Országgyűlési napló, 1975. I. kötet • 1975. július 4. - 1977. december 16.

Ülésnapok - 1975-14

931 Az Országgyűlés 14. ülése, 1976. december 17-én, pénteken 932 (Elnök: INOKAI JÁNOS — 10.00.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Az ülést megnyitom. Napirendünk szerint folytatjuk a Magyar Népköztársaság 1977. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat tárgyalását. Bondor József építésügyi és városfejlesztési miniszter elvtársat illeti a szó. BONDOR JÓZSEF: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! A Faluvégi Lajos pénzügyminiszter elvtárs által ismertetett költ­ségvetés és a vita világosan mutatta, hogy 1977­ben sokkal nagyobb feladatokat ikell megolda­nunk, sokkal nehezebb célokat kell megvalósí­tanunk, mint 1976-ban. Magából a beszámoló­ból is, de a hozzászólásokból is kicsendült, hogy az építőiparnak ezeknek a feladatoknak a vég­rehajtásában rendkívül fontos szerepe van. Va­lóban az a helyzet, hogy az építőipar munkájá­val döntő módon járulhat hozzá az eredmé­nyekhez vagy lemaradásával ellenkező előjellel befolyásolhatja azokat. Én egynéhány olyan kérdésről szeretnék beszélni, ami tegnap itt a hozzászólásokból is kicsendült, de egyébként is állandó jelleggel foglalkoztatja az ország lakosait, egész társa­dalmunkat. Változatlanul legfontosabb tennivalóink kö­zé tartozik a lakásépítés. Ez a munka az építő­ipar feladatainak mintegy 25—30 százalékát te­szi ki, mégis azt mondhatom, hogy ez a tevé­kenység nemcsak a legfontosabb, de egyúttal a legbonyolultabb kérdés is, és azok közé a fel­adatok közé tartozik, amelyeknek politikailag is nagy jelentőségük van. A kérdés bonyolultsá­gát jelzi az is, hogy ma már nemcsak egysze­rűen lakások építéséről van szó, hanem a laká­sokkal egy időben kell megépíteni a kiegészítő beruházásokat is, tehát a kérdést komplexen kell kezelni. Amíg néhány évvel ezelőtt csak a lakás megépítése volt a téma, ma már nagyon oda kell figyelni, mert ezeket a beruházásokat is egy időben kell átadni a lakásokkal. Szeretnék szólni arról is, hogy az állami cél­csoportos lakásépítés mellett az építő- és az épí­tőanyag-iparnak nagy szerepe van a magánla­kás-építésben is. Nagyon sokan csak annyiban jelzik az állam részvételét ezekben az építkezé­sekben, hogy kölcsönt kapnak az emberek, pe­dig itt nemcsak kölcsönről van szó, hanem pél­dául milliárdos tételekben igényelnek téglát, ce­mentet, tetőfedő anyagokat, és ezt mind az épí­tőanyagiparnak kell a lakosság rendelkezésére bocsátania. Ha számba vesszük az építőipar lakásépítési munkáját, akkor ez az év eredményesnek mond­ható. Igaz, hogy még most, ebben az időben is folyik a harc a lakások átadásáért, de — ahogy ezt Faluvégi elvtárs beszámolójában jelezte — meg fog épülni a tervezett lakásszám, sőt lehet, hogy néhány száz lakással túl is teljesül. Ebben az évben már sikeresnek mondható az a törekvés is. hogy a lakások mellett az egyéb beruházásokat is átadjuk, és ez néhány kivétel­lel sikerült is. Az iskolák elkészültek, a keres­kedelmi hálózat vidéken is korszerű létesítmé­nyekkel bővült. Budapesten olyan korszerű áru­házakat adtunk át, mint a Skála és az óbudai Bevásárló Központ, amelyek színvonalban ki­elégítik a legmagasabb igényeket is. Átadásra került a nagyatádi kórház, a hé­vízi Thermal Szálló, és január l-re átadásra kerül a budapesti Hilton Szálló is. Budapesten olyan, az embereket közvetle­nül érintő beruházásoknál ért el az építőipar sikereket, mint a metró Deák tér—Nagyvárad téri szakasza, a Soroksári út befejezése és a BAH csomópont átadása. Az új lakások nemcsak megépültek és ott­hont adnak a dolgozóknak, hanem nagymérték­ben meghatározzák városaink képét is. Ma már nemcsak Salgótarjánt lehet emlegetni, mint a korszerű városépítés példáját, hanem méltán lehet felsorolni Szolnokot, Székesfehérvárt, Veszprémet, Zalaegerszeget és Kecskemétet is, amelyek az utóbbi években teljesen megújultak. Nem is beszélve nagyvárosaink, Miskolc, Deb­recen, Szeged, Győr, Pécs példájáról, a színe­sebb, szebb városkép kialakulásáról, városnyi új lakótelepek megépítéséről. Itt csak megemlí­teni szeretném, hogy például Budapesten öt év alatt egy Miskolcnál nagyobb város épült. Sikeresnek mondható a beruházásokon vég­zett építési tevékenység is. Ahogy tegnap Né­meth elvtárs elmondta, örömmel tölt el bennün­ket, hogy állandóan nő azoknak a beruházások­nak a száma, amelyek határidőre vagy éppen határidő előtt a meghatározott összegen belül épülnek meg. Faluvégi elvtárs méltatta az ez évre terve­zett és át is adott gyorsított beruházások telje­sítésének jelentőségét. Ezek a beruházások az­zal, hogy a tervezettnél előbb valósulnak meg és lépnek be a termelésbe, több milliárd forint­nyi eredményt is jelentenek a népgazdaságnak. Nemcsak az ez évi átadások voltak sikere­sek. Jó ütemben folynak a jövő évben átadásra kerülő gyorsított és kiemelt beruházások is. aminek nagy jelentősége van a jövő évi tervtel­jesítés szempontjából. A nehézségek ellenére eredményes munka folyik a gazdaságosság területén. Teljesülni fog­nak a jövedelmezőségi előirányzatok. Ha nem is a tervezett ütemben történik a termelés, az 1976. évi tervben előirányzott 117,3 milliárd forintot mintegy 2 milliárd forinttal túlteljesítik és ez döntő részben a termelékeny­ség növelésével történik. Az építőanyag-iparban a tervezettnél ala­csonyabb ütemben nőtt a termelés, ez azonban az igények kielégítésében zavart nem okozott. A tervezettnek megfelelő a termelés felfutása a legnagyobb létesítményekben, a Hejőcsabai Ce­mentgyárban. Ujabb anyagipari üzemek kezd­ték meg a termelést az azbeszt-cement iparban, a tégla-, a cserépiparban és az üvegiparban. Utemszerűen folyik a Bélapátfalvi Cementgyár építése. Mindenki meggyőződhet arról, aki az országban jár, hogy Magyarország tulajdon­képpen egy óriási építési telep. Falvakban, vá­rosokban, az ország minden részében dinamikus, hatalmas építkezés folyik. Mindezeket összegezve az 1976. év a hiá-

Next

/
Thumbnails
Contents