Országgyűlési napló, 1975. I. kötet • 1975. július 4. - 1977. december 16.

Ülésnapok - 1975-13

857 Az Országgyűlés 13. ülése, 1976. december 16-án, csütörtökön 858 időszakban. Különösen a budapesti vállalatok, továbbá egyes feldolgozó vállalatok, így az élelmiszeripar, a gépipar, a vegyipar létszámhelyzetét kívánjuk a termelékenységet javító beruházások támogatásával rendbeszedni. Ez évben a jobb munkaerő-gazdálkodást szigorúbb központi intézkedésékkel is irányítottuk. Ennek kedvező hatásai mutatkoztak is: a túlzott munkaerő-mozgás és az indokolatlan másodállások lényegesen csökkentek, az adminisztratív létszám növekedését sikerült megállítani. A felvételi zárlatnak azonban az adminisztratív munka területén nemkívánatos hatásai is jelentkeztek: megnehezítette a fiatal szakemberek munkába állítását és a dolgozók egészséges munkahely-változtatását, nehéz helyzetbe hozta a kis létszámú szervezeteket. Most az alapelgondolást megtartva, rugalmasabb és tartósabb megoldásra térünk át: a létszámzárlatot létszámnövelési tilalommal váltjuk fel, ami továbbra is takarékos létszámgazdálkodást kíván, gátolja a létszámbővítést, de lehetővé teszi a minőségi cseréket, az eltávozók pótlását. A kormány az igazgatási területen szigorúbb feladatokat határozott meg. Ügy döntött, hogy az igazgatási és az úgynevezett gazdasági középirányító szervek létszámát 1980-ig 5 százalékkal csökkenteni kell, amit a munka észszerűsítésével. egyszerűsítésével együtt fogunk teljesíteni. A költségvetés vállalati befizetései között a nyereségadó után az úgynevezett termelési adó összege a legnagyobb. Bevezetésekor azt a járadékjellegű jövedelmet vontuk el termelési adóval, ami egyes esetekben a vállalatok munkájától függetlenül a kedvező természeti, termelési vagy értékesítési feltételekből adódik. Az elmúlt években a világpiaci árak ugrásszerűen emelkedtek, amit a hazai árakban mérsékelten követtünk. Ezek hatására az ipari vállalatok jövedelmei egyszeriben nagyon megváltoztak. Egyesek jövedelme erőteljesen megnőtt, másoké, a drágább nyersanyagokat felhasználóké lényegesen csökkent. Ezeket a jövedelemkülönbségeket a vállalatok nem tudták egyik napról a másikra áthidalni, sem a fejlesztési kötelezettségeik, sem a személyi jövedelmek tekintetében. A vállalati tevékenység zavartalansága érdekében arra a sok tekintetben kényszerű elhatározásra jutottunk, hogy az árváltozások miatt túlságosan hátrányos helyzetbe kerülő vállalatoknak újabb támogatást adunk. Ezek • fedezetéül a nagy előnyöket élvező vállalatoktól bizonyos jövedelmeket elvonunk. Ilyen körülmények között a termelési adóbefizetés tovább differenciálódott, összegében megkétszereződött. 1976-ban meghaladja a 40 milliárd forintot, 1977-ben már 45 milliárd forintot tesz ki. Tisztában vagyunk azzal, hogy a termelési adónak és a támogatásoknak így ma már erőteljes, sok esetben túlzott jövedelemkiegyenlítő szerepe van, ami akadályozza a termék- és termelési szerkezet gyorsabb átalakulását. E felismerésből kiindulva, fokozatosan szűkíteni kívánjuk a termelési adót — természetesen a támogatásokat is. Ennek feltételei 1977-ben még nem teremthetők meg, mert ehhez elsősorban' az árrendszer átalakítására van szükség, amit a sokirányú gazdaságpolitikai összefüggéseire tekintettel, csak hosszabb távon megoldható feladatként vállalhatunk. Tisztelt Országgyűlés! A szocialista szektor beruházásai, folyó áron, mintegy 9 százalékkal emelkednek. A terv szerint összesen 164 milliárd forintot fordítunk beruházásokra, 13—14 milliárddal többet, mint az előző évben. A költségvetés beruházási kiadásai 15 százalékkal nőnek, mert az állami beruházások részaránya emelkedik. A beruházási többletek számottevő részét a megvalósítás alatt álló nagy energetikai fejlesztéseinkre, így a Paksi Atomerőműre, a 750 kilovoltos távvezeték építésére és szénbányákra költjük. A vállalati és szövetkezeti beruházásokhoz, mintegy 3 és fél (milliárddal több állami hozzájárulást adunk. Ezekből nagy összeget fordítunk — mint már említettük — a mezőgazdasági gépek beszerzésére, az építőanyaggyártó kapacitások fejlesztésére, továbbá a ruházati ipar általános felújítására. A vállalati ötéves tervekből az is megállapítható, hogy különösen az iparban, a vállalatok lényegesen több beruházást kívánnak megvalósítani, mint amennyire a saját erejük, az azt kiegészítő állami támogatás és a bankhitel együttesen lehetőséget ad. Mivel szabályoznunk kell, hogy ne keletkezzen túlzottan sok beruházási vásárlóerő, a vállalatoknak számolniuk kell azzal, hogy a fejlesztési támogatások és a bankhitelek odaítélésében, határozottabb kiválasztás fog érvényesülni. Előnyben részesülnek azok à pályazatok, amelyek a korszerű, versenyképes és több piacon gazdaságosan értékesíthető termékek termelését gyorsan, 3—5 éven belül megtérülő beruházással, imagas technikai színvonalon valósítják meg és viszonylag kevesebb építést igényelnek. Ehhez hozzákapcsoljuk a vállalatoknak azt az érdekeltségét, hogy minél olcsóbban importáljanak, s export-, termékeikkel minél kedvezőbb árat érjenek el. A Magyar Nemzeti Bank a gazdaságos export fokozására közel 260, fejlesztéshez kereken 30 milliárd forintra kötött szerződést. De várjuk a további javaslatokat is, mert erre a célra megfelelő hitelkeret áll rendelkezésre. Az elmúlt hónapokban kialakult a hitel javaslatok előkészítésének és vizsgálatának módszere és így nincs akadálya annak, hogy a feltételeknek megfelelő javaslatokat a Bank az eddiginél rövidebb idő alatt bírálja el, de ez nem azt jelenti, hogy a követelményekbői engedünk. A jövő évre négy új nagy beruházás, a Márkus-hegyi barnaszénbánya, a Bitó II. bauxitbánya, a Szikra lapnyomda és a Szekszárdi Húskombinát beruházásainak megkezdését már elhatároztuk, beruházási javaslatukat már jóváhagytuk. Elkészült ezek kiviteli terveinek nagy része, sőt többnyire már a tereprendezést, felvonulási és közművesítési munkákat is megkezdték. További 4—5 beruházásról egyenként dönt a kormány. Megkezdésükre akkor ad engedélyt, ha azokat megfelelően előkészítik, és a népgazdaság erőforrásai is lehetővé teszik.