Országgyűlési napló, 1975. I. kötet • 1975. július 4. - 1977. december 16.

Ülésnapok - 1975-13

905 Az Országgyűlés 13. ülése, 1976. december 16-án, csütörtökön 906 és értékesítési fejlődésünk, árustruktúránk világpiaci követelményeinek megfelelő alakítását. A nem rubelelszámolású viszonylatok között kiemelt figyelmet fordítunk a fejlődő országokkal fennálló, vagy kialakítandó kapcsolatainkra. Ezek a kapcsolatok már ma is nagy jelentőségűek és bizonyosak vagyunk benne, hogy a kölcsönösen előnyös együttműködés feltételei mind több országgal valósíthatók meg. A tervelőirányzatban foglaltaknak megfelelően 1977-ben a nem rubel viszonylatú behozatal volumenének növelését tervezzük, mintegy 8 százalékkal. Ugyanakkor a külkereskedelmi áruforgalom egyenlegének javítása megköveteli, hogy a kivitel növekedési üteme az import növekedési ütemét több mint kétszeresen haladja meg, és 17—18 százalék legyen. A legnagyobb feladat e tekintetben az idei csökkenés után az élelmiszeripari és mezőgazdasági ágazatokra hárul. A tervezett exportnövekmény mintegy 60 százalékát e két ágazattól várjuk. Emellett természetesen a többi ágazatnak is jelentős erőfeszítéseket kell tenniük a terv teljesítése érdekében. A szűkebben vett feldolgozóipar, azaz a gépipar, a vegyipar és a könnyűipar exportja a terv szerint együttesen 14 százalékkal emelkedik. Ha figyelembe vészük, hogy a rubelelszámolású export és a belföldi értékesítés is bővül, egyértelmű a feldolgozóipari ágazatok előtt álló feladat jelentősége. Mindezeket a tőkés világgazdaság adott politikai és gazdasági helyzetéből fakadó légkörben kell megvalósítani. Reálisan sok esetben számolnunk kell továbbra is a tőkés gazdaság fokozódó nehézségeiből eredő olyan magatartással, amely exportunk növekedése elé akadályokat gördít, vámhátrányokkal, esetenként exportunk mennyiségi korlátozásával. Jogosan merül fel a kérdés, milyen feltételek mellett lehet a feladatoknak eleget tenni. 1977-ben szabályzóink lényegében nem változnak. Eredményeinket tehát színvonalasabb irányítással, jobb munkaszervezéssel, a korszerű termelési formák alkalmazásával, a népgazdaság egyéb irányú tartalékainak feltárásával kell megalapoznunk. A módosult gazdasági környezetben különösen nagy a jelentősége annak, hogy a termelő és külkereskedelmi vállalatok kezdeményezőkészsége a tőkés export fokozása érdekében erőteljesen növekedjék. Szükséges, hogy a vállalkozást, kezdeményezést és ennek eredményét, a növekedést erkölcsi és anyagi ösztönzéssel is jobban alátámasszuk. Ezt hivatott elősegíteni az a minisztertanácsi határozat, amely előírja, hogy a termelő és külkereskedelmi vállalatok, valamint a vállalati vezetők munkájának megítélésében, anyagi elismerésében alapvető kritérium legyen az, hogy a vállalat tevékenysége mennyiben segíti elő a népgazdasági terv külgazdasági céljai teljesítésének megvalósulását. Általános megítélés szerint a külkereskedelmi és termelő vállalatok együttműködése, különösen az operatív mindennapi értékesítési Munkában számottevően fejlődött. Az elmúlt néhány évben lényeges előrehaladás következett be a termelő vállalatok külső piaci ismereteinek gyarapodásában. Mindez biztató előjel az előttünk álló feladatok szempontjából. Emellett tudjuk, hogy az együttműködés javításában további tartalékok vannak. E tartalékok felszabadítását célozza az a széles körű munka, melynek keretében a külkereskedelmi és termelő vállalatok konkrét együttműködési programokat dolgoznak ki. Eredményeket várunk a szállítási fegyelem erősítésében, a minőség javításában, a vevőkör szélesítésében, új típusú kereskedelmi megoldások alkalmazásában, mint például rendszerek exportjának megteremtésén, a fővállalkozói tevékenység kiszélesítésén, hosszú távú cégkapcsolatok kiépítésén, hosszú távú árumegállapodások létrehozásán. A fentiek mellett lényeges előrelépésre van szükség a vevőszolgálat, a szerviz, az alkatrészszállítás és általában a külső piaci szervezet fejlesztése tekintetében. A termelő-felhasználás igényeinek kielégítésére a termelő vállalatok között nem alakultak ki a munkamegosztás stabil rendszerei. Ez a végtermék-kibocsátás megbízhatóságát határidő, minőség stb. kérdéseiben károsan befolyásolhatja és negatívan hat külpiaci versenyképességünkre is. Az egyes vállalatok egyenkénti nyereségérdekeltsége ezen a téren a népgazdasági érdekkel nemegyszer ütközik és e probléma feloldása hazánkban még nincs kellően megoldva. A Külkereskedelmi Minisztériumnak is megnövekedtek a feladatai, ezért: — Elemzéseket végzünk arra vonatkozóan, hogy a kialakult jövedelmezőségi arányok a célkitűzéseknek megfelelően teszik-e érdekeltté a vállalatokat az exportban, nincs-e szükség új elemekkel való bővítésre. — Távlati gazdasági fejlődésünk keretében vizsgáljuk, miként vegyen részt hazánk a KGSTországok célprogramjainak megvalósításában. — Vállalatainkat ösztönözzük a szocialista, a fejlődő, a tőkés országok cégeivel kölcsönösen előnyös hosszú távú együttműködés kialakítására. Az elmondottakon túlmenően különféle intézkedéseket tettünk és teszünk a munka hatékonyságának növelése érdekében, a piaci munka javítása és különösen az ármunka területén. A terv irányelvei kiemelt feladatnak tekintik a cserearányok kedvező alakítását. A Külkereskedelmi Minisztérium által kiadott irányelvek alapján a külkereskedelmi vállalatok éppen ezekben a napokban vizsgálják meg újra ármunkájuk helyzetét és éves programokat készítenek a munka továbbfejlesztését célzó intézkedések kidolgozására és végrehajtására. A külkereskedelmi ármunka irányításának és ellenőrzésének hatékonyabbá tétele minisztériumunk tevékenységének egyik kiemelt feladatát képezi 1977-ben is. Arra törekszünk, hogy az ármunkával szemben reálisan támasztható követelményeket minél nagyobb mértékben kielégíthessük. Köztudomású azonban, hogy lehetőségeinket e vonatkozásban az áruforgalom struktúrája, a külső piaci áralakulások, valamint a termelésnek a külső piaci feltételekhez