Országgyűlési napló, 1975. I. kötet • 1975. július 4. - 1977. december 16.

Ülésnapok - 1975-13

855 Az Országgyűlés 13. ülése, 1976. december 16-án, csütörtökön 856 tesznek ki. így a költségvetés hiánya 3 milliárd forint lesz, amit hitelforrásokból fedezünk. A jövő évi költségvetési gazdálkodás irányelveinek és kereteinek meghatározásánál abból indultunk ki, hogy elősegítsük a lendületesebb és hatékonyabb gazdasági fejlődést, biztosítsuk a vállalatok, szövetkezetek folyamatos termelői és külkereskedelmi munkáját, emellett lehetőleg megtartsuk az államháztartásnak a társadalmi tiszta jövedelemből való részesedését. A tervvel és a költségvetési gazdálkodással szoros összhangban van belső hitelpolitikánk, amely a különböző feladatokhoz alkalmazkodó rugalmas módszereivel még inkább kiemeli a jövedelmezőség növelésének követelményeit és segít formálni gazdaságunk arculatát. Fejlesztési elgondolásaink megvalósulása és a gazdasági szerikezet korszerűsítésének meggyorsítása érdekében, kiváltképpen exportképességünk fokozása miatt, a jövő esztendőben is szándékunkban áll közép- és hosszú lejáratú hiteleket igénybe venni nemzetközi gazdasági kapcsolataink keretében. Erre népgazdaságunk állandó fejlődése, teljesítőképessége és eddig vállalt kötelezettségeink pontos teljesítése megfelelő alapot nyújt. Gondolnunk kell arra is, hogy hitelnyújtási gyakorlatunkkal jobban segítsük népgazdasági kapcsolataink erősítését. Azon túl, hogy részt veszünk a KGST-országokkal közösen megvalósítandó beruházásokban, szándékunkban áll hitelnyújtással támogatni az ipari kooperációkat, és esetenként a közös vállalkozásokat a fejlődő országokkal, a nyugat-európai és a tengerentúli partnerekkel, ha műszaki, kereskedelmi és pénzügyi szempontból kölcsönös előnyöket nyújthatunk egymásnak. Tisztelt Országgyűlés ! Azzal számolunk, hogy a vállalatok és szövetkezetek 1977-ben 285 milliárd forintot fizetnek be az állami költségvetésbe, ami a költségvetési bevételeknek kereken 80 százalékát teszi ki. Különösen a nyereség — és ennek következtében a nyereségadó — gyors, mintegy 12 százalékos növekedésére számítunk. Ezt részben a termelés és a forgalom bővülése teszi lehetővé, de jó részét a jövedelmezőbb gazdálkodásnak kell eredményeznie. Gondosabban, takarékosabban kell bánni az anyagokkal, gépekkel és nem utolsósorban az emberi munkával. Ma már a vállalatok is tisztábban látják ennek a jelentőségét, ezért derűlátóbban ítélik meg a nyereségnövelési kilátásokat, mint ahogyan arról az év elején gondolkodtak. A vállalatok egy része már kidolgozta azokat a műszaki-szervezési elgondolásokat, amelyek révén az anyagköltségeket mérsékelhetik. Mind általánosabb, hogy olcsóbb beszerzési lehetőségeket kutatnak fel, az anyagnormákat időnként felülvizsgálják és szigorúbban ellenőrzik betartásukat, tartózkodnak a felesleges készletezéstől. Egyre több vállalat készít átfogó, részletes költségelemzést, s ezúton talál rá a nyereségnövelés forrásaira. Az elmúlt években végrehajtott termelői áremelések már ösztönzik a vállalatokat a takarékosabb anyaggazdálkodásra. 1977-ben a belföldi termelői árakban további kiigazítások érvényesülnek, igaz, csak szűk körben. Többek között emelkedik a vegyipari benzin, a vegyipari gáz, továbbá a gördülőcsapágy termelői ára. Kisebb jelentőségű árkiigazításokra kerül sor például a könnyűiparban s egyes nem kielégítő jövedelmezőségű termékeknél más ágazatokban is. A gépek, termelőberendezések jó kihasználása mérsékelheti az egységnyi termelésre jutó költségeket, s ez is hozzájárulhat a nyereség növeléséhez, kiváltképpen ott, ahol a termelés nagy értékű berendezéseken folyik és egyébként adva vannak a gazdaságos értékesítés feltételei. Több gyárunkban volna lehetőség az első műszak teljes kihasználása mellett a második, esetleg a harmadik műszakban való termelésre, 'mint ahány helyen élnek vele. Érthető, hogy mindenki szívesebben dolgozik az első, a délelőtti műszakban. Ellenben, ha növeljük a több műszakban dolgozók jövedelmét, valószínűleg többen vállalják a változó munkabeosztást. Ezért az iparban, az élelmiszer-kiskereskedelemben és a vendéglátásban 1977 folyamán emeljük a második és a harmadik műszakban, valamint a folyamatos üzemekben dolgozók bérét. Ez az intézkedés több, mint 600 ezer dolgozót érint. ' A helyes bérpolitika és a munkaerő-gazdálkodás javítását segíti elő, hogy korszerűsítjük a vállalati dolgozók munkaköri és besorolási rendjét, módosítjuk a bértarifákat. Ezt a vállalatok fokozatosan, az eredmények alakulásával összhangban, alkalmazhatják. Az alsó- és a felső bérhatárokat az átlagosnál jobban emeljük a nehéz fizikai munkát végzőknél, a kedvezőtlen körülmények között dolgozóknál, valamint a magas képzettséget igénylő munkakörökben. A bérek folyamatos emelése gazdaságilag akkor megalapozott, ha együttjár a jobb munkaszervezéssel, a vállalati belső létszám-tartalékok feltárásával, a munkafegyelem megszilárdításával. Az új bértarifák alkalmazását ezért össze kell kötni a vállalati munkanormák korszerűsítésével és a teljesítményekhez jobban igazodó bérek megállapításával. Kevesebbet kellene most már beszélni a munkafegyelemről, ellenben olyan feltételeket kell mindenütt teremteni, amelyek a folyamatos és pontos munkára ösztönöznek, sőt kényszerítenek, de a közösségi és az egyéni érdekek összekapcsolásának józan belátása alapján. Ezt azért kell ilyen határozottan kiemelni, mert a vállalatok 5 éves terveit áttekintve azt tapasztaltuk, hogy létszámbővülésre számítanak, holott arra általában nem lesz lehetőségük. Csak azok a vállalatok tudják tevékenységüket a jövőben bővíteni, amelyek a munka jobb szervezésével, a munkaigényes tevékenységek gépesítésével újra és újra felszabadítják az alacsonyabb hatékonyságú területekről a munkaerőt. Ezt a létszámmegtakarító vállalati beruházásokhoz való hozzájárulással is befolyásolni szeretnénk. A gyártási folyamatok és az anyagmozgatás gépesítésére több mint 2 milliárd forint támogatást nyújtunk az ötéves terv-