Országgyűlési napló, 1975. I. kötet • 1975. július 4. - 1977. december 16.

Ülésnapok - 1975-13

907 Az Országgyűlés 13. ülése, 1976. december 16-án, csütörtökön 908 való alkalmazkodási képessége is meghatározza, nemegyszer korlátozza. Nem rubelelszámolású exportunk és im­portunk nagyobbrészben olyan termék, amelyek árkialakítását tőzsdei vagy más nemzetközi ár­jegyzések döntően tehát a világpiaci ármozgá­sok határozzák meg. Az ármunka javítását eb­ben a körben elsősorban a vételi és eladási idő­pontok jó megválasztásában látjuk. Ehhez a ter­melő és a külkereskedelmi vállalatok együttes erőfeszítése, a kérdés népgazdasági fontosságá­nak közös felismerése szükséges. Beszámolómban döntően az 1977. évi kül­kereskedelmi terv célkitűzéseivel, a megvalósí­tást elősegítő feladatokkal foglalkoztam. összefoglalóan megállapítható, hogy az 1977. évi külkereskedelmi terv feszített, ezért annak teljesítése minden gazdasági szervezettől összehangolt tevékenységet, széles körű össze­fogást igényel. A tervben levő feszítettség azon­ban reális és ezt szeretném hangsúlyozni. Ez évi eredményeink bizonyítják, hogy népgazda­ságunk a megváltozott körülmények között is képes nagyobb feladatok ellátására. Az elmúlt év eredményei, tapasztalatai jó alapot és bizto­sítékot fognak adni az 1977. évi feladataink teljesítéséhez. Ha teljesíteni akarjuk az V. öt­éves tervet, úgy szükség van egy ilyen gazda­sági növekedésre. 1977-ben ugyanis újabb lépé­seket kell tennünk az ötéves tervidőszak máso­dik felében ránk váró feladatok teljesítése ér­dekében. Ezért is helyes a tervnek az a kon­cepciója, hogy az 1976. évi külkereskedelmi le­maradást az 1977. év folyamán pótolni kell és a két év teljesítésének együttes mutatói felel­jenek meg az V. ötéves terv célkitűzéseinek. A terv nem kíván lehetetlent, csak azt, hogy a népgazdasági céljaink és lehetőségeink figye­lembevételével javítsuk gazdasági tevékenysé­günk színvonalát és a hatékonyságát. Vélemé­nyem szerint van olyan tartalék és erő a nép­gazdaságban, hogy ezt meg tudjuk valósítani. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásomat azzal, a bevezetőben már érintett, gondolattal szeretném befejezni, hogy a külkereskedelmi tevékenység nemcsak a szo­rosan vett külkereskedelmi apparátus, hanem az egész népgazdaság tevékenysége. Ilyen érte­lemben annak eredményességéért, hatékonysá­gáért, a terv célkitűzéseinek teljesítéséért egye­temleges felelősség terheli a gazdasági élet min­den ágát. Az egyetemleges felelősség pozitív jelei már 1976-ban érzékelhetők. Véleményem szerint azonban ez csak kezdetét jelenti annak a tevékenységnek és összefogásnak, melynek célja az V. ötéves terv maradéktalan teljesíté­se, a gazdasági egyensúly biztosítása, egyszóval a népgazdaság dinamikus fejlődése. Az 1977. évi költségvetést a tisztelt Ország­gyűlésnek elfogadásra ajánlom. (Taps.) ELNÖK: Dr. Petri Gábor képviselőtársunk felszólalása következik. DR. PETRI GÁBOR: Tisztelt Országgyűlés! A benyújtott törvényjavaslatot, amely össz­hangban van mind további terveinkkel, mind a mai lehetőségeinkkel, elfogadom és a tisztelt Országgyűlésnek elfogadásra ajánlom. Emellett azonban úgy gondolom, hogy a költ­ségvetés tárgyalása alkalmul szolgál rá, hogy ismét felhívjam a tisztelt Országgyűlés figyel­mét egészségügyünk alakulásának bizonyos gaz­dasági összefüggéseire, melyek humanitárius tö­rekvéseinket a hétköznapok valóságához igazít­ják, örömmel állapítható meg, hogy az utóbbi években egyre határozottabban bontakozik ki az egészségügyi kormányzat céltudatos törek­vése arra, hogy a társadalmi igényeket, vala­mint a tényleges szükségleteket és a tudomá­nyos fejlődés követelményeit a népgazdaság tel­jesítőképességével összehangolja. Elég hosszú időn át a gyorsan növekvő igé­nyek kielégítésében az átlagosnál jóval nagyobb mértékben voltunk kénytelenek támaszkodni a belső tartalékokra. A rákövetkező időszakot — a hiányok pótlásának sürgőssége folytán — az extenzív fejlődés jellemezte. Ez fejeződött ki a körzeti, a rendelőintézeti és a kórházi hálózat gyors és erélyes bővítésében. Végül az új egész­ségügyi törvény adott lendületet annak a nap­jainkban kibontakozó új irányzatnak, amely­nek legfőbb jellemvonása a fejlődés intenzív jellege, a hatékonyság fokozása, összhangban az egész népgazdaságunkban érvényesülő törekvé­sekkel. Ezeknek a szellemében szeretném fel­hívni a figyelmet egy olyan kérdésre, amelyet fontosnak gondolok. Nem csupán közvetlen na­pi esedékességénél fogva, hanem főként azért, mert az egészségügy közelebbi és távolabbi jö­vőjét is komolyan érinti. Ma délutáni felszóla­lásában Inokai elvtárs azt mondotta, hogy ő mint régi beruházási szakember nem tudja át­lépni a saját árnyékát és ezért beszél a beru­házásokról. Hát én most megkísérelem ezt a bűvészmutatványt: átlépem a saját árnyékomat és én is a beruházásokról beszélek, noha egyál­talán nem vagyok szakértő ezen a területen. Közelebbről az egészségügyi beruházásoknak a jelentésben is felpanaszolt elhúzódásáról szeret­nék beszélni. Igen régi kérdés, amellyel a szo­ciális és egészségügyi bizottság is ismételten foglalkozott —, sajnos nem sok eredménnyel. Nem vonom kétségbe — hisz magam is nem egy példáját láttam —, hogy a beruházások elő­készítése sokszor nem kielégítő, de ebben nem mindig az építtető a hibás. Németh Károly elv­társ hivatkozott — ugyan röviden — ma dél­után arra, hogy vannak olyan rendészeti korlá­tozások is, amelyek a kelleténél szigorúbbak és ezek is fékezik némelykor az építési beruházá­sokat. A beruházónak meg kell küzdeni nem­egyszer a tervezővel, aki gyakran szebbet, vagy jobbat, de mindenképpen másmilyent szeretne építeni, mint amilyenre az építtetőnek pénze van. Az egyeztetéskor mind a ketten fennakad­nak a kivitelezőn, aki nem rendelkezik éppen olyan technológiával, amilyent a tervező elkép­zel. Magáról a tényleges munkaerőhiányról, vagy az olykor humorba illő munkatempóról nem szólok. Ennek a mechanizmusnak — a szót idézőjelben használván — „áldozatul" esik az építtető, a beruházó, a pénzgazdálkodás, és végső soron a beteg, akiért a beruházás ké­szülne, nem is szólva a népgazdaságról, amely­nek jól átgondolt tervei így meghiúsulhatnak. A panasz olyan régi, hogy kívánatos volna to­vábbmennünk egy lépéssel.

Next

/
Thumbnails
Contents