ne csak gyorsítással legyenek megteremthetők, hanem jellemzővé váljanak az egész beruházási, kivitelezési folyamatra. Hogy ez nem irreális cél, ezt éppen az ez évi eredmények, a jól előkészített, s a meghatározott időre, a tervezett összegen belül elkészült beruházások bizonyítják. A gazdaságosság, a nyereségelőirányzat teljesítésének szépséghibája, hogy ez a túlteljesítő és a nem teljesítő szervezetek eredményének egyenlege. Vannak olyan vállalatok hosszú idő után, amelyek veszteséggel zárják az évet, a kívánatosnál sokkal nagyobb a nyereség szóródása. Meg fogjuk vizsgálni a veszteséges vállalatok munkáját, ahol szükséges, segítjük a vezetést, ahol a veszteségnek egyéb okai vannak, azokat megszüntetjük, minél előbb. t Állandóan az érdeklődés középpontjában áll az építőipari kapacitások kérdése. Erről tegnap itt a hozzászólásokban is nagyon sok szó volt. Nagyon gyakran elhangzik, hogy van pénz, de , nincs kapacitás. A kapacitást leegyszerűsítve egyszerűen csak arra szűkítik le. hogy legyen egy vállalat, amely vállalja a kivitelezést, és sokszor ennek az a következménye, hogy olyan beruházások is elkezdődnek, amelyeket nem lett volna szabad elkezdeni. Mert itt nemcsak egy vállalatról, hanem anyagról, gépekről. berendezésekről is szó van. A továbbiakban erről a kérdésről szeretnék néhány szót szólni. Az építőipari kapacitások fejlesztésének lehetőségét meghatározzák a rendelkezésre álló anyagi eszközök. Az V. ötéves tervben az építőipari ágazat fejlesztésére 20 milliárd forint áll rendelkezésre. Ez az összeg a tervben rögzítve van. megielölve a felhasználás területeit és ütemét. Ezen különösen a jelenlegi helvzetben. íiiabb igénvek felmerülése esetén sem lehet érdemben változtatni. A munkaerő-helyzet sem biztató. A tervezett létszámot nem valószínű, hogv biztosítani lehet. Különösen sűlvos a fővárosi építőipari vállalatok helyzete, ahol évek óta fogy a létszám. Fontos feladat a kielégítetlen igények helvzetének tisztázása, többek között az is. hogy mennyi tulajdonképpen a kielégítetlen igény, mert vannak olyan beruházók, akik tíz helyen is jelentkeznek beruházásaikkal, és mint kielégítetlen igényt tíz helyen regisztrálják. Meg kellene nézni, mennyire reálisak ezek az igények, hogyan illeszkednek a népgazdasági tervbe, van-e rájuk anyagi fedezet — itt ismétlem, nemcsak pénz, hanem egyéb anyag is, szó szerint — megvalósításuk sorrendisége mennyire fontos a népgazdaság és a lakosság számára. A fővárosban például az ötéves tervben hozzávetőlegesen 170 milliárd forint építési igényt kell kielégíteni, és a rendelkezésre álló kapacitás kb. 5—6 milliárd forinttal kevesebb. Hasonló helyzettel találkozunk vidéken is. Mindebből az következik, hogy az igényeket sorolni kell. 1977 első hónapjaiban az eddigi gyakorlatnak megfelelően megkeressük a megyék vezetőit, hogy egyeztessük a feladatokat és a megyében levő kapacitásokat összehangoljuk az egész építőipar lehetőségeivel. Ezt teszszük a nagyberuházások esetében az érdekelt tárcákkal, hogy a rendelkezésre álló erőkből minél több igényt ki tudjunk elégíteni. Ezek után egyértelmű, hogy a fő feladat a rendelkezésre álló lehetőségek minél jobb kihasználása, a meglevő és a további tartalékok felkutatása. Hogy milyen további lehetőségek állnak rendelkezésre a fejlesztéshez, az nagyrészt a vállalatok jobb munkájától is függ. Gondolok itt elsősorban a munkaerő, a berendezések, a gépek minél racionálisabb kihasználására, a korszerű és szerelő jellegű, élőmunkát megtakarító módszerek bevezetésére. Minthogy újabb létszámfelvételekkel nem számolhatunk, jobban kell szerveznünk a munkát, biztosítanunk a feltételeket a tervszerű folyamatos munkára. A munkások szociális helyzetének további javításával elő kell segíteni a munkaerő megtartását. A munkaerőt megfelelően kihasználni csak úgy lehet, ha a munka feltételeit folyamatosan biztosítani tudjuk. Előre pontosan meg kell határoznunk a feladatokat vállalati, munkahelyi mélységben és ezek végrehajtását következetesen számon kell kérni. Az általános jellegű, meg nem alapozott intézkedések esetén a munkaerő jobb kihasználása csak óhaj marad. A lógosok és a munkakerülők elleni harcban a munka megszervezése mellett támaszkodni kell a döntő többséget képviselő, becsületes, jól dolgozó munkásokra, akiktől azt kérjük, hogy ne tűrjék el a munkahelyen a lazaságot, ne tűrjék, hogy a munkafegyelem lazításával munka nélkül bért lehessen kapni. A munkájukat nem megfelelően végző dolgozókkal szemben a vállalatoknak szigorúan kell eljárni. A fegyelmet megfelelő szankciók alkalmazásával, végső soron akár az ilyen dolgozók elbocsátásával is meg kell teremteni. Ezzel a vállalat csak jól jár, mert az ilyen dolgozók nem hiányoznak a termelésből, csak rontják a fegyelmet, magatartásukkal sértik a becsületesen dolgozók hírnevét és önérzetét. A tervteljesítési mutatók azt igazolják, hogy az építésügyi ágazat egyes szektoraiban alacsony a termelékenység. Ennek megváltoztatása nagy tartalék lehet, mert a becslések szerint ez az építőipari kapacitásoknak mintegy 20—30 százalékát érinti. Meg kell tenni, hogy ezeken a területeken emeljük a termelékenységet, elsősorban az alapvető műszaki igények biztosításával, típusszerkezetek alkalmazásával, esetleg szakemberek átadásával. Arra törekszünk, hogy a gépek jobb kihasználása érdekében javítsuk a gépkölcsönzés rendszerét, a meglevő gépek tervszerű hasznosítását, a gépláncok komplettírozását és a tartalékalkatrész-ellátást. Egy nagyon fontos területe lehet és az is a kapacitásoknak a technológiai váltás ütemének