Országgyűlési napló, 1975. I. kötet • 1975. július 4. - 1977. december 16.

Ülésnapok - 1975-13

867 Az Országgyűlés 13. ülése, 1976. december 16-án, csütörtökön 868 kai is megalapoznunk. A népgazdaság egyensúlyának erősítése nehéz feladat, de a rendelkezésre álló eszközökkel, közös összefogással megoldható. A fegyelmezett és következetes végrehajtás gondolatát hangsúlyozva ajánlom a terv- és költségvetési bizottság nevében elfogadásra a Magyar Népköztársaság 1977. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslatot. Köszönöm. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Bejelentem, hogy a Magyar Népköztársaság 1977. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslathoz 21 képviselőtársunk jelentkezett szólásra. Most Dancsák Lászlóné képviselőtársunk felszólalása következik. DANCSÁK LÁSZLÓNÉ: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Elvtársnők! Kedves Elvtársak! Ahogy az ország egészében, úgy szűkebb hazámban, Nógrád megyében is, még közelebbről a pásztói járás 4-es számú választókörzetében — az ott élő emberek, választók nagy érdeklődést tanúsítanak az ötödik ötéves tervünk első évének eredményei és a második év gazdasági fejlődésének lehetőségei iránt. A Központi Bizottság-i ülés után e napokbanis nemcsak a szervezett testületi fórumokon, hanem különböző munkahelyi kollektívákban, brigádokban, munka alatt, szünetekben, a lakóhelyeken, sok-sok szó esik társadalmunk, gazdasági életünk alakulásáról. Folyik a jó értelemben vett politizálás az eredményekről, gondokról, a kitűzhető feladatokról, azok megvalósításának lehetőségeiről és az ehhez szükséges teendők, módszerek alkalmazásáról. Ügy gondolom, hogy ezt jó dolognak, pozitív ténynek kell tekinteni. Az tehát a véleményem, hogy pártunk, az Országgyűlés, a kormány bizton számíthat a többet, jobbat akaró, alkotni vágyó dolgozókra. A törvényjavaslat indoklásából, a miniszter elvtárs expozéjából világosan kitűnik, hogy az 1977. évre jóváhagyandó reális tervek megvalósításának különösen kiemelkedő jelentősége van az egész ötéves tervünk szempontjából. Ez az időszak, amikor a vállalatoknál, a mi üzemünkben is folyik az 1977. évi konkrét feladatok megfogalmazása, és az 1976. évi tanulságok öszszegezése. A munkások az eredmények és a nehézségek láttán részesei akarnak lenni a feladatok meghatározásának. Világosan látják, hogy csak a termelés dinamikus növekedése, a jobb minőség, a minden piacon értékesíthető termék vezethet az 1977. évi feladatok maradéktalan megoldásához. A feltétel rendszer-elemeit sokoldalúan segítő szándékkal vitatják dolgozóink. Felismerik, hogy komplex, jól áthangolt, összehangolt intézkedésre van szükség az 1977. évi feladatok végrehajtásához. Tapasztalataink alapján igényeljük, hogy a munkát jól készítsék elő, legyen mindig anyag, ne álljon a szalag, jó legyen a termék minősége, lehessen bárhol értékesíteni. Az üzem- és munkaszervezésről az utóbbi időben sokat beszélünk, de azt hiszem, hogy itt korántsem teszünk még eleget. Még jelentős tartalékokkal rendelkezünk üzemen belül. A törvényjavaslat indoklása jogosan hívja fel a figyelmet arra, hogy a növekvő termelési feladatokkal nem bővül együtt a foglalkoztatottak száma. Így van ez már szerte az országban, így van a mi megyénkben, választókörzetemben is. Az idevonatkozó kormányhatározatok nyomán a munkaügyi szakigazgatási szervek több irányú helyi intézkedéseket tettek. Ezek közül is érdemes kiemelni, hogy a vállalatokat ^különböző kategóriákba sorolták abból a szempontból, hogy milyen szintű legyen a munkaerő-ellátottságuk. Ennek megfelelően újból szabályozták a munkaközvetítést, a munkaerő-toborzást, a munkaerő-irányítást. A vállalatok reális orientációt kaptak a munkaerőgazdálkodási tervezésükhöz. Felhívták a figyelmet arra, hogy tárják fel munkaerő tartalékaikat. E feladatok végrehajtása egyik legfontosabb kötelesség. A mai szervezettség szintjén egyes vezetők a vállalatnál nem találnak felesleges munkaerőt. Persze ha komolyan vizsgálják, találnak felesleges álláshelyet, megszüntethető munkahelyet, ahonnan átvihetik a munkaerőt a fontosabb, termelékenyebb területre az üzemen belül. Ha az ilyen átcsoportosítást szervezetten, jól átgondoltan végzik, az előnyös a népgazdaság, a vállalat és a dolgozó szempontjából is. Elősegíti a korszerű gyártmányszerkezet változtatását is, ahogyan ez nálunk történt a Váci Kötöttárugyár pásztói üzemében. 1975 második felétől ez év közepéig mintegy 200 dolgozót irányítottunk át az üzem szempontjából fontosabb, termelékenyebb területre. Az eredmény nem maradt el. A termelés volumene 80 százalékkal nőtt, a dolgozók keresete pedig havi átlagban 300 forinttal magasabb lett, sőt 1976. július l-e óta a második műszaknak 10 százaléknak megfelelő műszakpótlékot is fizetünk. Meggyőződésem, hogy az ösztönzési rendszerünk további tökéletesítése, a műszakpótlék intézményes rendezése, általánossá tétele az üzemeken belüli további előnyös átcsoportosításokat jól fogja szolgálni. Az üzemen belüli tartalékok feltárásának másik fontos területe lehet a megfelelő teljesítménykövetelmények kidolgozása, az eddigiek pontosítása, kiterjesztve, szélesítve a különböző munkafajtákra. Üzemünkben ma már a fizikai dolgozók 76 százaléka viszonylag jól mérhető teljesítménybérben dolgozik. Nagy figyelmet fordítunk a normák rendszeres karbantartására, nem a mindenáron való emelésére, hanem arra, hogy ha szükséges, hajtsunk végre korrekciót. Ügy gondolom, el kell érni minden vállalatnál, hogy ne csak az alapvető munkafolyamatoknak legyenek normái, hanem a kisegítő, kiszolgáló tevékenységeknek is. E feladatok végrehajtása csak akkor lehet eredményes, ha politikailag, műszakilag, szakmailag felkészítjük a dolgozókat az új követelmények teljesítésére. Erre a munkahelyi kollektívákban számtalan mód adódik, csak élni kell vele.