Országgyűlési napló, 1975. I. kötet • 1975. július 4. - 1977. december 16.

Ülésnapok - 1975-11

759 Az Országgyűlés 11. ülése, 1976. október 14-én, csütörtökön 760 dóknak kulturális vállalásaik megtételében és megvalósításában. A társadalmi értékrendszert úgy kell kialakítani, hogy nagyobb elismerést kapjon a müveit és művelődő ember, és mindazok, akik ennek szellemében élnek. Meg kell szüntetnünk azt az esetenként még élő, téves vezetői szemléletet, amely a művelődési munkát közel sem tekinti egyenrangúnak a tonnákban, a darabszámban mérhető termelési értékek mellett. így elérhetjük, hogy a közművelődést, amely meggyőződésem szerint társadalmi életünk jogos és szerves része, mindenütt, minden munkahelyen rangjának, értékének megfelelően gondozzák és becsüljék. Külön öröm számomra, hogy a törvénytervezet igen fontos kérdésnek tekinti az értelmiség bevonását a közművelődési munkába. Mindezt a törvénytervezet 32. §-a támasztja alá. Ha azt mondjuk, és hittel valljuk, hogy a közművelődést mindenekelőtt munkáscentrikussá kell tenni, akkor úgy hiszem, nem is kell különösebben hangsúlyoznom a műszaki értelmiség szerepét ebben a vonatkozásban. Hiszen mindennapi munkánk során ők állnak legszorosabb kapcsolatban a munkásokkal, a mi életmódunk. ízlésünk, kulturális szemléletünk munkásaink jó vagy rossz példája is lehet. Biztosítanunk kell, hogy a munkahelyi közművelődésben a jelenleginél nagyobb szerepet kapjon a vállalat műszaki értelmiségének ismeretadó, ismeretterjesztő szerepe, hogy nagyobb odaadással és felelősséggel segítse munkásaink művelődésének ügyét. Tisztelt Országgyűlés! Ahhoz, hogy a közművelődési törvény mind teljesebben elérje célját, hogy a szocialista kultúra valódi értékei minél több emberhez eljussanak, okos és értelmes összefogásra, együttműködésre, a szétszórt, de célirányosan egyesíthető anyagi eszközök és szellemi erők egyesítésére van szükség. Az ilyen összefogásnak példája a két diósgyőri nagyüzem közös, összehangolt kulturális tevékenysége. Közösen tartják fenn a Vasas művelődési központot, amelynek feladata a régi kulturális hagyományok ápolása, a két gyár munkásai művelődési igényeinek mind teljesebb, differenciált kielégítése. A művelődési központ tevékenysége nem reked meg az intézmény falain belül, mert a két gyár egyéb kulturális létesítményeinek, ifjúsági klubjainak a munkáját is irányítja, összehangolja. Hiány mutatkozik azonban megfelelően képzett közművelődési szakemberekben. A kulturális munkával szemben támasztott politikai, szakmai és általános műveltségi követelmények jelentősen megnőttek, ugyanakkor az itt dolgozók megfelelő anyagi, és legfőképpen erkölcsi megbecsülése még várat magára. Az 1977-es és kiemelkedő éve lesz a diósgyőri munkásművelődésnek. Felavatjuk az új művelődési központot. A diósgyőri munkások nagy örömmel fogadják, hogy több mint húszéves vita, halogatás után végre közös összefogással felépülhet az új, minden igényt kielégítő művelődési otthon, és így 90* éves kulturális tevékenységünk korszerű intézményben folytatódhat majd tovább. Remélem, hogy az új művelődési központ átadásával nemcsak a munka tárgyi feltételei javulnak számottevően, hanem jelentősen gazdagodik tartalma is. Szép, de nehéz feladat vár az itt dolgozó népművelőkre. A szocialista kultúra otthonává, a tartalmas közösségi művelődés színterévé kell tenni az új létesítményt. Olyan, igazi otthonná, amelyet minden diósgyőri munkás magáénak érez. Mindezen célok eléréséhez a művelődési központ egyre jelentősebb anyagi és szellemi segítséget kér. Mindez természetes, hiszen a szocialista közművelődés nem nyereséges vállalkozás, önerőből nem tartja el magát. De ha segítséget kap — és gyárainktól minden segítséget megkap — akkor ad is. Adja a városunk, üzemeink igazi értékeit, az alkotó, a művelt szocialista embereket. Kedves Képviselőtársaim! Felvetődött bennem a kérdés: társadalmunk anyagi jólétével, művelődési lehetőségeinkkel azonos mértékben fejlődtek-e kulturális igényeink? Kialakult-e már a korszerű szocialista életmódunk, amelyben a szabad időt mindannyian valóban tartalmasán, igényesen töltjük el? Valamennyien tudjuk, korántsem lehetünk még elégedettek. Él még társadalmunkban egyrészt a művelődési igénytelenség, másrészt a helyi kulturális lehetőségek lebecsülése, a sznobizmus is. Mindannyiunk kötelessége tehát az ezek elleni harc. Ezt fogalmazza meg a törvénytervezet 4. §-a: ,,A közművelődésben való részvétel állampolgári jog, egyben minden állampolgárnak képessége, képzettsége és érdeklődése szerint önmaga és a társadalom iránti kötelessége. Széles körű társadalmi összefogással kell mindenkivel tudatosítani ezt a kötelességet. így kell elérnünk, hogy népünk egyre szélesebb rétegei értsék meg a közművelődés politikai, ideológiai célját és gyakorlati hasznát. Művelődéspolitikánk további útját foglalja egységes keretbe ez a törvénytervezet, amelynek sikeres, mind teljesebb végrehajtásán kell ezután munkálkodnunk. A társadalom iránti kötelezettség kell hogy valamennyiünket áthasson, és akkor valóban történelmi jelentőségűvé válik mositani döntésünk, és a mindennapok tennivalói között valóban megkülönböztetett politikai, össztársadalmi rangot kap a közművelődés. Ezért tudom a törvénytervezet szellemét és egészét magamévá tenni, ezért tudok majd megvalósításáért lelkesen dolgozni, és ezért ajánlom elfogadását valamennyi képviselőtársamnak is. (Taps.) ELNÖK: Varga Zsigmond képviselőtársunk felszólalása következik. VARGA ZSIGMOND: Tisztelt Országgyűlés! A közművelődési törvény harmadik fejezetéhez, a közművelődés személyi és anyagi feltételei részterülethez kívánok hozzászólni. A Békés megyei képviselőcsoport is megtárgyalta a törvényjavaslatot, annak idő- és szükségszerűségével egyetért. Megvalósulását politikai felelősséggel támogatni fogjuk. A kulturális élet fejlődésének nagy lendületet adott a Központi Bizottság határozata, s nemkülönben