Országgyűlési napló, 1975. I. kötet • 1975. július 4. - 1977. december 16.

Ülésnapok - 1975-13

889 Az Országgyűlés 13. ülése, 1976. december 16-án, csütörtökön 890 nek, mint a robbanásbiztos motorok, szerelvények, kapcsolók; nem látják el folyamatosan az ipart hidegen hengerelt szelvényekkel. El kellene dönteni, végső fokon mi kerül többe a népgazdaságnak, a magasabb készletráta a termelőeszköz-kereskedelmi vállalatoknál, vagy az exportkésedelmekből és szállítási késedelmekből adódó népgazdasági kár. Szükséges volna, hogy a pénzügyi szakemberek megvizsgálják annak a lehetőségét és célszerűségét, hogy a felhasználó vállalatok forgóalapjukból adjanak át forgóalaphitelt a termelőeszköz-kereskedelmi vállalatoknak, és egy helyen keletkezzenek a mobilizálható készletek. Megemlítenék néhány példát arra is, ahol a hozzáállás hiányzott elsősorban a szállító vállalat részéről. Különféle szovjet exportra kerülő elektronikus egységeket és készülékeket, amelyeknek ez évi rátája 27 millió forint, 95 százalékos készenlét mellett ebben az évben nyilván nem tudják kiszállítani, mert egyetlen diódatípus még hiányzik. Egyik nagy állami gazdaságunk klimatizáló berendezéseket rendelt baromfinevelő berendezésekhez, 4 millió forint értékben, egy darab tirisztor és két darab dióda hiánya miatt azt nem fogják nekik kiszállítani és nyilván ez majd jelentkezik jövőre a naposcsirke-export kérdésénél. Az Ózdi Kohászati Üzemek és a Székesfehérvári Könnyűfémmű részére különféle tirisztoros szabályozott hajtások nem kerülnek 8 millió forint értékben kiszállításra, mert egyetlen tétel, túlfeszültségvédő szelénoszlop, hiányzik. Ennek a néhány darabnak a gyártása lehet, hogy nem gazdaságos a gyártómű számára, de úgy látszik, a népgazdasági kár a gyártóművet egyáltalán nem izgatja. Ha már az anyagellátási anomáliákról beszéltem, szólni kell az anyag felhasználásáról is. Ez is csatlakozik a Németh Károly elvtárs által elmondott igényekhez, én. ha megengedik, egy-két adattal kiegészíteném azt, amit ő elvi síkon népgazdasági aspektusból említett. Az általam ismert legutóbbi statisztikai adatok szerint a szocialista gépipar 1975-ben közel *É millió tonna anyagot használt fel a termelés során, 75 százalékos késztermék-kihozatallal. Ebben az adatban a KGM. a szövetkezeti és a tanácsi iparvállalatok adatai is benne vannak, természetesen. A felhasznált anyag 25 százaléka 500 ezer tonna veszteség, jelentős része forgácsolási veszteség. Igaz. hogy ez a veszteség teljes egészében nem küszöbölhető ki. de ha csak egyötödét tudnánk megmenteni, az is 100 ezer tonna egv évben, ami pedig féltermék árban számolva 6.2 * milliard forint. Ezenkívül megtakarítunk még tonnánként 330 munkaórát, ami 13 ezer ember évi munkaidejének felel meg. S ha ehhez ho35*£teszszük még azt, hogv ha óránként legalább ° neroTfl többet tudnának kidolgozni az emberek márnedig ez az igény nem nagy igény, ha jól s7orvp>7nft a rrnmVfl. hn megvan w anvag. a szerszám, a készülék és a rajz, akkor P? e<*v esztendőben 10 ezer embernek megfelelő kapacitást jelent ez a két perc óránként és 3 milliárd termelési értéket. Sokat hozna a népgazdaság konyhájára, ha egy-egy objektív és hozzáértő bizottság elemezne egy adott beruházást, nemcsak azért, hogy mibe kerül, mert azt megcsinálja a bank, hanem ellenőrizné azt is, miért késett, mi volt a késés oka, vajon teljesíti-e azokat az igényeket, amelyekért épült, ki vannak-e használva a gépek, mert nagyon sok kihasználatlan gépi kapacitás van, nem mindig emberhiány, hanem rossz munkaszervezés miatt, és mégis újabb és újabb gépi beruházásokat csinálunk. Határozottabb ellenőrzés és bátrabb felelősségre vonás kell. Egyetértek ebben a kérdésben Németh elvtárssal éppúgy, mint Dancsák Lászlóné képviselőtársammal, rengeteg a tartalék még, amit a munka- és üzemszervezésre vonatkozó határozatok maradéktalan végrehajtása hozhat. A termelésirányítás korszerűsítése a gépipar legnagyobb tartaléka. Helyes programozással növelni lehet a kapacitást és ami még ennél is fontosabb, csökkenteni lehet a gyártási átfutási időket, javítani lehet a gép és műszak kihasználását, újabb létszám nélkül. Ez az igazi munkaerő-gazdálkodás, és nem a vágyálmokat kergető létszámnövelési óhaj. További tartalék a gépek és a berendezések megfelelő kiválasztása és a kiválasztott gépek műszaki paramétereinek jó kihasználása. Számtalan kirívó példával tudnám igazolni, hogy nagy súlyú és dimenziójú gépeken viszonylag kisméretű alkatrészek megmunkálása folyik, vagy nagy pontosságú gépeken igénytelen munkadarabokat munkálnak meg. Nagy értékű tőkés importból beszerzett igen nagy teljesítményű szerszámgépeken csak olyan teljesítményt hoznak ki, mint amelyet tőkés gép nélkül, meglevő hazai gépeken is elérhettek volna. Ezt a pár példát azért hoztam fel, hogy rámutassak azokra a lehetőségekre, ahol újabb beruházások nélkül, részint szervezéssel, de főleg szemléletváltoztatással, jobb hozzáállással sokat lehet tenni még a szocializmus építése érdekében. Sajnos sok emberből hiányzik a közreműködési készség, kialakult egy új zsargon, amely minden leckénél azzal kezdi, hogy miérl nem lehet, miért nem tudják megcsinálni ezt, vagy azt, amit meg akarnak rendelni náluk. Előveszik teljes repertoárjukat, nincs ember, adjanak át fejlesztési hozzájárulást, fizessenek akadályoztatást, fizessenek felárat. Ha mégis valamilyen utasításra csinálni kell nekik a leckét, %kkor már eleve arra építenek, ha valami cvikli csúszik be, akkor úgyis majd más lesz a hibás. Vannak itt közöttünk sokan, akik már végigültek egy-egy kooperációs értekezletet, azok már találkoztak ezzel a metodikával, s akik járatosak az ilyen értekezletekre, megállapíthatják, hogy ez a járvány terjedőben van. Radikális intézkedések kellenek a megszüntetésükhöz, már csak azért is, mert ez a jelenség vég nélküli vitákat szül. Tartok tőle, hogy ebben a magatartásban nem is mindig a túlzott vállalati ér-