Országgyűlési napló, 1975. I. kötet • 1975. július 4. - 1977. december 16.

Ülésnapok - 1975-13

871 Az Országgyűlés 13. ülése, 1976. december 16-án, csütörtökön 872 egészségügy egészének ellátása érdekében is te­vékenykednek. Tisztelt Országgyűlés! Társadalmi-gazdasági fejlődésünket jól tük­rözi az egészségügyben az utóbbi években vég­bement változás is. Az egészségügyi kormány­zat a gyógyító, megelőző munka színvonalának emelése érdekében egy sor országos jelentőségű intézkedést tett. Csupán példaként említem a táppénz és gyógyszerellátás reformját, az in­tegrációs rendeletet. Ugyanakkor a kormányzati erőfeszítésekkel kapcsolatban meg kell jegyez­ni, hogy a jó döntés is igényli a meggyőző mun­kát, az intézkedésekkel egy időben jobban kell gondoskodni azok helyes értelmezéséről, a vég­rehajtás feltételeinek megteremtéséről és ellen­őrzéséről is. A jövőben egyre jobban kell számolni azzal is, hogy az egészségügyi ágazatban, akárcsak az élet más területén, ha megoldunk gondokat, a fejlődés következtében magasabb szinten újabb igények, ellentmondások, feladatok jelentkez­nek. Példaként említek kerületünk intézményei­nek életéből néhányat. Az Országos Korányi TBC- és Pulmonológiai Intézet ez évben ünne­pelte fennállásának 75. évfordulóját. Az ünnep­ség deklarálta azt a tényt, hogy Magyarorszá­gon a tbc megszűnt népbetegség lenni. Ez ön­magában is jelenti az egészségügyi dolgozók tör­ténelmi hozzájárulását társadalmunk felemelke­déséhez. E nagy munka befejezésével egy idő­ben a volt tbc-s intézeteink hozzáfogtak profil­juk megváltoztatásához, korunk új krónikus be­tegségeinek, a rák, a bronohitis, az érrendszeri megbetegedések leküzdéséhez, vállalva a régi. megszokott beidegződésekkel szemben az újat, a vele járó összes gondokkal. Célszerű, e fenti példa alapján országosan is meggyorsítani a krónikus ideg- és belgyógyá­szati betegek elhelyezésére vonatkozó intézkedé­seket is. Másik példa a Fodor TBC Intézet egész pro­filiának megváltoztatása. Az intézet Országos Rehabilitációs Intézetté alakult át, amely gyó­gyítja a csökkent munkaképességű állampolgá­rokat, segíti munkába állásukat. Ki kell hang­súlyozni azonban, hogy ez csak orvosi rehabili­táció. Sajnos, a csökkent munkaképességűek fog­lalkoztatási rehabilitációja országos viszonylat­ban megoldatlan. Ez a feladat még előttünk áll. A szociális és egészségügyi bizottság által meg­bízott rehabilitációs albizottság, melynek tagjai között a Munkaügyi és Egészségügyi Miniszté­riumon kívül más ipari tárcák, a SZOT és az Országos Népi Ellenőrzési Bizottság képviselői is részt vesznek, e nagy gond megoldásában szintén vállal feladatot. Az Országos Testnevelési és Sportegészség­ügyi Intézetünk vezetői, kollektívája a társadal­mi igények, az olimpiai tapasztalatok figyelem­be vételével munkálkodik a sportegészségügy korszerűsítésén. Kérik és várják azonban azt is, hogy egész­ségügyi kormányzatunk az eddiginél többet ad­jon az anyagi, tárgyi és személyi feltételek biz­tosítása érdekében. Országos Onkológiai Intézetünk komoly erőfeszítéseket tesz korunk félelmetes betegsé­ge, a rák leküzdéséért. A daganatellenes küzde­lem ma már minden vonatkozásban, elvtársaim, társadalmi probléma. A társadalomnak ismernie keÜ a probléma nagyságát, a gyógyításhoz rendelkezésre álló magyarországi lehetőségeket, a fejlesztés irány­elveit és ütemét. Ennek érdekében elengedhe­tetlen a szűrővizsgálatok kiterjesztése, a kor­szerű felvilágosítás, amely az iskolai nevelés­sel veszi kezdetét, s végigkíséri az egyént az idős korig. Egyetértek onkológusaink vélemé­nyével. A ráktól nem félni kell. hanem tenni kell ellene. Az elmondottak is bizonyítják, hogy szá­mottevő előrehaladás van az egészségügy terü­letén is. Éppen ezért éreztem szükségét annak, hogy a költségvetés vitája során is essék szó az egészségügyi dolgozók tevékenységéről. Ez szük­séges annál is inkább, mert elég gyakori, hogy a közvélemény egyes személyek, vagy intézetek negatív példája nyomán mond általánosító ér­tékítéletet. Kívánatos, hogy hírközlő és propa­gandaszerveink reálisan érzékeltessék közvéle­ményünkkel az egészségügyi dolgozók erőfeszí­téseit, eredményes munkájukat, és csak ezeknek figyelembevételével mondjanak értékítéletet a negatív jelenségekről. Tisztelt Országgyűlés! A nemzeti jövedelem elosztásakor a költ­ségvetés körül folyó vitákban gyakran elhang­zik, még képviselőtársaim körében is, főleg or­vosokról van szó, hogy az egészségügyet miért nem tekintjük társadalmi jelentőségének, nép­gazdasági súlyának megfelelően termelői ipar­ágnak. Egyetértek szociális és egészségügyi bizott­ságunk megállapításával, mely szerint az 1977. évi költségvetésről szóló előterjesztés a reális lehetőségek figyelembevételével biztosítja a legszükségesebb anyagi forrásokat az egészség­ügy működtetéséhez és fejlesztéséhez. A költségvetés tanulmányozásakor különö­sen rádöbben az ember az egészségügyi törvény társadalmi-politikai jelentőségére és gyakorlati realizálásának gondjaira is. A törvény olyan jo­gokat, igényeket fogalmaz meg, olyan lehetősé­geket biztosít állampolgárainknak, amelyekre csak a szocializmust építő társadalom képes. Nemcsak a gyógyítást, de a megelőzést is ma­gában foglalja a születéstől, sőt egy kicsit élőbb­ről is, az öregkorig. Ugyanakkor az is igaz, hogy fejlődésünk jelenlegi szakaszában az igénye­ket minden vonatkozásban, az ismert anyagi és más okok miatt, kielégíteni nem lehet. A kormányzati erőfeszítéseket, az egészség­ügyi ellátás eredményeit nem kisebbíti, ha a költségvetés vitája során őszintén megfogalmaz­zuk, mint ahogy eddig már mások is tették, azokat a gondokat, sőt bizonyos területeken fe­szültségeket is. melyek jelenleg tapasztalhatók az egészségügyi ellátás terén. A gondok megoldásához az egészségügyi költségvetés ésszerű, okos felhasználására, he­lyenként az anyagi források bizonyos átcsopor-

Next

/
Thumbnails
Contents