Országgyűlési napló, 1975. I. kötet • 1975. július 4. - 1977. december 16.

Ülésnapok - 1975-13

911 Az Országgyűlés 13. ülése, 1976. december 16-án, csütörtökön 912 ez a kérdés a magánosok, illetve a családok, a fiatal orvosok és ápolónők számára egyaránt. A kórházépítést tulajdonképpen ezzel kellene kezdeni. Vannak országok, amelyekben már megtanulták ezt, mert még a vendégmunkások alkalmazásával sem tudnak eleget tenni a munkaerő-szükségletnek. Enélkül tartós dolgozói kollektívák nem alakulnak ki, márpedig a személyi összetétel stabilitása a szervezett, jó munka egyik feltétele. A javasolt megoldás folytatásaképpen a tartósan helyben maradók kórházon kívüli végleges lakásszükségletét egy-egy ötéves lakásépítési terv keretében a tanácsok maguk is meg tudnák oldani, és ezzel ismét felszabadítanák a kórházi lakásokat az újonnan belépők számára. A lakáskérdés megoldását megkívánja az egészségügy integrációs programjának annyira kívánatos sikere is, nem is szólva arról, hogy az etikai anomáliák ellen sokkal könnyebben lehetne így küzdeni, ha a pályakezdőket mentesíteni tudnánk a lakásért korán megkezdett pénzhajszától. Az egészségügyi dolgozók lakása nem az úgynevezett infrastruktúrába tartozik, hanem integráns része az egészségügyi alapszerkezetnek és összhangban van tulajdonképpen az ifjúsági törvénnyel is. Tisztelt Országgyűlés! Ügy gondoltam, hogy az érintett kérdések felemlítésére a költségvetés tárgyalása a legjobb alkalom. Kétségtelen, hogy legalábbis közvetve, az ország népének egészét érintő kérdésről, az egészségügyi ellátás fejlesztéséről és javításáról van szó. A növekvő munkaerőhiány, az intenzív fejlesztésre irányuló általános törekvés és a hatékonyság fokozásának nyilvánvaló szükségessége meg kell, hogy érlelje a közvéleményben azt a meggyőződést, hogy az egészségügyi ráfordításokat nem tekinthetjük fényűzésnek, sem egyszerűen társadalmi rendszerünk szociális felelősségérzetének a költségvetésben is visszatükröződő megnyilvánulásának, mert lényege szerint az egészségügyi ellátás a munkaerő termelésének, regenerálásának és újratermelésének nem is áttételes, hanem közvetlen eszköze. Köszönöm a figyelmet. (Taps.) ELNÖK: Felszólalásra következik Balogh László képviselőtársunk. BALOGH LÁSZLÓ: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselő elvtársak! Nagy tisztesség és felelősség itt az Országgyűlés fórumán felszólalni, véleményt mondani és állást foglalni az évről évre megismétlődő költségvetési vitában. Tisztesség, mert ezt képviselői felelősséggel, a választók nevében és megbízásából tesszük. Nagy felelősség, mert az általunk elfogadott költségvetés közvetlenül érinti minden magyar állampolgár életkörülményeit. A mostani költségvetési vita számomra a 14-ik. így 14 egymástól különböző, kisebb-nagyobb méretekben más és más gazdasági, társadalmi problémát, helyzetet kifejező költségvetés megtárgyalására gondolok vissza. Mindegyik költségvetésnek volt valami fő célja, ami éppen az akkor soron levő gazdasági és társadalmi problémák megoldására irányította a fő figyelmet. Ugyanakkor kifejeződött bennük népgazdaságunk gyarapodásának sokoldalú fejlődése. Nem nehéz megtalálni az 1977es költségvetési tervezetben az olyan feladatok sokaságát, amelyek ma mindennapi életünknek természetes, mondhatnók hétköznapi velejárói, s amelyeket néhány éve, illetőleg egy évtizede még mint nehezen vagy egyáltalán nem teljesíthető kívánalmakat kellett tudomásul vennünk. Az 1977. évi költségvetési javaslatnak megvan a sajátos, mai konkrét viszonyainkat kifejező jellege, amely keményebb helytállásra, hatékonyabb munkára és gazdálkodásra, szigorúbb és ésszerűbb takarékosságra ösztönöz. Ezzel együtt továbbra is létbiztonságot garantál és az életkörülmények további javítását teszi lehetővé, eddigi társadalmi és politikai céljaink elérését segíti elő. Fontos eleme, hogy gondol a jövőre, tartalmazza az V. ötéves terv 1977-re vonatkozó tervfeladatait, és ennek következtében tovább erősíti azt a bázist, amire a következő évek gazdaságpolitikai céljait építhetjük. Ezért fogadjuk el az 1977. évi költségvetés tervezetét teljes bizalommal és komoly felelősséggel. Tisztelt Országgyűlés! Áttanulmányozva az 1976. évi fejlődésről és az 1977. évi népgazdasági tervről kiküldött tájékoztatót, engedjék meg, hogy felszólalásomban a mezőgazdasággal kapcsolatos kérdésekkel foglalkozzam. Mint a népgazdasági tájékoztatóban is olvasható és a miniszter elvtárs expozéjában is hallottuk, a mezőgazdaság az 1976. évben, tehát az V. ötéves terv első évében nem tudta hozni az előirányzott tervét a szélsőséges időjárás miatt. Ez az egész 1976. évi népgazdasági terv teljesítésére és a népgazdaság fejlődésére kihatással van. Ez az időjárási kihatás az ország egyik élelmiszerbázisának, Békés megyének a mezőgazdasági tervteljesítését is érintette. 1975. október 1. és 1976. szeptember 1. között a megye átlagában 347 milliméter csapadék hullott, ami az 50 éves átlagnak 67 százaléka. Ilyen időjárás néhány évvel ezelőtt katasztrofális helyzetet teremtett volna. Ez évben a növénytermelés termelési értéke eléri megyénkben vagy némileg meghaladja az 1975. évit. Ez annak köszönhető, hogy gazdaságainkban jelentősen javult az agrotechnikai színvonal, emelkedett a műtrágyafelhasználás és a közösen művelt terület 45 százalékán iparszerű termelés folyik. Kiemelkedő eredménnyel járt a kalászos gabonatermelés. Búzából 43 mázsa volt hektáronként a termés. Még nagyobb is lehetett volna ez az eredmény, ha az üzemek között nem lenne az indokoltnál nagyobb differenciáltság. Például 1976-ban a legalacsonyabb átlagtermés 25 mázsa, a legmagasabb átlagtermés 60 mázsa volt nektáronként. Nőtt a termés egyik legfontosabb ipari növényünknél, a napraforgónál is, hektáronként 13,5 mázsás termést értünk el. A viszonylag nagy területen, több mint 18 ezer hektáron termelt cukorrépa terméseredménye mintegy 5 százalékkal alacsonyabb lesz a tavalyinál, örvendetes viszont, hogy a cukorkihozatal a tavalyinál jobb volt, így az előállított cukor lényegesen több.