Országgyűlési napló, 1975. I. kötet • 1975. július 4. - 1977. december 16.

Ülésnapok - 1975-14

931 Az Országgyűlés 14. ülése, 1976. december 17-én, pénteken 932 (Elnök: INOKAI JÁNOS — 10.00.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Az ülést megnyitom. Napirendünk szerint folytatjuk a Magyar Népköztársaság 1977. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat tárgyalását. Bondor József építésügyi és városfejlesztési miniszter elvtársat illeti a szó. BONDOR JÓZSEF: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! A Faluvégi Lajos pénzügyminiszter elvtárs által ismertetett költségvetés és a vita világosan mutatta, hogy 1977ben sokkal nagyobb feladatokat ikell megoldanunk, sokkal nehezebb célokat kell megvalósítanunk, mint 1976-ban. Magából a beszámolóból is, de a hozzászólásokból is kicsendült, hogy az építőiparnak ezeknek a feladatoknak a végrehajtásában rendkívül fontos szerepe van. Valóban az a helyzet, hogy az építőipar munkájával döntő módon járulhat hozzá az eredményekhez vagy lemaradásával ellenkező előjellel befolyásolhatja azokat. Én egynéhány olyan kérdésről szeretnék beszélni, ami tegnap itt a hozzászólásokból is kicsendült, de egyébként is állandó jelleggel foglalkoztatja az ország lakosait, egész társadalmunkat. Változatlanul legfontosabb tennivalóink közé tartozik a lakásépítés. Ez a munka az építőipar feladatainak mintegy 25—30 százalékát teszi ki, mégis azt mondhatom, hogy ez a tevékenység nemcsak a legfontosabb, de egyúttal a legbonyolultabb kérdés is, és azok közé a feladatok közé tartozik, amelyeknek politikailag is nagy jelentőségük van. A kérdés bonyolultságát jelzi az is, hogy ma már nemcsak egyszerűen lakások építéséről van szó, hanem a lakásokkal egy időben kell megépíteni a kiegészítő beruházásokat is, tehát a kérdést komplexen kell kezelni. Amíg néhány évvel ezelőtt csak a lakás megépítése volt a téma, ma már nagyon oda kell figyelni, mert ezeket a beruházásokat is egy időben kell átadni a lakásokkal. Szeretnék szólni arról is, hogy az állami célcsoportos lakásépítés mellett az építő- és az építőanyag-iparnak nagy szerepe van a magánlakás-építésben is. Nagyon sokan csak annyiban jelzik az állam részvételét ezekben az építkezésekben, hogy kölcsönt kapnak az emberek, pedig itt nemcsak kölcsönről van szó, hanem például milliárdos tételekben igényelnek téglát, cementet, tetőfedő anyagokat, és ezt mind az építőanyagiparnak kell a lakosság rendelkezésére bocsátania. Ha számba vesszük az építőipar lakásépítési munkáját, akkor ez az év eredményesnek mondható. Igaz, hogy még most, ebben az időben is folyik a harc a lakások átadásáért, de — ahogy ezt Faluvégi elvtárs beszámolójában jelezte — meg fog épülni a tervezett lakásszám, sőt lehet, hogy néhány száz lakással túl is teljesül. Ebben az évben már sikeresnek mondható az a törekvés is. hogy a lakások mellett az egyéb beruházásokat is átadjuk, és ez néhány kivétellel sikerült is. Az iskolák elkészültek, a kereskedelmi hálózat vidéken is korszerű létesítményekkel bővült. Budapesten olyan korszerű áruházakat adtunk át, mint a Skála és az óbudai Bevásárló Központ, amelyek színvonalban kielégítik a legmagasabb igényeket is. Átadásra került a nagyatádi kórház, a hévízi Thermal Szálló, és január l-re átadásra kerül a budapesti Hilton Szálló is. Budapesten olyan, az embereket közvetlenül érintő beruházásoknál ért el az építőipar sikereket, mint a metró Deák tér—Nagyvárad téri szakasza, a Soroksári út befejezése és a BAH csomópont átadása. Az új lakások nemcsak megépültek és otthont adnak a dolgozóknak, hanem nagymértékben meghatározzák városaink képét is. Ma már nemcsak Salgótarjánt lehet emlegetni, mint a korszerű városépítés példáját, hanem méltán lehet felsorolni Szolnokot, Székesfehérvárt, Veszprémet, Zalaegerszeget és Kecskemétet is, amelyek az utóbbi években teljesen megújultak. Nem is beszélve nagyvárosaink, Miskolc, Debrecen, Szeged, Győr, Pécs példájáról, a színesebb, szebb városkép kialakulásáról, városnyi új lakótelepek megépítéséről. Itt csak megemlíteni szeretném, hogy például Budapesten öt év alatt egy Miskolcnál nagyobb város épült. Sikeresnek mondható a beruházásokon végzett építési tevékenység is. Ahogy tegnap Németh elvtárs elmondta, örömmel tölt el bennünket, hogy állandóan nő azoknak a beruházásoknak a száma, amelyek határidőre vagy éppen határidő előtt a meghatározott összegen belül épülnek meg. Faluvégi elvtárs méltatta az ez évre tervezett és át is adott gyorsított beruházások teljesítésének jelentőségét. Ezek a beruházások azzal, hogy a tervezettnél előbb valósulnak meg és lépnek be a termelésbe, több milliárd forintnyi eredményt is jelentenek a népgazdaságnak. Nemcsak az ez évi átadások voltak sikeresek. Jó ütemben folynak a jövő évben átadásra kerülő gyorsított és kiemelt beruházások is. aminek nagy jelentősége van a jövő évi tervteljesítés szempontjából. A nehézségek ellenére eredményes munka folyik a gazdaságosság területén. Teljesülni fognak a jövedelmezőségi előirányzatok. Ha nem is a tervezett ütemben történik a termelés, az 1976. évi tervben előirányzott 117,3 milliárd forintot mintegy 2 milliárd forinttal túlteljesítik és ez döntő részben a termelékenység növelésével történik. Az építőanyag-iparban a tervezettnél alacsonyabb ütemben nőtt a termelés, ez azonban az igények kielégítésében zavart nem okozott. A tervezettnek megfelelő a termelés felfutása a legnagyobb létesítményekben, a Hejőcsabai Cementgyárban. Ujabb anyagipari üzemek kezdték meg a termelést az azbeszt-cement iparban, a tégla-, a cserépiparban és az üvegiparban. Utemszerűen folyik a Bélapátfalvi Cementgyár építése. Mindenki meggyőződhet arról, aki az országban jár, hogy Magyarország tulajdonképpen egy óriási építési telep. Falvakban, városokban, az ország minden részében dinamikus, hatalmas építkezés folyik. Mindezeket összegezve az 1976. év a hiá-