Országgyűlési napló, 1975. I. kötet • 1975. július 4. - 1977. december 16.

Ülésnapok - 1975-13

887 Az Országgyűlés 13. ülése, 197 Igaz az, amit Németh elvtárs mondott, hogy a beruházásokból már sokat csinálunk jól, de meg kell mondani azt, hogy még mindig van, amit kevésbé jól vagy rosszul csinálunk. Sokat ront a beruházási munkán a beruházók felkészületlensége, mert sokszor lehetetlen helyzetet teremt a munka során. Minden tapasztalat arra utal, hogy a beruházások előkészítése az, amely megszabja a tevékenység színvonalát. Az elmúlt évtizedekben kialakult gyors technikai fejlődés megsokszorozta a beruházásokat a gazdaság minden ágában, és erősen megnövekedtek a beruházási nagyságrendek. Központi kérdéssé váltak az átfutási időkkel, a beruházási költségekkel, a beruházások műszaki-gazdasági eredményeivel és a beruházások megvalósításának módszereivel foglalkozó kérdések. Kialakult egy aránytalanság a beruházási követelmények és a beruházási piacon részvevők viszonyában, az igény és a megvalósítás között. Komoly elvárások és sokoldalú igények vannak a beruházást bonyolító szervekkel szemben. Elsőrendű követelmény a technológiai hozzáértés. A gyárépítés szempontjából ez a meghatározó tényező, mert elképzelhetetlen megbízható műszaki tervezés megfelelő technológia nélkül. Nyilván van, aki felveti a kérdést, hogy ma, amikor a technológiák közismerten adásvétel tárgyát képezik, miért szükséges a technológiában a saj'át ismeretek szerzése. Azért, mert eredményesen és megbízhatóan csak az vásárolhat technológiát, aki azt lényegében az eladóval csaknem azonos szinten ismeri. Vajon megfelelt ennek az ismeretnek a Mohácsi Farostlemezgyár technológiájának kialakításánál? A megbízható technológia mellett nagy súlylyal jelentkezik a műszaki tervezési tevékenység, mivelhogy a tervezés leginkább meghatározója a gyárépítés végrehajtási oldalának. Ez világosan érthető, ha arra gondolunk, hogy a gépgyárak, az építők, a szerelők tevékenységüket műszaki dokumentumok alapján végzik, j amelyeket a tervező készít. A terv alakítja élő gyárrá a technológiát és a terv az, ami lényeges befolyással van a megvalósítás költségeire. És mégis sokszor erre van a legkevesebb idő, pedig ceruzával több kárt lehet okozni, mint az esztergakéssel, de a hibát ceruzás állapotban könnyebb is kijavítani, mint amikor már készen van egy az egyben. A tervezéshez kapcsolódnak a fő berendezés kérdései, mert megbízható gyártás csak megbízható gépekkel képzelhető el. És még egy lényeges követelmény kapcsolódik a műszaki igényekhez, ez pedig: jó szervezési munkával biztosítani a kivitelezői kapacitás megfelelő felhasználását. Mindezt azért tartottam szükségesnek elöljáróban elmondani, mert dokumentálni akarom, hogy a beruházási tevékenység magasfokú műszaki és gazdasági szakismeretet, technológiai, tervezési és gyártási gyakorlatot kíván, mert sokoldalú szakmai követelményeket kell kielégíteni. Sokan vannak, akik beruházással vagy fővállalkozással foglalkoznak, de nem elegen, mert sajnos kevés közöttük az. aki jó felkészültségű. Többsége, főleg a kisvállalatoknál csak átmenetileg és nem egyszer csak utasításra fog- I 5. december 16-án, csütörtökön 888 laikozik beruházással, ezért nem is ambicionálja a fejlődést. Márpedig azoknak, akik éves költségvetésünkből több mint 160 milliárd forinttal gazdálkodnak, nem lehet felkészültségük gyengébb és hiányosabb, mint az ipar egyéb területén. Abból a sokoldalú szakmai igényből, amiről már szóltam, természetszerűleg következik az a javaslat, amit most mondok, hogy be kell venni egyetemi oktatásunkba a beruházási szakmérnökképzést is. Erre kényszerít bennünket a kormányzatnak az a jogos igénye, hogy a beruházások átfutási ideje egy esztendővel rövidüljön. Ez a cél, az egyéves rövidítés minden erőfeszítést és áldozatot megér, mert a jelenlegi beruházási előirányzatok mellett meghökkentő az a nagyságrend, amit meg lehetne takarítani ezzel a népgazdaság számára. Ez a nagyságrend 15 és 30 milliárd között helyezkedik el, a becslő vérmérséklete szerint, de nem kevesebb mint a világpiaci hitelkamat 7—10 százalék közötti hányada. Ehhez még csak annyit, hogy a beruházást bonyolító személyek szakmai színvonalának emelése sürgős, mert hatása, sajnos, csak évek múlva jelentkezik. Ahhoz, hogy a kormányzat igénye megvalósuljon, még sok minden egyéb is kell a szakképzés mellé. Az első, amivel törődnünk kell, a biztosított és biztonságos ipari háttér, és ezzel együtt helyre kell állítani a kooperáció becsületét és a szállítási fegyelmet. Nagyberuházásaink, de még egyes nagy berendezések gyártása is széles körű kooperációval készül. A kooperációval kapcsolatban örökzöld téma a kötőelemek ügye, ami miatt nem egyszer sok tízmilliós berendezések szállítása késik. A Csavaripari Vállalat könnyítendő lelkiismeretén, a megrendelt mennyiség 20—40 százalékát igazolja vissza, ezzel igyekszik kizárni a reklamáció lehetőségét, de a problémát ezzel egyáltalán nem oldja meg. Ehhez hasonló, amit az Elektromodul csinál. Sokszor a Művek által igényelt mennyiségnek a százszorosát kell a Műnek megrendelni, mert kevesebb darabszámot nem hajlandó elvállalni, és nem egyszer ezek a berendezések vagy igények importból származnak és ha szállítani akar a vállalat, akkor kénytelen tudomásul venni, vagy nem szerződnek vele. Ügy vélem, hogy megérne egy misét a termelőeszköz-kereskedelmi vállalatok problémáival is foglalkozni, mert állandó panasz és igény a gyártó vállalatok részéről, hogy azt a célt, ami miatt a termelőeszköz-kereskedelmi vállalatok születtek, a fölös készletek mobilizálása, illetve megakadályozása miatt, azok most két helyen rakodnak le. A kontingensek miatt melegen hengerelt árunál 50 tonnánál kevesebbet nem vállal a Mű, színesfémekből pedig 500 kilónál kevesebbet nem vállal a Mű. Akinek ettől kevesebb kell, az is kénytelen többet rendelni, és most egy hely helyett két helyen gyűlnek a befagyasztott készletek, részben a termelőeszköz-kereskedelmi vállalatnál, részben pedig a gyártó műnél. Éspedig olyan igényekkel szemben vannak ezek az anomáliák, amelyek komoly exporttételeket veszélyeztet-