Országgyűlési napló, 1975. I. kötet • 1975. július 4. - 1977. december 16.

Ülésnapok - 1975-12

787 Az Országgyűlés 12. ülése, 7Í 7

6. október 15-én, pénteken 788 gi parlament ülésén, ahol az üzem vezetője becsületes munkát és lelkiismeretes tanulást kért az ifjú szakmunkásoktól. Munkánk eredményének tudjuk be azt is, hogy minden évben Tatabánya rendszeresen otthont ad a munkásszínjátszók országos találkozójának, hogy nő a színházban a munkásbérletezők száma, hogy megyénk írói, költői rendszeresen találkoznak üzemünk dolgozóival, hogy alkotó művészeink tárlataikat az üzemekben rendezik meg. Megyénkben 109 könyvtár kölcsönzött több mint egymillió kötetet 42 000 olvasónak. Ezek a számok és eredmények elismerésre méltók, ha figyelembe vesszük, hogy megyénk az ország egyik' legkisebb megyéje. Tatabánya kulturális arculatáról szólva gyakran szóba kerül, hogy a hagyományok hiányával kell megküzdenünk. Ez persze csak részben igaz. Városunk múltja nem nagy, s művelődése nem épülhet évszázadok műveltségének alapjaira. Hagyományaink azonban vannak. Tatabányán a közművelődés és a munkásművelődés a gyakorlatban mindig ugyanazt a fogalmat jelentette. A bányamunkások szervezett mozgalma a szellemi értékek megszerzéséért folytatott politikai, ideológiai harc során olyan kulturális értékeket örökített át a város mai szocialista művelődésében, amelynek termékenysége a ma, de a jövő szempontjából is döntő jelentőségű. E kulturális hagyományok vonzást, kisugárzást gyakorolnak a megye egész területére, és Tatabánya egyre jobban betölti a megye kulturális központjának szerepét. Erre annál is inkább megvannak a lehetőségeink a jövőben, mivel Tatabányán még ez ötéves tervben felépül az ifjúsági és úttörőház és az új művelődési központ. Városunk közművelődéséhez tartozik az is, hogy ápoljuk, és megőrizzük munkásmozgalmi hagyományainkat. Ezt tesszük a munkástörténelmi múzeumunkon keresztül, a színpadon, a zenén, a munkáskóruson keresztül. Mi bányászok őrizzük a forradalmi lángot, és igyekszünk azt a fiataloknak átadni. Amikor a tisztelt ház ma törvényt alkot, a közművelődés hivatásos és társadalmi munkásainak ezrei várják, hogy e döntés segítségükre legyen az egyetemes kultúra, a közművelődés előbbrevitelében. Becsüljük meg ezeket a munkásokat, akik sokszor köszönő szó nélkül művelik, ápolják, erősítik, örökítik át nekünk és a jövő nemzedékének népünk legszebb alkotásait és hagyományait. Engedjék meg, hogy a bányászok életéről ejtsek még néhány szót. Nyolc évtizede szállítják Tatabánya bányászai a felszínre az energiát adó szenet. E nyolc évtized közül az utolsó három évtized a legszebb, a legértékesebb, és most, amikor pártunk határozata nyomán ez évben a Minisztertanács medencénk továbbfejlesztéséről döntött, tele vagyunk reménnyel és bizakodással. Ugyanis az új bányanyitás hosszú évtizedekre biztosítja a bányászok nyugodt megélhetését. Ebből viszont az is következik, hogy új feltételek és lehetőségek nyílnak nemcsak életszínvonalunk, hanem közművelődésünk fejlesztése terén is. legnagyobb akadálya nem mindig anyagi eredetű, noha ilyenek is vannak. Fontosabbnak tartom inkább a módszert, vagyis azt, hogy miképpen lehet az emberekhez hozzáférni, az igényüket felkelteni, a szemléletüket változtatni, hogy olvassanak könyvet, újságot, folyóiratot, vitatkozzanak, hogy legyen véleményük. Ma, amikor a dolgozó ember munkája során a technika kihívásával néz szembe, egy pillanatra sem felejthetjük el, hogy állandóan szükség van a tudás birtoklására és fejlesztésére. De a követelmény mellett ne hanyagoljuk el az emberségre, a munkára való nevelést, a szakma szeretetét sem. Ma brigádjaink nagy része érti, hogy egyre kevésbé nevezheti szocialistának magát az a brigád, amely alig, vagy semmit sem tesz a műveltség, a gondolkodás fejlesztéséért. Tisztelt Országgyűlés! Sokan vagyunk ebben az országban, akiknek nem mindegy, hogy hogyan élünk. De nemcsak gazdasági, hanem közművelődési vonatkozásban sem. A szabad 31 év távlata után is sok a behozni- és tennivalónk. El kell sajátítanunk mindazt, amit az emberi gondolkodás és kultúra a múltban elért, és amiből bennünket, munkásokat évszázadok óta korábban kirekesztettek. Ez a munkásoknak nemcsak joguk, hanem kötelességük is. A közművelődési program megvalósítása elsősorban a hivatásos és nem hivatásos népművelők, kultúrmunkások és aktivisták tömegére vár. De nagyon fontos itt a gazdasági vezetők segítőkészsége és példamutatása is. Ma már nem elég csak a kultúra lelkiismeretes terjesztése. Túl kell jutnunk a mindenáron minél több rendezvény szemléleten, hogy adjunk valamit a szocialista brigádoknak. Ha nem törődünk kellőképpen azzal, hogy az ember hogyan dolgozza fel a kapott ismerethalmazt, az élményt, akkor keveset adtunk. Néhány évvel ezelőtt Tatabányán egy filmbemutató előadást láttam, ahol botladozó brigádmozgalmunkat mutatták be. Amit belőle ki szeretnék emelni és elmondani, egy epizód, amikor egy szocialista brigádot elvisznek zenét hallgatni, ahol egy énekesnő igyekszik produkciójával elkápráztatni őket. Nos, az eredmény az lett, hogy a többség jót aludt a zenei élmény hatása alatt. Hogy ez így történt, elsősorban nem a brigád volt a hibás, hanem az, aki nem mérte fel az igényeket, nem számolt a közösség összetételével, és figyelmen kívül hagyta a fokozatosságot. Ma már mind kevésbé bízzuk a véletlenekre dolgozóink művelődését. Megyénkben 97 művelődési otthon jellegű intézményben tevékenykednek népművelők. A dolgozók általános iskolájában az elmúlt évben csaknem 1400-an tanultak fizikai dolgozók. A dolgozók középiskolájában 3700-an, a zeneiskolában több mint 2000-en, és ennek több mint fele fizikai dolgozók gyermekei. A számok azt mutatják, hogy nálunk van tanulási kedv. Tatabánya vezetői támogatják a tanulni vágyó munkásokat. Mi sem jellemzőbb erre, hogy üzemünkben a napokban részt vettem az if júsá-