Országgyűlési napló, 1975. I. kötet • 1975. július 4. - 1977. december 16.

Ülésnapok - 1975-14

937 Az Országgyűlés 14. ülése, 1976. december 17-én, pénteken 938 a gyorsítása. Annak érdekében, hogy el tudjuk egyszer dönteni: lassabban, valamelyest olcsób­ban építsünk-e, vagy valamelyest drágábban, de gyorsan, fel kell tárni a gyors építés előnyei­ből származó gazdasági tényezőket és össze kell hasonlítani ezeket az egyszeri bekerülés össze­gével, hogy a döntéseket — az alkalmazott mód­szert illetően — az összes körülmény figyelem­bevételével tudjuk meghozni. Az építőipar munkája széles társadalmi ré­tegek igényét közvetlenül elégíti ki. Ezért a tár­sadalom érdeklődésének középpontjában áll, el kell viselni a társadalom jogos, esetenként bán­tó kritikáját is. A szerelő-jelleg fokozása bő­víti, szélesíti az építőipar anyagellátásának tár­sadalmi bázisát is. A felhasznált anyag körül­belül 40 százalékra készül, a klasszikus érte­lemben vett szilikát alapú építőanyagiparban. Hatvan százalékát egyéb gépészeti, kohászati, vegyi üzemek adják. Tehát az igények kielégí­tése mind szélesebb körű együttműködést igé­nyel. Az építőipari termékek költségét befolyá­solja, hogy a számára biztosított anyagok, be­rendezések, szerelvények milyen termelési szín­vonalon készülnek, mennyibe kerülnek, továb­bá, hogy milyen azok minősége. Ezért is fon­tos, hogy javuljon az együttműködés az érin­tett ágazatokkal. Azt kérjük, hogy ne csak igé­nyeket támasszanak velünk szemben, hanem színvonalasan elégítsék ki az építőipar anyag­igényét. Az 1977. évi feladatok teljesítése döntő az egész ötéves terv további alakulása szempont­jából. Ennek a felelősségnek a tudatában az épí­tőiparban minden területen javítani kell a mun­kát. Magasabb színvonalon, fegyelmezetten kell dolgozni a célok megvalósításáért. Engedjék meg az elvtársak, hogy én ezt az alkalmat felhasználva erről a helyről köszönt­sem az építőket. Nem azokat, akikre rendsze­rint hivatkozni szoktak, a lógókra gondolok. Nagyon sokszor átadunk komoly létesítménye­ket, amelyeket mindenki dicsér, hogy milyen szép, milyen jó. Mégis, mikor az építőipar bár­hol szóba kerül, a lógósokat emlegetik, nem ezeket az embereket, akik céltudatos, komoly munkával napról napra komoly alkotó munkát végeznek. Én azokat köszöntöm, akik a Hiltont, a lakásokat, a felüljárókat, a Metrót és sok min­den mást az országban, építenek. A becsületes embereket, akik nehéz körülmények között, családjuktól távol folytatják napról napra ezt a munkát. Ezeknek kívánok a jövő évre boldog új esztendőt és azt tolmácsolom számukra; bíz­vást számítunk rájuk a jövő évi feladatok vég­rehajtásában is. (Nagy taps.) A magam részéről javasolom a tisztelt Kép­viselő elvtársaknak az előterjesztés elfogadását. Köszönöm a figyelmüket. (Nagy taps.) ELNÖK: Szólásra következik Vaskó Mihály képviselőtársunk. VASKÓ MIHÁLY: Tisztelt Országgyűlés! A beterjesztett törvényjavaslattal egyetér­tek, törvényerőre való emelését támogatom, azt megszavazom. Azért támogatom a törvényja­vaslatot, mert annak célkitűzései összhangban vannak az ötödik ötéves tervben megfogalma­zott feladatokkal, a fő gazdaságpolitikai célok­kal. A jövő évi terv a szerény fejlődés mellett elősegíti a gazdasági egyensúly helyreállítását, tartósan megalapozó gazdasági folyamatok ki­bontakozását, és a népgazdaság egyensúlyi hely­zetének javítását. Az a véleményem, hogy a népgazdasági terv és az állami költségvetés készítői, megal­kotói figyelembe vették, hogy a gazdaság ez évi fejlődése alapvetően helyes irányú volt, de azt is, hogy a növekedés üteme sem az iparban, sem a mezőgazdaságban nem éri el a tervezet­tet és azt, hogy a rendelkezésünkre álló anyagi és szellemi erőforrások hasznosítása, tartalé­kaink mozgósítása nem volt kielégítő. Figye­lemmel voltak arra is, hogy tovább növekedtek az ország gazdasági terhei — bár kisebb mér­tékben, mint korábban — de az előttünk álló feladatok megoldása a tervben meghatározott célok elérése a feltételek oldaláról nézve ked­vezőtlenebb, mint amivel az ötödik ötéves terv számolt. A jövő évi előirányzatokat tanulmányozva, abból az olvasható ki, hogy legfontosabb fel­adatunk: elérni az ötödik ötéves tervidőszak első két évére kitűzött célokat. Ez azt jelenti, hogy maradék nélkül, egészében és részleteiben is teljesíteni kell a jövő évi feladatokat és rész­ben pótolni az 1976. évi lemaradást is. Szocia­lista gazdaságunk tervszerű, dinamikus fejlő­désének, az ötödik ötéves tervcélok elérésének ez elengedhetetlen feltétele. Jövő évi terveink éppen emiatt feszítet­tek, de reálisak, elérhetők abban az esetben, ha jobban használjuk ki a rendelkezésre álló erő­forrásainkat: különösen a termelés hatékony­ságának növelésében, a termelési szerkezet kor­szerűsítésében, a gazdaságos és versenyképes termékek részarányának növelésében, a gazda­ságtalan termékek ahányának csökkentésében, az üzem- és munkaszervezés javításában meg­levő vállalati lehetőségeinket. Mindezekben ma még nagyok a tartalékaink. Tisztelt Országgyűlés! Heves megye gazdaságának helyzetét ele­mezve az állapítható meg, hogy a fejlődés irá­nya, tendenciája gazdaságpolitikai céljainkkal alapvetően egyező. Egyes ágazatok, üzemek fejlődése között azonban különbség van, amely részben objektív, részben szubjektív okokra vezethető vissza. Az ipari termelés növekedése több mint 6 százalékkal meghaladja az elmúlt évit. A tervezett növekedést eléri vagy megha­ladja a szénbánya, az építőanyagipar, a gép­ipar és a könnyűipari ágazat, valamint a szö­vetkezeti ipar termelése. A villamosenergia­termelés a bázisszintnek felel meg, míg a kon­zerv, a hús, a cukoripar és az ércbányászat ter­melése az előző évhez képest csökken. A terv­től való lemaradás az élelmiszeriparban alap­anyaghiányra, a villamosenergia-iparban a ter­melőberendezés gyakori és tartós meghibáso­dására, az ércbányászatban szubjektív okokra vezethető vissza. A gépipari, a könnyűipari üze­meink és szövetkezeteink jelentős része ered­ményesen hajtja végre a gyártmányszerkezet

Next

/
Thumbnails
Contents