Országgyűlési napló, 1975. I. kötet • 1975. július 4. - 1977. december 16.

Ülésnapok - 1975-13

901 Az Országgyűlés 13. ülése, 1976. december 16-án, csütörtökön 902 tészeti megoldásokat és korszerű gépek beállí­tását kívánja. A létesítések beruházásigénye az ásványbányászat saját forrásait meghaladja. A felvillantott lehetőségek egyaránt szol­gálják a termékszerkezet korszerűsítését, a nép­gazdasági célokkal egybeesőén az import csök­kentését és az export növelését. A meglevő ás­ványvagyon adja az alapot és a kötelezettséget is arra, hogy Tokaj hegyalj a ásványbányászatá­nak fejlesztését országos üggyé tegyük, és gon­dos mérlegelés alapján a lehetőségeknek meg­felelően segítést kérjünk. Az ásványbányászat gyökerei apró, szét­szórt tőkés vállalkozások talajába nyúlnak visz­sza. Csak a felszabadulás után szerveződött ön­álló iparággá, tehát viszonylag fiatal, még ak­kor is, ha egyes ásványfajták termelése a To­kaj-hegységben a XVI. századtól követhető. Fejlődésére a fiatalság dinamizmusa jellemző. A termelés mennyisége az elmúlt húsz év alatt tízszeresére nőtt, és erre az időre esik az összes előkészítőmű építése is. Napjaink ellentmondá­sa, hogy a piac mennyiségi és minőségi igényei gyorsabban növekednek, mint az ásványbányá­szat önerőből végrehajtható fejlesztése, holott az alap, Tokajhegyalja ásványvagyona rendel­kezésre áll. Nem tartanám javaslatomat teljes­nek, ha nem szólnék az iparág dolgozóiról, az ásványbányászokról. Az ásványelőkészítési mun­ka egészségre ártalmas voltát a hatórás mun­kaidő bevezetésével elismerték. A bérezés azon­ban jelentősen elmarad a többi bányászati ipar­ág mögött, és hátrányban vannak az ásványbá­nyászok szociális és kommunális ellátottság te­kintetében is. Nagy gondot okoz a szilikózis elleni védelem, a levegő tisztántartása, mely a dolgozók munkakörülményeinek javítását cé­lozza. Különösen áll ez a mádi őrlőműre. Tisztelt Országgyűlés! Népgazdasági érdek az export növelése, az import csökkentése. Ér­tékelve a nyersanyagok megnövekedett világ­piaci szerepét, indokolt és szükséges az ásvány­bányászat tényleges megsegítése központi for­rásokból. Ezért kérem, hogy a Nehézipari Miniszté­rium már az V. ötéves terv során bocsásson anyagi eszközöket az ásványbányászat rendel­kezésére a felszabadulás után kialakult dina­mikus fejlődés folytatásához és a VI. ötéves terv nagyobb beruházásainak előkészítéséhez. Javaslom továbbá az ásványbányászati dolgo­zók bérezésének, élet- és munkakörülményei­nek, szociális és kommunális ellátottságának más bányászati ágak szintjére való emelését, a lehetőségekhez mérten az 1977. év során. Tisztelt Országgyűlés! Bízom abban, hogy a felszólalásomban felvetett gondokat az ás­ványbányászati iparág és az abban dolgozók számára kedvező intézkedések követik. Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslatot összességében jónak tartom és elfogadom. Kö­szönöm a figyelmet. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Az ülést 20 percre felfüggesztem. (Szünet: 16.27—16.49 Elnök: INOKÁI JÁNOS) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Folytatjuk tanácskozásunkat. Dr. Bíró József külkereske­delmi miniszter elvtárs kíván szólni. DR. BÍRÖ JÓZSEF: Tisztelt Országgyűlés! Az 1977. évi költségvetés és a népgazdasági terv irányelvei nagy fontosságot tulajdonítanak a külgazdasági egyensúly javításának. Felszó­lalásomban az 1976. évi külkereskedelmi terv várható teljesítéséről és az előttünk álló év fel­adatairól kívánok szólni. A külkereskedelem helyzetét természetsze­rűleg nem tekinthetjük át függetlenül belső gazdasági fejlődésünktől. A nemzetközi gazda­sági kapcsolatok társadalmi-gazdasági életünk­kel szoros összefüggésben állnak. A termelés és a fogyasztás, valamint az export dinamikus kapcsolatban van egymással. Ezért a külkeres­kedelem előtt álló feladat nem lehet egyetlen ágazat, a külkereskedelmi ágazat ügye. Nyil­vánvaló ugyanis, hogy a külkereskedelmi for­galom gazdaságos növelése messzemenően at­tól függ, hogyan tudunk beilleszkedni a világ­gazdaság fejlődési folyamatába, mennyire tud­juk ipari és mezőgazdasági termelésünket al­kalmassá tenni arra, hogy a nemzetközi mun­kamegosztásban rejlő lehetőségeket optimálisan kihasználja. Bár természetes az a követelmény, hogy a szorosan vett külkereskedelmi appará­tusnak mind jobban kell dolgoznia, de teljesen világos az is, hogy az elért eredmény nem tu­lajdonítható egyedül csak ennek a szervezet­nek. Magyarországon a külkereskedelem, pon­tosabban fogalmazva a külgazdasági tevékeny­ség az egész népgazdaság tevékenységének eredménye. Még akkor is így kell ezt látnunk, ha a külgazdasági tevékenység természetszerű­leg a külkereskedelem területén a legkézenfek­vőbb, hiszen ez a népgazdasági ág közvetíti, szervezi és megvalósítja ezeket a folyamatokat. Ezért a külkereskedelmi tevékenységet folyta­tóknak fokozottabb a felelősségük. Az egész népgazdaságnak a fejlett szocialista társadalom építése és a világgazdaság követelményének szem előtt tartásával kell fejlődnie. Haladá­sunk egyetlen alternatívája a dinamikus, és ha­tékony termelés, az ezen alapuló, ezzel össze­függő külkereskedelmi orientáltság. Mindez ma azt jelenti elsősorban, hogy az export dinami­kusan növekedjék, az import lassúbb, de foko­zatosabb emelkedésével elégítse ki a népgazda­ság minden irányú mennyiségi, minőségi és vá­lasztéki igényét. Ilyen értelemben a külkeres­kedelem csak akkor lehet hatékony, ha a vá­zolt széles összefüggéseket figyelembe véve kap­csoljuk össze fejlődésünket a szocialista, a fej­lődő és a kapitalista világpiac folyamataival. Az 1976. évi külkereskedelmi forgalmunkat értékelve már ma biztonsággal megállapíthat­juk, hogy gazdasági fejlődésünkben megkez­dődött a helyes irány felé való haladás. Gazdaságpolitikai céljainkkal összhangban erősödött a végrehajtás tervszerűsége, a nép­gazdasági egyensúly helyreállításának folyama­ta. Javult a gazdasági munka hatékonysága, fokozódott a munka termelékenysége, és már eredmények születtek a termelési szerkezet kor­szerűsítésében, az anyag és az energia takaré-

Next

/
Thumbnails
Contents