Országgyűlési napló, 1975. I. kötet • 1975. július 4. - 1977. december 16.

Ülésnapok - 1975-12

789 Az Országgyűlés 12. ülése, 1976. október 15-én, pénteken 790 Jövőnk építőmunkájában nagy segítségünkre vannak a szovjet elvtársak, akik biztosítják, hogy a kutatás, a bányanyitás munkái megfelelő ütemben haladjanak. Ez úton is szeretném Tatabánya bányásztársadalmának köszönetét tolmácsolni a pártnak és a kormánynak, mert megnyugtat bennünket az a tény, hogy számítanak ránk. Mi bányászok mindig szilárd bázisai voltunk és leszünk a jövőben is a munkásosztálynak és a népi hatalomnak. Tisztelt Országgyűlés! Azt hiszem, nem mondok újat, hogy a munkásművelődés nem Könnyű feladat. De nem túlzok, ha azt mondom, hogy a bányászok művelődése még nehezebb. Ehhez hozzájárul a háromműszakos termelés és a veszélyes, nehéz fizikai munka. A bányász, amikor a kas leröpíti a bánya mélyébe, még 30— 40 percet kell gyalogoljon, alacsonyban, ferde Pályán, hogy a munkahelyére érjen. A nyolc óra teljes fizikai erőbedobást követel tőlük. Ezalatt nincs felesleges beszéd, nincs cigaretta, nincs feketézés, lazsálás, hanem csak egy van és lehet, a munka. A szállítóberendezések csikorgása, a szénfal lerobbantása és a lezúduló omladék légnyomása okozta feszültség alól csak akkor oldódik fel a bányász, amikor megpillantja a ragyogó napot, amikor elsőt szív a friss levegőből és a cigarettájából. Én csak a legnagyobb tisztelettel beszélhetek azokról, a bányásztársaimról, akik munka után fáradtan, de beülnek az iskolapadokba, akik tárlatot látogatnak, akik ismeretterjesztő előadást hallgatnak a brigádklubban, vagy új dalt tanulnak a munkáskórusokban. A munkásművelődés témáját azzal fejezem be, hogy mint mindennek, ennek is az alapja a termelőmunka. Az a tapasztalatom, ha jó a termelés és ennek kapcsán jó a kereset, könnyebben szót értünk az emberekkel. Ha a termelés akadozik, és vékonyabb a boríték, nincs az a népművelő, aki oktatásra, rendezvényre és egyéb művelődésre tudja késztetni a dolgozókat. Ebből az egyszerű képletből viszont az következik, hogy a termetest kell mindenekelőtt biztosítani becsületes munkával, mert enélkül formálissá és értelmetlenné válik az oktatás, a kulturális munka, de m

aga a brigádmozgalom is. Hozzászólásomat azzal fejezem be, hogy mi, a föld mélyét járó bányászok, szeretjük a kultúrát, szeretjük a tartalmas szórakozást, akarunk tanulni, fejlődni, művelődni. Ügy vágyunk m

i erre, mint a bányász vágyik a műszak végén a friss levegő, a napfény, a családja után. Tisztelt Országgyűlés! Amikor a közművelődési törvényjavaslatot elfogadom és képviselőtársaimnak elfogadásra ajánlom, meg vagyok győződve róla, hogy az új törvény érvényesülése népünk magasabb kultúráját segíti elő, ami tartalmasabbá, szebbé és jobbá teszi életünket. Megköszönöm a szó lehetőségét és kívánok az Országgyűlés mindent résztvevőjének további jó tanácskozást és jó szerencsét. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik Orlovácz György képviselőtársunk. ORLOVÁCZ GYÖRGY: Tisztelt Országgyűlés! Igazán megtiszteltetés számomra, hogy e fontos törvényjavaslat vitájában majdnem enyém az utolsó szó. A párt vezetésével végzett tudatos, demokratikus alapokon nyugvó társadalomformáló tevékenységünk fontos állomása a most tárgyalt törvényjavaslat, mely újabb segítséget ad ahhoz, hogy szocialista kultúránk fája tovább terebélyesedjék, egész népünk résztvevője lehessen gondozásának és élvezze gyümölcseit. Az elmúlt két évben a párthatározat szellemében és útmutatása alapján minden szinten megvitatták a közművelődés helyzetét és meghatározták tennivalóit. A közművelődés az érdeklődés középpontjába került. Az elkészült tervek megvalósítását segíti a közművelődés egészét átfogó magas szintű jogi szabályozás. A szocialista kultúra nem lehet pusztán a kevesek kultúrája, a hozzáértők maroknyi csapatáé, gyökereivel, ahogy Lenin mondja, a népbe kell fogóznia. Ehhez azonban nem elégséges csupán a kultúra magasabb rendű termékeinek egyszerű terjesztése. A rendelkezésre álló eszközök együttes alkalmazásával segíteni kell a közművelődésben hátrányos helyzetű dolgozók művelődését, fejleszteni a közművelődésben való részvételük lehetőségeit. Továbbhaladásunk kulcskérdése, hogy kézen fogjuk a lemaradottakat, hozzásegítsük őket a felzárkózáshoz. A törvényjavaslatban gyakran találkozunk azzal, hogy a művelődési igények felkeltése, az igények állandó fejlesztése alapvető feladat. Ez érthető, hisz a párthatározat szerint is „a közművelődés aktív, önkéntes, szervezett művelődés", önkéntesség pedig igény, belső indíték nélkül elképzelhetetlen. Az igények kialakítása, megléte, erőssége sok tényező együttes hatásának eredménye. Fejlődésünk záloga ezeknek feltárása, vizsgálata, újabb eszközök, lehetőségek kimunkálása, művelődési vágy a szükséglet felkeltésére. Ha azt akarjuk megvizsgálni, hogy mi a jelenlegi igényszint táplálója vagy gátló tényezője, Tolna megyében például a következőkkel kell számolnunk. A tizenöt éven felüli lakosság közel 40 százaléka nem rendelkezik általános iskolai végzettséggel. Itt hozzá kell tennem, hogy a felnőttoktatásban megyénk előremutató és úttörőmunkát végez, sajátos módszereket kutat, és szép eredményeket ért már el. A felnőtt lakosság egyharmada dolgozik az iparban, ebből mintegy 30 ezer naponta bejár. Ez nemcsak a szabadidejét csökkenti, hanem azt is jelenti, hogy erősen kötődik a faluhoz, szabadidejének nagy részében a család révén részt vesz mezőgazdasági munkában is. E kétiakiság eléggé jellemző megyénkre, és részben magyarázza az átlagosnál magasabb családi jövedelmek kialakulását is. Ennek pozitív hatása a lakáskultúra és a tömegkommunikációs eszközökkel való ellátottság javulása, mely új rétegek számára teremtett kedvezőbb otthoni művelődési lehetőségeket, rendszeresebbé tette kapcsolatukat a kultúrával. Az életszínvonal javulása azonban nem vezet mindenkinél az életcélok pozitív alakulásához, és nem váltja ki automatikusan a művelődési igények emelkedését sem. Sőt, keletkeznek részleges ellentmondások is. Mikért étvágyger-