Országgyűlési napló, 1975. I. kötet • 1975. július 4. - 1977. december 16.

Ülésnapok - 1975-13

873 Az Országgyűlés 13. ülése, 1976. december 16-án, csütörtökön 874 tosítására van szükség. Én elsősorban Budapestre gondolok. Különösen nagy gondot és feszültséget jelent vidékhez képest is Budapesten a középkáderhiány megoldása, az új egészségügyi beruházások és a meglevő intézmények rekonstrukciójának meggyorsítása és az egészségügyi felvilágosítás hatékonyabbá tétele is. Nagy dolog, hogy Budapest rendelkezik valamennyi egészségügyi intézményének rekonstrukciós tervével, az Országos Műszaki és Fejlesztési Bizottság, valamint az Egészségügyi Minisztérium munkájának eredményeként. A terv megvalósításához nem elsősorban pénz, hanem építőipari kapacitás szükséges. Az új beruházások elhúzódása a tervidőszak végére és a folyamatban levő rekonstrukciók ütemének csökkenése tovább növeli a sokszáz, betegágy kiesése miatt a különben is fennálló feszültségeket Budapesten. Az új beruházások tervezésénél és kivitelezésénél felelősségteljesen gondoljunk arra is, hogy nemcsak a mának, de a jövőnek is építünk. Ezért a gyorsított kivitelezés mellett a célszerűségre és a korszerűségre is jobban kell törekedni. Budapest gondjainak megoldásához kérem az igen tisztelt Országgyűlés egyetértő támogatását. Kedves Elvtársak! A Központi Bizottság múlt év november 5-i határozata óta az egészségügyi ágazatban is hasonlóan, mint más egyéb területen, kutatják a rendelkezésre álló erőforrások hatékonyabb felhasználásának lehetőségeit. E vonatkozásban minden területen vannak tartalékok és tennivalók. Az a tapasztalatunk, hogy a gondok jelzése egyre jobban párosul a megoldási javaslatokkal. Vonatkozik ez különösen két fontos területre: az egyik az immár krónikussá váló munkaerőgond, a másik az egészségügy ellátása műszerekkel. Az egészségügyi dolgozók körében megfogalmazott javaslatok közül szeretném kiemelni azokat, amelyekkel magam is egyetértek és javaslom a tisztelt Országgyűlésnek azok figyelembe vételét. A munkaerőgondok megoldása sürgeti, hogy az egészségügyben dolgozó középkáderek számára anyagilag és erkölcsileg ösztönzőbbé váljék a pálya. Javasoljuk, hogy az egészségügyi középkáderek részesüljenek olyan erkölcsi és anyagi megbecsülésben, mint termelő üzemeinkben a szakmunkások. A három műszak és az ügyelet anyagi ösztönzését a termelő üzemekhez hasonlóan szükséges biztosítani. Üj munkaerőforrásként javaslom: kormányzatunk vegye fontolóra annak lehetőségét, hogy mindazok, akik orvosegyetemre jelentkeznek, illetve felvételt nyernek, az egyetem megkezdése előtt egy évig kötelező jelleggel dolgozzanak valamelyik egészségügyi intézményben. Ez nemcsak a középkádergondokat enyhítené némileg, hanem jelentősen befolyásolja a leendő orvosok szemléletét és magatartását is. Az V. ötéves terv során az egészségügyi tárca, az intézmények számára, kerek összegben mintegy 2 milliárd forintot fordít műszerbeszerzés céljára. Ha figyelembe vesszük, hogy a jelenlegi műszerállomány mennyiségének körülbelül 40 százaléka 10 évnél idősebb, az új műszerek erkölcsi kopása viszont 6—8 évre tehető, úgy meg kell állapítani, hogy az V. ötéves tervidőszak végére az egészségügyi intézmények műszerállománya csökkenő tendenciát mutat. Ezért javaslom, hogy a műszerellátás megfelelő színvonalának emelése érdekében sokkal nagyobb gondot fordítsunk a műszerpark célszerűbb elosztására, koordinálására, hatékonyabb felhasználására. Tudomásom szerint e feladat megoldására hivatott az újonnan alakult egészségügyi tudományos tanács e célra létrehozott különbizottsága is. Ide tartozó fontos probléma a műszerek szakszerű üzemeltetése is. Ehhez szükséges, hogy az orvosok számára egyrészt az orvosegyetemen, másrészt az orvostovábbképző intézetben biztosítsuk a minimális technikai képzést, a műszerek szakszerű és gazdaságos kihasználása érdekében. Fontos továbbá, hogy az egészségügyi intézményeink megfelelő műszaki káderekkel legyenek ellátva. Ezért szükséges az egészségügyi mérnök- és technikusképzés is országunkban. Igen tisztelt Országgyűlés! A teljesség igénye nélkül szándékoztam a költségvetés vitájában az egészségügyi ágazat néhány olyan égető problémáját felvázolni, amelynek megoldásához kérem képviselőtársaim jóindulatú egyetértését és támogatását. Az egészségügyi intézményeink munkáját egységesen megítélni nem lehet, sem az etikai helyzet, sem az anyagi ellátás szempontjából, az egységes koncepció hiánya, az irányítás szétszórtsága miatt. *"" A szociális és egészségügyi bizottságunk programja, napirendi vitái meggyőztek az egységes koncepció létrejöttének lehetőségeiről. Erre jó bizonyíték az egészségügyi kormányzat integrációs törekvése is. További fejlődésünk elengedhetetlen biztosítéka azonban mégis az, hogy az egészségügyi ágazat szervezése, működtetése, fejlesztése, perspektíváinak elkészült koncepciója minden szinten nyerjen végrehajtást. Választókerületem egészségügyi dolgozóinak nevében ígérem, hogy pártunk határozatainak szellemében mindent elkövetünk, hogy a gyógyító, megelőző munka színvonalának emelésével a költségvetésben biztosított anyagi erőforrások hatékonyabb felhasználásával még eredményesebben hozzájáruljunk az 1977. évi népgazdasági terv eredményes megvalósulásához, azért, hogy társadalmunk még egészségesebb legyen, a megtermelt nemzeti jövedelemből társadalmunkkal együtt többet kapjon az egészségügy is. Az 1977. évi költségvetésről szóló jelentést elfogadom. (Taps.) ELNÖK: Vincze József képviselőtársunkat illeti a szó. VINCZE JÓZSEF: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársak ! Az 1977. évi költségvetési törvénytervezet, a kiadott tájékoztató jól érzékelteti eredményeinket, feltárja gondjainkat, megszabja tenniva-